Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-09-01 / 9. szám
ÉRTESÍTŐ 1982, szeptember- A iifosoly országa * 20 ___________________________ Antikváriumi ritkaság Tolnai Világ- történelme is - az a sok kötetes és pótkötetes, vaskos albumsorozat, amit a Tolnai Világlapja cimü, hajdan igen népszerű képeslap alapitó gazdája: Tolnai Simon inditott el és jelentetett meg évek hosszú során át. Az eseménye- sen, érdekfeszitó, népszerű modorban, rengeteg lazasággal, téves szemlélettel de töméntelen adattal összehordott kötetek fejezeteit fiatal történészek, i- rók, publicisták készítették: a szerkesztők között az ellenőrzés munkájának oroszlánrésze a nagy tudásu, élesfi- gyelmü dr. Mikes Lajost terhelte. Egy fiatal történész elkészült az ókorról szóló kötet fejezeteivel, s letette a kéziratot Mikes asztalára. A szerkesztő végigböngészte a fejezetcímeket, s megakadt az egyik részen,amely a régi Róma ledér hölgyeiről és azok életmódjáról szólott. A fejezet cime ez volt: A régi Róma hetérái.- Kedves barátom - csóválta fejét Mikes -, ez igy nem maradhat. Mi családi, sőt bizonyos értelemben ifjúsági kiadványt készítünk. Remélem belátod, hogy ezen változtatni kell. Az ifjú tudós tűnődve ráncolta homlokát .- Igazad van - szólott végül.- Egy pillanat, megengeded? Ott helyben tollat ragadott, áthúzta A régi Róma hetérái cimet, és ezt irta a helyébe: "Családi élet a régi Rómában." ** Jókainak élete végefelé valamiféle ünnepséget rendezett Szeged városa. Töméntelen ember gyűlt össze, olvasók, hódolók sokasága üdvözölte a hirneves irót. Ülnek a banketten, egyszer csak az asztal végén felemelkedik egy daliás öreg magyar. Mosolyogva csóválja a fejét, aztán megy egyenest az Íróhoz, megáll előtte, és felkiállt:- Móric?! Hát te vagy az? Alig ismerlek meg. Pedig együtt jártunk Pápán iskolába... Nézi-nézi Jókai a Kossuth-szakállas arcot, s nagy nehezen kihámozza belőle a hajdani diák vonásait. Szeretettel öleli át pápai osztálytársát, s megha- tottan mondja:- Régen nem láttuk egymást...- Bizony régen - bólogat az osztálytárs, s mutatóujjával kedvesen, szemrehányóan megfenyegeti az irót:- De hát hol az ördögbe jártál, mit csináltál annyi tenger idő alatt, hogy semmit sem hallott rólad az ember...? ** Diogenész, a szinopéi cinikus görög bölcselő, koldus életmódjával, erkölcsi tanításaival Athén társadalmi rendje ellen tiltakozott„ A mindenről való lemondás elvét szinte a képtelenségig túlozta: koplalt, fázott, kegyelemkenyéren tengődött, mezítláb, rongyosan, torzonborz szakállal, koldustarisznyával járta Athén utcáit. Éjszakáit vályogból tapasztott agyaghordójában töltötte - Diogenész hordója -, amelynek egyetlen "bútorzata" egy fából kivájt ivótál volt. Egy ízben megfigyelte, hogy egy fiúcska tenyerével vizet merített a kut- ból, és igy oltotta szomját.- Ez a gyermek megtanított arra - kiáltott fel Diogenész -, hogy még min- dig^van egy fölösleges tárgyam. És elhajította az ivótálat. ** "Diogenész hordója" mellett szállóigévé vált egy másik, vele kapcsolatos fogalom is: a "Diogenész lámpása". A bölcselőtől ugyanis, aki fényes nappal lámpával járt az utcán, az athéniak megkérdezték: mit keres?- Embert keresek! - felelte az elem- bertelenedett társadalomban emberség u- tán sóvárgó Diogenész. ** Egészségügyi viccek: Párbeszéd szigorlaton:- Miből lehet felismerni, hogy valaki gyengeelméjű?- Abból professzor ur kérem, hogy milyen kérdéseket tesz fel. * A félős Smith beül a fogorvosi székbe .- Nyissa ki a száját! - lép mellé a fogorvos.- Mondja doktor! Nem lesz abból valami baj? Tudja, nekem családom van... * Az orvos a beteg lábát vizsgálva megszólal:- Ha holnapra esetleg nem tud járni, feltétlenül jöjjön el hozzám.
