Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1982-05-01 / 5. szám

1982. május AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 13. oldal LAJOSSY SÁNDOR: Legemberibb jellemzőnk "...minden mozdulat ön­magában hordja jutalmát". Határ Győző Igen sok gondolatot ébresztett ben­nem ez a frappáns meghatározás. Gondoljunk csak arra pl. ahogy egy édesanya babusgatja pólyás kis csemeté­jét, majd később is, amig csak él, fél­tő szeretettel kiséri gyermeke életút­ját. Itt az apa jó igyekezete is hozzá­járul, amennyiben minden szülő gyerme­ke előmeneteléért szinte anyagi erején felül áldoz. Azután ahogy az ébredező gyermek já­tékaival elszórakozik. Gondtalan ját­szadozásaiban "aranykorát" éli. Arany­korát, mely tudattalanul is a legszebb! A fiatalok - különösen a mai fiatal­ság -, két sikon robban a társadalom kellős közepébe. Egyrészt szent ujitási lázban égve mindent meg akar reformálni és annak érdekében szétrugni képes a meglévő életrendet. Forradalmosit! Az ő szemüvegén keresztül nézve min­dent máskép csinál mint az előtte járó lehiggadt nemzedékek tették. Ebben a lobogásban szerelmi élete is felgyorsul, gyakran koraérett lesz és idő előtt vállalja az ezzel járó következményeket. — Jobbik esetben betörik a házasság édes nyűgébe és ezzel hasznos polgárává vá­lik társadalmának. Ellenkező esetben akár félélete is rámegy, mig megtalálja helyét és megérti létérdekeit. Pl. óva­tosan ujitani és haladni az élet kita­posott utján. A delelőponton legtöbb ember életé­ben bizonyos eredmények mutatkoznak. Ki ez, ki az lett és hivatása, foglal­kozása szerint felkészültségének mefe- lelően él. Most már az uj nemzedék sta­fétaváltásának szerencsés megtörténé- sén fáradozik. Beszélhetnék még az éltes emberek köréről is, mely korosztályhoz tartozom magam is, de minek? Úgyis tudja minden­ki, hogy ez a kiegyensúlyozottság, meg­állapodott ságának boldog kora, melyben lassan megérünk az elmúlás bölcsességé­re. /Bár a közmondás azt mondja, hogy "a jó pap holtig tanul és mégis bután hal meg... "/ Végül rámutatok még néhány dologra. Összegezem a mozdulatok körülményeit, melyeket szellemi-lelki beállítottsá­gunknak megfelelően cselekszünk életünk­ben. Semmi sem véletlen ami történik velünk és minden életmozzanatnak köze van hozzánk. Mi vagyunk előidézői köz­vetlen vagy közvetve. A jutalom nem is marad el. Legembe­ribb jellemzője, hogy utódainkban é- lünk tovább, vagy hogy szép halál kö­szönt ránk, mert megelégedettek lehe­tünk. Felénk ezt úgy mondották a nagy- alföldön, hogy - nyugodtan hajtotta le a fejét...-----------------------------***-----------------------------­ESTEBAN TAKACS- igy hivják Argentina Washingtoni nagykövetét, akit az utóbbi hetek a- latt többször láthattunk a televízió képernyőjén isi a riporterek faggatták Argentina álláspontja felől. A rokon­szenves, fiatalos diplomata némi spa­nyol (vagy tán magyar..?) akcentustól fűszerezett kitűnő angolsággal ismer­tette hazája nézetét és indokolta a szigetek megszállását. A név félre­érthetetlenül elárulta a származását (az amerikai televíziós riporter cs- vel a végén ejtette a nevet, tehát nyil­ván Takács nagykövet is igy ejti és igy kívánta), de vájjon hányadik generáció? A talány hamar megoldódott: a Washing­tonban élő nyugalmazott diplomata Szik- lay Andor interjút készített Takács Istvánnal (az Amerikai Magyar Népszava közölte) s abból a következőket tudtuk meg: Takács István szülei az első világ­háború után vándoroltak ki Argentínába. István fiuk ott született, 1928-ban. Idősebb Takács István kezdetben gazdál­kodott, majd textilüzemet, később pedig vasfeldolgozó üzemet létesített. Műkö­dött a magyar közéletben: ő alapította Argentínában az első magyar iskolát, három évtizeden át katolikus egyházköz­ségi elnök volt, 1997-ben pedig az ot­tani menekültügyi bizottság élén dolgo­zott a magyar menekültek érdekében. Nemrég halt meg, 86 éves korában. If­jabb Takács István agrármérnöki diplo­mát szerzett és mielőtt dip­lomáciai feladatokat kapott, a földmű­velésügyi minisztérium államtitkára volt. 1976-ban nevezték ki nagykövetté Kanadában, 1981-ben Washingtonba he­lyezték és azóta az Egyesült Államokban képviseli hazáját. Felesége Argentin és három nagy gyermeke van: a két fiú kö­zépiskolás, a legidősebb, a 22 éves le­ány pedig amerikai egyetemen tanul, diplomatának készül. Takács István Argentínában született, argentin nevelést kapott és természete­sen argentinnak érzi magát,^de számon- tartja magyar származását. És folyéko­nyan, idegen kiejtés nélkül beszél ma­gyarul! ...Esteban Takacs nagykövet Bue­nos Airesből, aki Takács Istvánnak szü­letett ötvennégy évvel ezelőtt egy tá-

Next

/
Thumbnails
Contents