Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1982-07-01 / 7-8. szám

12 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ tényezők juttatták az országot ebbe a mai kínos állapotba. Eddig a sokat emlegetett "fasizmus" és a 'Horthy-rendszer' bűnére írtak mindent. Hiába, me^ ezt az ifjúság nem fogadja el tobbé.­A belséf ellenzék egyre erősebb és erősebb! Hiába akarták lekicsinyíteni a szabadságharc 25 éves évfordulóját; hiába oszlatták fel a lakiteleki fiatal írók köret... Gépírásos példányokban sok­szorosított a BIBÓ EMLÉKKÖNYV. Mely a magyar nemzeti ellenállást csak fokozta. A kiküldött írások és bejuttatott üjságok megtették a magukét! A bels^ ellenzék kapcsolatot talált a külsővel. Mint­hogy a rendszer nem bír a külső ellenzékkel, azért keres szorosabb kapcsolatokat a hasznos idióták­kal... Akik meg nagy reménykedésükben és vágyott haszonlesésükben sem veszik észre, hogy süllyedő hajóra szálltak — a nemzet sírásóival egy tutajra... Ennek az lesz a vége, hogy se itt, sem otthon nem lesz rájuk szükség! Az otthoni, kizsigerezett nép megvetéssel elfordul tőlük, mint talpnyaló hazaárulóktól . . . Türelem! Az igazság-osztó Isten malmai to­vábbra is lassan Őrölnek! Mint haszontalan pelyvák kivetődnek ezek a senkik a szemétre, — oda, ahová valók!!! MAGYARSÁG---------------------------- *** -------------------------­Érdekes interjút olvastunk az Élet és Irodalom egyik legutóbb) is zárnál an. Cime: "Megkérdezzük Nagy Kázmért, mi­ből forgatta ki a fordulat éve?" A be­szélgetés, amelyet ez a bizinyos Nagy Kázmér a pesti riporterrel folytat, el­sősorban választ ad arra a kérdésre, ami már hónapok óta foglalkoztat néhá- nyunkat: vájjon ki az a Nagy Kázmér ne­vű ujságiró, akitől az utóbbi időben egyre-másra jelennek meg Írások a Ma­gyar Nemzetben. (Itt olvashattuk pár hete a magyarországi jezsuitákról szóló cikkét, mely nagy viszhangot és ellen­hatást váltott ki az emigrációban.) Vajon azonos-e azzal a nagy Kázmérral, aki l9á-8-ban elhagyta Magyarországot, Ausztráliában s később Angliában élt, a BBC munkatársa lett és több könyvet is irt, egyebek közt az "Elveszett al­kotmány" cimü elemzést az emigráció összetételéről? Az Élet és Irodalom cikkéből kiderül: azonos! Nagy Kázmér 33 évi emigráció után a hazatérés mel­lett döntött és jutalmul már publikál­hat is. A riporter most arról faggatja, hogy "aki vásárra vitte a bőrét isi­ben (Nagy Kázmér Bajcsy-Zsilinszky kö­réhez tartozott), aki oly nagy elánnal vett részt az ország építésében, magyar iró és publicista létére, hogyan ítél­hette magát emigrációra?" Az interjú hangja bántóan arrogáns és sokat elárul arról, hogyan is véle­kednek rólunk politikai emigránsokról hazai körökben - színlelés, szépítés, alakoskodás nélkül. A kis pesti firkász, aki 19^8-ban valószínűleg még nem is élt, vagy még rövid nadrágos diák volt és csak hírből (vagy párt szemináriu­mokon) hallott valamit harangozni a "fordulat éve" idején uralkodó közálla­potokról, fölényesen érdeklődik Nagy Kázmértól: miért sértődött meg annyira, hogy elment ("emigrációra Ítélte magát") ahelyett, hogy belépett volna a kommu­nista pártba, melynek keretei közt mód­ja lett volna tovább dolgozni? (Nagy Kázmér ugyanis előzőleg elmondte, hogy 19^8 nyarán "a lehető legridegebb han­gon felszólították, hogy lépjen be az MKP-be, különben azonnal elbocsátják az állásából".) Nagy Kázmér megmagyarázza a kíváncsiskodónak: úgy érezte, meg kellene tagadnia önmagát és ilyen körül­mények közt nem tudja tovább szolgálni az ügyet, amire az életét tette. Az új­ságíró lecsap: azért jött vissza Magyar- országra, mert úgy érzi, most már to­vább tud szolgálni? (Vagy csak - teszi hozzá durva tapintatlansággal - megöre­gedtél? Kifáradtál? Itthon akarsz meg­halni?...) Nagy Kázmér igy felel a szemtelen riporternek: "1956 óta azt láttam Angliából, hogy az 19^-8 és 1956 közötti nyolc esztendős kitérőt és tra­gédiát követő progresszív kibontakozás folytatódik: az az együttes törekvés magyar demokráciára és szocializmusra, amit Rákosiék zsákutcába vittek. így aztán logikus volt számomra..."Logikus volt Nagy Kázmér számára a hazatelepü­lés, mert Angliából úgy látta: a mai Magyarországon ugyanaz folytatódik, ami 19^7-ben abbamaradt, aminek a "fordulat éve" - Rákosiék teljes hatalomátvétele - végetvetett. Csak nehogy csalódás ér­je a mai magyar valóságtól 33 éve el­szakadt és a Kádár-rendszert csak hír­ből ismerő Nagy Kázmért, akiben - úgy látszik - felülkerekedett a honvágy és hazament meghalni. Amiért nem szabad elítélni» Ezt a végső lépést még Márai Sándor is megbocsáthatónak tartja, ami­kor ezt Írja egyhelyütt: "Az emigráns, aki hazamenésre gondol, nem igazi emig­ráns., Hazamenni lehet, de csak úgy, mint Ulysses: meghalni'.’ Nagy Kázmér azonban még nincs abban a kortan, hogy a halálra gondoljon: mindössze 62 éves. Félő, hogy hátralévő évei alatt még na­gyon megbánja ezt a mostani lépését, mert a rendszer - mely messze nem az, amit ő Angliában elképzelt - csupán céljai érdekében fogja őt használni, reklámnak, cégérnek. És ez nagyon mega­lázó szerep olyanvalaki számára, aki 33 éven át megszokta a szabadságot.Kár hogy a végső döntés előtt Nagy Kázmér nem gondolkozott el a nemrég elhunyt Kovács Imre okos és szellemes mondá­sán-. "A mai otthoni világ már nem az, amiből eljönnék, de még nem az, amibe hazamehetnék." gt Qy, 1982. jul.- aug.

Next

/
Thumbnails
Contents