Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-12-01 / 12. szám
12.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1982, december SZIKLAY ANDOR: Új Európa Trianon kulisszái mögött Dr. Sziklay Andor (Andor C. Klay) a 2. világháború alatt az amerikai légierőben az észak-afrikai, olasz és német fronton szolgált; 1945. végén lépett a washingtoni külügyminisztériumba, mint kelet-európai specialista. Osztályvezető volt, amikor 1956-ban a diplomáciai karba nevezték ki. A belgrádi nagy- követségen előbb konzul, majd másod-, végül elsőtitkár, Frankfurtban a politikai osztály és Berlinben a kelet-német osztály vezetője lett, köv. tanácsosi rangban. A State Departmentbe 1970-ben helyezték vissza s ott a külügyminiszter jogtanácsosának diplomáciai asszisztense volt 1972 nyaráig, amikor a 2. legmagasabb szolgálati osztályból nyugdíjba ment. A „United States Foreign Service Institute” kelet-európai fakultásának vendégtanára és a Fehér Ház sajtócsoportjának tagja. Már hetedik évtizedét járja Trianon sötét emléke, de kisebb-nagyobb mértékben még mindig hiányos az a kép, amelynek magyar vonatkozásban ismerteién színfoltja a Lippmann-Bowman torzsalkodás és annak 1918 karácsonyán, a béketárgyalás megnyitása előtt két héttel történt váratlan kirobbanása. A század legnagyobb amerikai publicistájára, Walter Lippmannra, manapság is elég gyakran történik hivatkozás, még csak tengeren túl is, egy-egy jövőbe- sejtő, vagy múltat elemző cikke, féltucat könyvének valamelyike, vagy ma is vitát provokáló némely állásfoglalása alapján. Isaiah Bowmanról, a Yale-egye- tem nemzetközi tekintélyű földrajztudósáról már csak ősz geográfusok körében esik néha szó. Mindkettőjüknek az első világháborús békeszerződésekkel kapcsolatos szerepe teljes földerítést kíván, és talán akad előbb-utóbb „doctorandus” vagy „doctoranda”, aki nekilát. Amiképpen történelmet nemcsak írt, hanem csinált is Lippmann, úgy országokat nem csupán rajzolt, hanem részben ki is szabott Bowman. Csak huszonnyolc éves volt akkor Lippmann, de már országos hírű politikai vezércikkíró. Ugyanany- nyi volt egy Wall Street-i jogtechnikus, John Foster Dulles, Lansing külügyminiszter unokaöccse, Foster külügyminiszter unokája. Mindketten közel álltak a hatalom legfelső köreihez, és Amerika hadba lépése más-más ösvényen mindkettőjüket Versailles-ba vitte. De Dullesnek még nem volt alkalma megismernie Woodrow Wilson elnököt, amikor Lippmann már bejáratos volt a fehérházi „Oval Office”-ba, mint az „Eminence Grise” amerikai változatának, „Colonel” House-nak (aki csak Texas állam címzetes ezredese volt) első asszisztenseként. XV. Benedek pápa ismételt sürgetésére Wilson 1917 szeptemberében vázolni kezdett egy fegyverszüneti tervet, ilyen irányú német tapogatózás nyomán. A volt Princeton-egyetemi elnök és kiváló szakíró, aki a jognak is és a politikai tudományoknak is diplomása volt, sehogy sem volt megelégedve az újra és úrja formált szöveggel, amelyet a rázúduló terhek közepette végül félretolt és utasította House-t, aki viszont utasította Lippmannt: szerkesszen egyet. De már másnap újabb rendelkezés történt: Wilson felszólította House-t, hogy alakítson egy szakértő-csoportot az előbb-utóbb összeülő békekonferencia előkészítésére. A csoport — írta házi memorandumában az elnök —, „with utmost secrecy” („a legnagyobb titkosság mellett”) lásson munkához, „under no obligation to the Allies, and independently from the State Department” („kötelezettség nélkül a Szövetségesek iránt, és függetlenül a Külügyminisztériumtól”), New York-i székhellyel, az elnök különleges kasszájából kiutalandó fedezettel. Október első napjaiban megalakult a céltudatosan semmitmondó elnevezésű „Inquiry Commission” („Tudakozódási Bizottság”). Ügyvezető elnök lett Sidney Mezes, House egyik veje, a New York City College elnöke; jogtanácsos és adminisztrátor David Hunter Miller, House másik vejének ügy véd társa; igazgatók James T. Shotwell, a Columbia-egyetemen az európai történelem tanára, és Isaiah Bowman, az „American Geographical Society” főigazgatója. A bizottság főtitkára: Walter Lippmann. Néhány hét alatt kiválasztottak és beszerveztek 126 szaktudóst a politikai tudományok, közgazdaság, néprajz, földrajz, pszichológia és más ágak teréről — mégcsak az archeológia és a vallástudomány sem maradt ki. Az egész társaság a Bowman vezetése alatti „Society” székházának több emeletét foglalta el (ez ma is ott áll a Broadway és 156. utca sarkán). Lippmann gyakran utazott Washingtonba, mint összekötőtiszt s egyben csoport-képviselő, aki tárgyalásra és feltételes határozathozatalra is jogosult. Egy alkalommal a State Department közel-keleti osztályára kellett mennie s ott azt találta, hogy az osztály egyetlen tisztviselőből állt, aki soha nem járt a Közel- Keleten —, és egyetlen kartoték-szekrényből, amely félig üres volt. Egyenesen Robert Lansing külügyminiszternek a hivatalába sietett, azonnali kihallgatást kért és kapott, és méltatlankodva mondta el, hogy mit talált. Egyben ismertette, titkosság hangsúlyozásával, a rendkívüli bizottság munkáját. Történetesen egyik szaktudós, akivel Lippmann utoljára beszélt New Yorkban, a Balkán egyik égető problémájával, a macedóniai kérdéssel foglalkozott; most Lippmann, erre utalva, térképet kért. Lansing a redőnyszerűen függő falitérkép-sorozatból lehúzta a megfelelőt. A térkép pontosan ötven éves volt és még az első balkáni háborút megelőző helyzetet mutatta ... Newton D. Baker hadügyminiszter és Lippmann közt jó viszony alakult ki. Egy alkalommal Baker titkos jelentéseket mutatott arról, hogy a Szövetségesek egyezményeket kötnek a várható hadizsákmány szétosztására. Ilyenféle titkos paktumokról már szél- tében-hosszában szólt a fáma, de a hivatalos cáfolatok egymást érték. A hadügyminiszter által mutatott okmányok szerint Anglia, Franciaország, Olaszország és Japán kormányfői körvonalazták egymás közt, hogy miképpen alakítják majd át Németországot, Ausztria-Magyarországot, Törökországot. A tervezett
