Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-04-01 / 4. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ__________ 1982. április renc munkássága nem az utolsó évtizedekre esik. De, hogy így vagy úgy miért varrja ő is az emigráció nyakába az otthoni “délibábos” történészkedését és nyelvészkedést — azzal ő is adós marad. “Óvakodtam attól — írja, hogy az alábbi ismertetésben bárkinek a jószándékát sértsem”, mégis egyeseket olyan idézetekkel állít pellengére, amelyek jelentéktelenek a munkájuk lényege mellett. Bár nagyon tárgyilagosan ismerteti pl. Baráth Tibor, Csóké Sándor és Zakar András munkásságát. végül is azokat is elveti, vagy másoktól vett idézettel üti agyon. Egyedül Mészáros Gyulával tesz kivételt. Senki sem vitatja, hogy minden új szellemi irányzatnak, tudományágnak, így a gyerekcipőben járó őstör- ténetirásnak is, szükségszerűen megvannak a maga vadhajtásai, kinövései — hogy csak a nyelvújítást említsem — céhbelieknél, amatőröknél egyaránt, amiket szépen le kell nyesegetni. Nagy hiba lenne azonban mindazt a hihetetlen adattömeget, értéket, amit az otthon és emigrációban élő szellemi emberek több évtizedes munkával összehordtak, céhbeli elfogultságból vagy uralmi meggondolásból válogatás nélkül elvetni. Sajnos, László Gyula is ezt teszi, mikor jelen munkáját ezekkel a sorokkal zárja: “ ‘A más megoldás is lehetséges’ hirdetőinek — mint régész — azt szoktam mondani, hogy sem Mezopotámiából, sem Egyiptomból, sem a Húsvét-szigetekről, Afrikából sem vezetnek régészeti nyomok a Kárpátmedence magyarsága felé. Nos, ismét be kell vallanom, hogy őstörténetünk régebbi évezredéből, a Vol- ga-vidék őstörténeti műveltségeiből sem vezetnek közvetlen szálak a Kárpát-medence magyarsága felé. Sem az első, sem a második honfoglalás népét nem tudjuk korábbi évezredei felé követni! A honfoglalást megelőző évszázadokban biztosabban mozgunk, de őstörténetünk homályán a régészeti kutatások sem tudnak átvilágítani!” (145.0.) Nagy kár, mert ezzel nemcsak előző munkáinak hitelét ingatta meg, hanem maga is úgy járt, mint az egyszerű bába, aki a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötte. Szeretnénk remélni, hogy ennek a nagyszerű, tudós régésznek nem ez volt a hattyúdala, és mint nyugdíjas kötetlenebbül, szabadabban írhatja majd meg mindazt, amit tud —• s amit ezért vagy azért nem mondhatott ki, nem írhatott le —, még akkor is, ha az a mai rendszerben nem jelenhetik meg. Minthogy a kiadó a megrendelők iránti szolgai alázatból következő módon összegezi a könyv jelentőségét: “Ennek a kis könyvecskének az a summája, hogy mi, magyarok, nem vagyunk egyedül, hanem úgyszólván' egész Eurázsia részi vett néppé tömő- rödésünk folyamatában... A ‘Sem utódja, sem boldog őse' szemlélet, az elszigeteltség érzése helyett sikerült a szerzőnek kitágítani kapuinkat Eurázsia felé... És ha ez az életérzés belehatol a köztudatba, hatalmas megújulást jelenthet: kiteljesednék bennünk az összetartozás tudata, a humánum, az emberség." Nekem is lenne hozzászólásom ehhez az egyoldalú marxista-szocialista nemzetköziségtől bűzlő sorokhoz: Minket, magyarokat, ne tanítson senki, de különösen ne a marxisták és leninisták, humánumra, emberségre, mert többezeréves történelmünk során saját jól felfogott érdekünk ellenére olyan hősi fokban gyakoroltuk azt a velünk kapcsolatba került népekkel, hogy ma, hála nekik, a sír szélén tántorgunk. De őszintén meg kell mondanunk azt is, hogy nekünk már túlon-túl elegünk van a humánum nyugati, keresztény változatából — hogy csak a Habsburgok 400 éves magyarirtását, meg a két világháborút lezáró Trianoni és párizsi békediktátumok embertelenségeit és igazságtalanságait említsem —, de elegünk van annak keleti, pogány: tatár, török, és az immár négyévtizedes ateista, pánszláv- bolsevista és a mögötte megbújó tót, ukrán, román, szerb változatából Értekezlet a külügyminisztériumban (Washington, D.C„) Tájékoztató megbeszélés volt az amerikai külügyminisztériumban az Egyesült Államok budapesti nagykövete, Harry Bergold és az amerikai magyar egyesületek képviselői, valamint a magyar nemzetiségi sajtó meghivott munkatársai között. Az értekezletet John R. Davis, a State Department keleteuró- pai ügyek irodájának igazgatója hivta össze március 18.-ra. A külügyminisztérium nagy földszinti tanácstermében szép számmal gyűltek össze az amerikai magyarság reprezentánsai, akik előtt Ber- gold nagykövet ismertette kereken két- esztendős magyarországi diplomáciai szolgálatának tapasztalatait. A magyaramerikai kapcsolatról szólván elmondotta hogy azok pozitiv irányban fejlődnek s főleg gazdasági vonalon egyre,bővülnek, de hangsúlyozta: az Egyesült Államok nem arra törekszik, hogy a jelenlegi kormányt támogassa, hanem arra, hogy a magyar nép helyzetén javitson. A beszámoló után a megjelentek kérdéseket tettek föl a magyarországi helyzetre és közállapotokra vonatkozólag a nagykövetnek, aki részletes információval szolgált. Válaszaiból kitűnt, hogy igen jól ismeri a hazai viszonyokat és a hallottak alapján az volt az általános vélemény, hogy Harry Bergoldnál megfelelőbb embert a- ligha lehetne találni a budapesti amerikai diplomáciai képviselet élére. Ber- gold nagykövet 1980. márciusában, még a Carter adminisztráció idején foglalta el állomáshelyét, de a "rendszerváltozás" után sem küldtek helyette mást Budapestre s azóta is kiválóan látja el kényes feladatát. A működéséről kapott tájékoztató a magyar résztvevők számára igen hasznos volt, de bizonyára Bergold nagykövet is a maga és munkája javára fordíthatja az értekezleten hallottakat. A véleménycserék a jövőben is igen gyümölcsözők lehetnek s reméljük, a külügyminisztérium továbbra is rendszeresen tart majd ilyenjellegü értekezleteket. (FMH) ★ Hallott-e már a MAGYAR NAPLÓ-ról?Sze- retné megismerni? Kérjen mutatványszámot Meglátja sok érdekességgel fog találkozni a lap hasábjain. Orvosi tanács, versek, teceptek, hazai érdekességek, sport gyermekmesék stb. teszik szinessé lapunkat. Cim: MAGYAR HOLNAP, P.O.Box 771. Sta. "A", Toronto, Ont Canada
