Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-12-01 / 12. szám
ÉRTESÍTŐ HUNGARIAN Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely MONTHLY jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron f Amerikai Magyar g ff Baltimore, 1982. december XVIII. évf. 12.szám FLÓRIÁN TIBOR: Karácsony Amerikában /Egy emigráns szemével/ Az amerikai karácsony mü gyertyalángjainak fényében irom ezeket a sorokat. Itt kis szines lámpákkal aggatják tele a fenyőfákat gyertya helyett. És a sok szines mülángocska nem annyira ünnepélyes, mint inkább tréfásan vidám hangulatot ad. Nem a fa sugározza szét békitő és karácsonyi szeretetet sugalló hatalmát. Nem az erdő és a természet vonult be a terekre, utcákra, bankokba és műhelyekbe, ahol karácsonyfákat állítanak. Ezek a lámpák hivalkodó, tarka színeikkel mintegy elfedik a szerényen mögéjük húzódó fákat. Ezt hirdetik: ime, mekkora az ember hatalma, legyőzte a természetet. íme, milyen csodálatos a civilizáció és milyen szegényes, félénk és sápadt minden, amit az Isten alkotott. Csodáljátok a győztes embert, a civilizációt, mely egyedül képes arra, hogy mindent megadjon nektek. Hivalkodó, büszke fények, nem tudlak csodálni benneteket, sem a fák tetején az ötágú lámpa csillogását. Gyermekkorom szelid, karácsonyi gyertyalángjai lobognak bennem és arra a jelképes, szerény betlehemi csillagra emlékszem, amelyet karácsony szombatján mindig édesanyám tűzött az ünnepivé és csodálatossá magasodó karácsonyfánk tetejére. Ti büszke fények* civilizáció harsogó ragyogása, reklám-csillagok, üzleti karácsonyfák, milyen hidegek vagytok nekem. Nem a szeretetről, karácsonyi békességről, angyali üzenetről beszélSTIRLING GYÖRGY: Karácsonyi fények Hosszas fontolgatás, éjszakába nyúló beszélgetések után végre úgy döntöttek, hogy Sze Szentestén indulnak...Hetek óta húzták a döntést és mindig újabb és újabb haladékot adtak maguknak. Hogyhát van még idő és talán még remény is is? Az asszony már ment volna, de a férje nehezebben szánta rá magát a végső lépésre és mindig más kifogást talált, hogy meggyőzze, megnyugtassa a feleségét: még ráérnek, még egy kicsit várhatnak. S közben magában titkon reménykedett: hátha mégsem kell nekivágniok a bizonytalanságnak? De nem történt csoda. Annál több hir jött a környékről, innét is, onnét is, hogy Kádárék már szedik össze a forradalom alatt szabadult rabokat és aki nem jelentkezik jószántából a Markóban, az ügyészségen, arra - ha elkapják - még külön súlyos büntetést is sóznak. Nemcsak a régi idejét /Folyt, a 3- oldalon/