Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
14. oldal értesítő fogott. Amelett mindnyájan panaszkodnak az árainkra: azért a pénzért» amit nálunk kifizettek» a világ bármely pntján sokkal előnyösebb szolgáltatások mellett tudtak volna üdülni - beleértve a jobb horgászási lehetőségeket is." Nem valami jó bizonyitvány a magyar idegenforgalomról! De a megállapitás olyantól származik* aki szakértője a kérdésnek. * Befejeződött az MSzMP kongresszusa» •» melyet az Építők Rózsa Ferenc Művelődési házában tartottak. A záróülésen (március 27.) Kádár János foglalta össze a végzett munkát. Ezután határozathozatalra került sori a kongresszus egyhangúan elfogadta a Központi Bizottság beszámolóját és a Központi ellenőrző Bizottság jelentését, valamint Kádár János összefoglalóiét. Végül zárt ülésen megválasztották (?) a Párt vezető szerveit: a Központi Bizottság, a KB Titkárság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjait, azonki- vől a pártsajtó és pártintézmények vezetőit. "A küldöttek helyükről felállva* hosszantartó nagy tapssal fogadták, hogy a Központi Bizottság első titkára ismét Kádár János lett" - Írja a kongresszusról kiadott közlemény. A ma már 68 éves Kádár Jánosról elég régóta járja a hir, hogy 24 évi főtitkárság után nyugdíjba megy, de úgy látszik, az oroszok még ma is őt tartják a legmegfelelőbbnek, legmegbízhatóbbnak. Pártkörökben Németh Károly és Óvári Miklós KB titkárok egyikét vélik Kádár valószínű kijelölt utódának, de a jelek szerint nekik egyenlőre még vámiok kell a sorukra. A helyzet tehát semmit sem változott. Meglepetés nem történt. De miért is történt volna? A Kremlben ugyanaz a társaság dominál, mely negyedszázada hatalomra segítette Kádárt. Ott sem volt még őrségváltás, miért lenne a csatlós Magyar- országon? Amig Brezsnyev pozícióban ma-' rád, alighanem Kádár helye is biztosi kipróbált együttes ez, minek változtatni rajta? És az igazság az, sem a Szovjetunióban, sem Magyarországon, de más szocialista országokban sem sikerült kinevelni mindeddig megfelelő utánpótlást. Az "uj" pártvezetőségben egyetlen uj nevet sem találunk. Mindenki ugyanaz, mint 1975-ben volt. A kommunista érdek- szövetség tagjai görcsösen ragaszkodnak a hatalomhoz. Hogyan is Írja Márai? "A kommunizmus megbukott mindenféle értelemben. De a kommunizmustól nehéz lesz megszabadulni, mert semmi sem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi hanem meztelen életét és a zsákmányt." Még soha annyira világosan nem mutatkozott meg a szocializmus tehetetlensége mint ezen a"panaszkongresszuson". Az 1980. május hó előadók és felszólalók egytől-egyik panaszkodtak, hibákat, nehézségeket, lemaradást emlegettek és semmi jót nem Ígértek a jövőre. Ha az 1975-ös pártkongresz- szust a kommunista sajtó a "fejlett szocialista társadalom építésének programm- nyilatkozataként" regisztrálja, akkor az 1980-as kongresszust - amely e programm sikertelenségének jegyében zajlott le - csőd kongresszusának nevezhetnők. A szónokok megpróbáltak ugyan bizakodó frázisokkal szépíteni a tényeket, de a kényszerű beismerés nyomta rá bélyegét a négynapos ülésre. Egy tisztességes rendszerben bárhol másutt a világon ennyi negatívum után a kormány levonná a konzekvenciákat és lemondana. Ha nem, a parlament buktatná meg, vagy a nép kergetné el, de egy újra kiirt választáson semmiképpen sem szavazna arra a pártra, mely rosszul vizsgázott. Ahol egyetlen párt diktatúrája alatt nyög az ország, minderre nincs mód. Ott büntetlenül folytathatják a kísérletezést a nép kárára: a következő pártkongresszusig, majd ismét a következőig, kongresz- szusról kongresszusra minden megy tovább mint azelőtt - még meddig vájjon?... * A MAGYAR HÍREK február 9.-i számában szép színes fényképekkel illusztrált riport jelent meg Szigetvárról. Több kép mutatta a történelmi emlékeket, Zrínyi Miklós várát s annak kétségkívül művészi érzékkel berendezett és gondosan karban tartott környékét, az emlékparkot. Az e- gyik képen sírokat láthatunk, a képaláírás szerint a szigetvári hősök sírjait.- Mielőtt az olvasó elérzékenyülne a kegyelet e megnyilvánulásán, hadd idézzünk néhány sort a Katolikus Magyarok Vasárnapja 1978. évi szeptember 17.-i számának "Magyarországi képek" cimü cikkéből, melyben Sisa István mondta el első haza- látogatásának jelentősebb élményeit.Ezek közt olvashatjuk a következőt: "Először Szigetvárra vezetett utam. Midőn a város ka utcáin kavargó autó a vár területére fordul, díszes márványsírok sorát pillantja meg a várfal tövében az utas. Felettük aranybetük csillognak a vár falába illesztett márványtáblán. A szigetvári hősök kiásott csontjai nyugszanak e márványsirok alatt, s a tábla felettük Zrínyi Miklós halhatatlan önfeláldozását dicsőíti - gondolja magában feldobogó szívvel az ember. Megható, hogy milyen tisztelettel övezi a rendszer a szigetvári hősök emlékét... - - - Azonban pillanatokon belül mellbevágja az utast a kijózanító valóság: a sírok és az emléktábla a várfalon nem a szigetvári hősök, hanem a vöröshadsereg katonáinak emlékére készült a magyar állam költségén, imigyen hirdetve érdemeiket: "Örök dicsőség hőse'-
