Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-03-01 / 3. szám
1982. március hó AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 13 LAJOSSY SÁNDOR: Büntetés- vagy jutalom-e az emigráció t Tudomásom szerint Urban György vetette fel ezt a fontos és érdekes kérdést Cs. Szabó Lászlónak, a vele folytatott beszélgetése alkalmával. Jó volna tudni az Angliában élő irók nagy öregjének a válaszát, de magam részéről határozottan jutalomnak tartom. Az élet különös ajándékának tekintem. Az a meggondolás vezet ugyanis, ha már nem élhetek odahaza - lévén az emigráció kényszerhelyzet -, akkor éljek a lehetőségekkel. Először és mindenek fe- s lett örüljek, hogy élek! Élek és dolgozhatom. . . Aki ennek nem örül és nem hálás érte Istennek, annak büntetés minden nap és minden perc, amit a hazától távol tölt. Ezzel meg is feleltem a hozzám eljutott kérdésre. Vagyis szubjektiven az én véleményem vetettem papirra. Az elmúlt huszonöt esztendő aprópénzre váltott tapasztalata ez minden örömével és megpróbáltatásával együtt. Mint valakinek már mondottam: vívó, edző iskola ez a külföldön élő magyar iró számára. Ö- rök iskola, melyben mindig kezdők maradunk, mert gyökértelenek lettünk a nagy exilben, a magyar etnikumon kivül. S arra a kérdésre, hogy - mi ad még erőt ahhoz, hogy irok és megszakítás nélkül dolgozom? -, azt feleltem, hogy: derűs oldaláról nézem az életet. Vagy legalább is pozitívan értékelem. Ezt szeretném most néhány példával K érzékeltetni: Mint a bevezető sorokban kifejtettem, Isten ajándékának tartom, vagyis küldetésnek könyveltem el az emigrációt. Rendkívüli küldetés otthonról, hogy saját személyemen túl önkéntes képviselője legyek hazámnak, népemnek. Minden magyarnak. .„Nevettek rajtam akkor egyesek. Most én mosolygok. Hogy miért? Kimondom, ami mosolyra késztet. Megnyergeltem a rosszat és kielégítő jót kaptam helyébe, mely nyugodt kis otthonnal és "világ-ta- pasztalattal" gazdagított túrázásaim alkalmával. Ma már ott tartok, hogy majdnem az egész világ bennem dalól, amikor a TV képernyőjén láthatom a bejárt ismerős tájakat! Büntetés hát az emigráció? Igen, annak, aki állandóan honvágyban szenved és nem tud felülemelkedni a történteken... Én azt kiálltom ezeknek, hogy mindhalálig szeretve hazám és népem, lehetséges egyfajta olyan embernek lenni, aki egy kicsit mindenütt otthon van, mert ezen a földön élünk és ez a föld - tágabb értelemben - a mi hazánk is. Mindnyájunké. És talán egyszer, ha megszűnik az átkos soviniszta elmélet ember és ember, nép és nép között: tudjuk egymást szeretni is. Túl minden utópisztikus szólamokon, ezt kívánom minden őszintén békére törekvő embertársamnak, hogy szűnjön meg az "emigráció" fogalma. Aki becsületesen él, bárhol boldogulhasson maga és embertársai előnyére. így váljon áldássá ez a pillanatnyi rossz, ami ma sokszor elkerülhetetlen számos ember életében - politikai okokból. Az Olvasók írják; Kedves Jóska: nagyon köszönöm az Értesítő februári számát...Az Értesítő élvezetes és értékes. Ami Csoóri Sándort, illetve a róla irt cikket illeti, a következők észrevételeim. A cikk nagyon jó. Csoóri dodonai megállapítása azonban - helyzete miatt - talán érthető...Aligha tudna egy "valódi" március 15.-ét megjátszani. Hogyan került KOPITS újságodba? Ölel: Bandi /Los Angeles/ ★ Kedves Jóska! Már két Értesítőt is kaptam, köszönettel s csak most irhatok. Közben egy hónapig Ausztriában, Máriacellben és Rómában is voltam. A decemberi Értesítőben élvezettel olvastam Dömötör emléktáblájáról irt cikkedet amihez csak gratulálni lehet. Még én sem kaptam sem szobrot, sem emléktáblát, viszont egy-két pap képét kőbe kellene kalapáltatni.(Persze nem szószerint értem! ) Tíz napig tartózkodtam a római Szent István-házban is. Bizony a Capuai és Latinai táborokban tartózkodó 180 uj menekült majdnem reménytelen helyzetben van. Ezért segítsétek Salamon atyát ki az ottani magyarokat gondozza. Szeretettel üdvözöl: F. I. /Frakfurt/ ★ Lapzártakor érkezett: Dömötör Tibor ref. lelkész elnökletével, az Amerikai Magyar Szövetség országos igazgatósága február 2o.-án, a New Brunswick-i Rutgers Egyetemen megtartotta ezévi első ülését. Mint a jelentés Írja: "az Országos Igazgatóság ritkán látott egységben munkálkodott az amerikai magyarság sorsdöntő kérdéseiben." Végül "Dömötör Tibor Imájával zárta be kimagaslóan sikeres ülését."
