Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-03-01 / 3. szám
10 ERTESITO 1982. március ,Legyen úgy, mint régen volt’ Az Egyesült Államok keleti partvidéke színházszerető magyarságának felejthetetlen élményben van része ezekben a hetekben. A Rahway, New Jersey-i Magyar Polgári Kör keretében működő Amerikai Magyar Színjátszó Csoport városról városra járva előadja a harmincas évek egyik legnagyobb sikert aratott zenés — táncos operettjét, Erdélyi Mihály három felvonásos színdarabját: „Legyen úgy, mini régen volt.” A színjátszó csoport a régi, nagyhírű Zilahy- Heltay társulat folytatásaként alakult mintegy tíz évvel ezelőtt. Évente két — három előadást rendeztek. Ez az operett az első nagyobb szereplésük, amellyel az emigrációs magyarság széles körei elé léptek, a jelek szerint pri- ási sikerrel. Ezt a darabot 1938- ban adták elő először Magyarországon. Az első világháború után Mandzsúriában rekedt hadifogoly magyar huszárokról szól, akik húsz évvel később, sok töprengés és belső vívódás után, az amerikai Vörös- kereszt anyagi támogatásával visszatértek szülőföldjükre. Vívódá suk főoka az volt, hogy megtudták, hogy származásuk földje, ahol. a foglyok közül többer születtek, nem magyar terület többé. Visszatérésükhöz cseh és román hatóságoktól kell engedélyt kérniök. A közönség hol könnyekig meghatódik, hol szívből derül és nevet, amint szövődik az operett meséje. Felhangzanak az operett szebbnél szebb, régi dalai. A „Kalász, kalász, árva magyar kalász...” kezdetű dalt könnyezve hallgatják különösen azok. akik a Trianonban elszakított területekről érkeztek Amerikába. Szükségtelen megemlítenünk, hogy ezt a darabot nem játsszák a mai Magyar- országon és az amerikai magyar színjátszók történelmi feladatot végeznek ennek a színdarabnak a felújításával és bemutatásával. Az első két előadást Rahway-ben tartották táblás ház előtt, ezt követően Passaic-on és New York-ban szerepelt a társulat olyan sikerrel, hogy a new yorki előadást február 28-án közkívánatra megismételik. A magyar színjátszás kihalóban van Amerikában. A keleti partvidéken ez az egyetlen magyar színjátszó csoport, amely fáradságot nem kímélve, anyagi hasznot nem keresve igyekszik életben tartani az amerikai magyar színházi kultúrát. Előadásaival visszavisz bennünket a múlt emlékei közé. tanít és nevel. Őrzi és megtartja magyar nyelvünket. Megérdemli a magyarság széles köreinek a pártfogását. Csordás Gábor Kanadai Magyarság az tulajdon, nem egyházi intézmény. A bíboros a földreformot tudomásul vette, amit fenti beszédének első részében el is mondott: „A történelmi haladás irányával nem helyezkedünk szembe.” Ha a bíboros a földbirtokra gondolt volna, akkor ugyanúgy megemlítette volna mint a sajtót. Ha valaki, úgy ő világosan és nyíltan beszélt. A forradalom céljáról józan elmével alig lehet vitatkozni. Világos és egyértelmű: „A szovjet csapatok visszavonását, szabad választást...” — Ez is megtalálható az ENSZ különbizottsága — mint legjobb szakirodalom — jelentésében a 69. oldalon, ahol az egyetemi hallgatók első kiáltványát közlik. Az október 23-i felvonulást egyetemi hallgatók, diákok kezdeményezték, akiknek életkora 14—22 év között volt. A legidősebbek a háború kitörésekor 5 évesek voltak, legtöbbjük nem is élt. Fogalmuk sem volt a „burzsoá, kapitalista” rendszerről, de annál több a kommunizmusról, ami nem kellett nekik. Ha a cikkíró elvtársak korabeli dokumentumokra hivatkoznak, akkor könnyen megállapíthatják a forradalom célkitűzését: végig kell olvasniok az egyetemi hallgatók, az író- szövetség, a munkástanácsok, a forradalmi bizottságok, az újonnan alakult pártok kiáltványait, a forradalom alatti budapesti rádióadásokat, amelyek egyben megegyeznek: független országot akarnak, demokratikus kormánnyal. Ezt támasztja alá Nagy Imre híres, ma már történelmi távirata az ENSZ-hez, 1956. november 1-én, amiben a kormány, de az egész nép kívánságát közölte a világgal: a varsói szerződés felmondása, semlegesség. Ha a cikkírókat mindezek nem érdeklik, akkor hallgassák meg Kádár Jánost, mit mondott a forradalom alatt: „Népünk vérével bizonyította, hogy rendületlenül támogatja a kormánynak a szovjet erők kivonására irányuló törekvését. Nem akarunk függőséget! Fogjunk össze a magyar függetlenség, a magyar szabadság diadalára!” (Elhangzott a budapesti Szabad Kossuth Rádióban, 1956. október 31-én este 10 órakor.) Ha nekünk nem hisznek — higgyenek Kádárnak! A pártban a lengyel események miatt nagy az izgalom. De ez nem ok arra, hogy a magyar történelem bátor, életüket áldozó hőseit, ifjúságát, népét „gyülevész bandának” nevezzék. Ez nemcsak visszatérés a sztálini-rákösi hangnemre, de Kádárt is megsértik, hiszen ö is közéjük tartozott, sőt büszke is volt rá. A párt úgy látszik nem tanul, és nem akarják tudomásul venni, hogy az igazság egy olyan tűz, amit nem, lehet eloltani, különösen nem, ha olajjal öntözik. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA
