Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-07-01 / 7-8. szám
u értesítő 1982. jui.- aug tiv közbelépésnek" nevezi ezt az akciót , melyet akkor "határoztak el"(!) a- mikor a lap Erdélyi Józseftől a Soly- mosi Eszter vére cimü verset közölte. És mindezt a "gyűlölet-ellenes" paragrafusra hivatkozva tették... Mindkét szó, mindkét kifejezés ismerősen cseng azoknak, akik a legutóbbi időkig otthon, Magyarországon gyüjt- hettek gazdag tapasztalatokat a sajtó- szabadság megnyirbálásáról, lapok terjesztésének megakadályozásáról. A kommunista hatóságok is "adminisztrativ" eszközökkel harcolnak a szabad sajtó ellen és "gyűlölet-ellenes" paragrafusokra hivatkozva zárják el határaikat bizonyos nyugati sajtótermékek és könyvek elől. Olyanok elől, amelyek - kommunista megítélés szerint - a népek közti gyűlölködést szitják. A Vasfüggöny mögötti hatalmasok szerint ebbe a kategóriába minden olyan nyomtatvány beleesik, mely nem rokonszenvezik a marxizmussal és megirja róla az igazat. Ezekkel szemben jogos minden "adminisztratív" eszköz - kommunistáéknál. U- gyanugy, ahogy az antiszemita "hecclapok" ellen is jogosnak tartanak minden "adminisztrativ" fellépést - a menórá- éknál. Hogy milyen hangú cikkeket közöl az Ut és Cél, nem tudom, mert soha életemben nem láttam a lapot. (Amit egyébként Ausztráliában szerkesztenek és adnak ki, mely tudvalévőleg éppúgy az angol Commonwealth tagja, mint Kanada, de ott ugylátszik kevésbé érzékenyek a zsidók és nincs érvényben a gyűlölet-ellenes paragrafus sem.) Nem láttam és nem volt még sohasem a kezemben, de azt már hallottam - másoktól -, hogy nemrégiben is foglalkozott szerény személyemmel és valamelyik cikkem miatt alaposan leszedte rólam a keresztvizet. Nem sértődtem meg és nem is szaladok az amerikai postaigazgatóságra, hogy vonják be a lap terjesztési engedélyét, mert gyűlölködik. A demokráciában minden felfogás érvényesülhet - ez a demokrácia, kedves Menora! - és mindenkinek joga van elmondani a véleményét: a vitákból, érvek összecsapásából alakul ki a helyes álláspont, csiszolódnak a nézetek. Lehet, hogy nem értünk egyet sokmindenben, a múlt értékelésében, megítélésében, részletkérdésekben, de hadd mondjam Voltaire-rel: Nem egyezik vele a véleményem, de mindig küzdeni fogok a- zért, hogy szabadon elmondhassa azt. Menoráéknál mások a játékszabályok: ha nem birják érvekkel, vagy úgy érzik, azok gyöngék, adminisztrativ eszközökhöz folyamodnak. Akár a diktatúrák. A- kár a Magyar Népköztársaság. Mert közismert az a hipokrata értelmezés, ahogy a diktatúrák a sajtó- és szólásszabadságot értelmezik a gyakorlatban: elvi- leg mindenki leírhatja a véleményét, csak éppen megakadályozzák a terjesztését. Adminisztrativ eszközökkel. Mint ahogy adminisztrativ eszközökkel zárják le a határokat a nyugat felől érkező nekik nem tetsző újságok és könyvek előtt. Azzal az indokolással, hogy ellentéteket, gyűlölködést (í) szitának a népek között. Szomorú szegénységi bizonyítvány a Menora számára, hogy a diktatúra által alkalmazott cenzúrával fojtja bele a szót - hatalmi eszközökkel - egy szélsőjobboldali lapba. Ha hasonló ügybuzgalommal igyekezne eljárni a kanadai postaigazgatóságnál, hogy tiltsák ki az országból a kommunista újságokat - mondjuk a Népszabadságot -, meghajolnánk a kanadai magyar zsidóság tárgyilagossága előtt. De ilyen lépésről nem hallottunk. Pedig lenne rá alap. Hiszen jól tudjuk, hogy a kommunista lapok tele vannak uszítással, gyűlölködéssel minden iránt, ami nyugaton, a kapitalizmusban létezik. Ha a "gyűlölködés-paragrafus" alapján indokolt lenne valamilyen nyomtatványt kitiltani Kanada és az Egyesült Államok területéről, akkor azok a kommunista országokból tömegével érkező bolsevista sajtótermékek lehetnének, nem az Ausztráliában készülő egy szál Ut és Cél. Enyhén szólva nevetséges a Menora akciója, mely egy egész állami apparátust - és a zsidóság vezetőit - mozgósította egyetlen párszáz példányos magyar újság ellen. Mitől fél a Menora és köre? Hogy az UT és CÉL cikkei nyomán talán valami pogromhullám fog végigsöpörni a szabad világon? Na ne! Az Ut és Cél mögött nem állnak rubelmilli- árdok, nem működnek hatalmas propagandagépezetei és nincs fegyveres ereje, de még egy náci Németország léte sem bátoritja őket, megátalkodott antiszemita fasisztákat. Nem kell tartani attól sem, hogy erőszakkal vagy alkotmányos utón átveszik valahol a hatalmat. Elleniben a kommunista lapok mögött ott áll az egész félelmetes Szovjetunió, tankjaival, rakétáival, ideológiai of- fenzivájával, gyűlölködést, lázadást, elégedetlenséget tüzelő politikájával, propagandagépezetével. Ott áll a Szovjetunió, agresszív, imperialista politikájával, mely fenyegeti az egész szabad világot, fenyeget valamennyiünket, zsidókat, keresztényeket egyaránt. Mikor tanulja meg végre a Menora - és az egész zsidóság -, hogy veszély jelenleg csakis balról fenyeget bennünket. Ami ellen harcolni muszály, az ma kizárólag balra van. És ha ennek a balról fenyegető veszélynek megítélésében egyek tudunk lenni, a részletkérdések -
