Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
12. oldal értesítő 1980. május hó Téli emlékek A fenyőlevelek hegyén fagyott vizcsep- pek hintáznak s hong a csend fülünkben. Birkabörben bugyolálva fekszünk a szánon. Nekividorulva rugdossák a nagy szürke mének a porhavat» széles hátuk gőzölgése f08zló fodrokat hagy a fagyott fényben. Orrlikaik futtatását elnyelik a hóban huppogó paták dobütése» a szántalpak surranása» nyikorgása mint cinkekarmok az ablaküvegen motoszkálnak a dobhártyánkon.- Régen volt ekkora rendes havunk - dünnyögi Kálmán -» szegény lovak már annak is örültek, ha a fagyott sáron húzhatták kicsit a szánt. Lovait csak kedvtelésből tartja, sze- retetből, hiszen az okos szemű állatokat kiszorították a szántókról vicsorgó mo- torházu traktorok.- Legénykoromban hány szép jányt szánkózhattam meg újév napján! A Csillag meg a Rigó felütötte fülét, ha meghallotta az asszonynép kacagását és húzott* mint a megveszekedett! Szájról szájra járt a pálinkás üveg, mire a kislányok fagyott fülecskéje és orrocskája egyszerre csak piros szinben kezdett világitani. Hazafelé jövet* esteledtével, motoszkálás meg kuncogás hallatszott a saroglyából. Világosban még berzenkedtek lelkeim, ha a fiuk marka a csecsükön matatott, de aztán csak nagyokat sóhajtottak a bánatos gyönyörűségtől... Elképzelem a hókristályokon sziporkázó csillagfény huncut játékát a fátyolosodé lányszemekben és nagyot kortyintot- tam a pálinkából..- Megfurikáztattam én a kölyköket is, a bátrabb lurkók utánunk kötötték szánkóikat és visitottak, hadonásztak, ha egymásnak csapódtak a rozoga kis szánkók. Ha már láttam, hogy szederjesedik a szájuk széle a hidegben, megkérdeztem tőlük: "Na, begyújtunk a kályhába?" Kitessékeltem őket a szánból, leparancsoltam a vontató ródlizókat és a lovak közé csaptam. Tíz percig sem szaladtak nyomomban és már nem is vacogtak. A bundák alatt fél- recsuszott Báljaikat, csáléra álló kucsmáikat igazgatták, és boldogan szuszogtak. .. Valami álmatlanságban szenvedő mókus ágaskodik az egyik ágon, majd felrezzenve bambaságából bolyhos farkát lobogtatva tűnik el odújában. Fenyőágról libegő hókupac robban szét, egy-két szikrapihe a nyakamba is jut.- Meg a nagyhangú vadászok! Nyulbőrt húztak a macskára és az újonc előtt titokban elengedték, aki ha ráduplázott a maskarára, vastagon rácseszett, mert e- gész utón hazafelé azzal froclizták,hogy "mi az, koma, fölmászott a nyúl a fára* úgy megijedt a mordályodtól?" Az olmos- eső páncélját néha bicskával faragták le egymás arcáról, s az elejtett vadak vére biborcsikot hagyott csizmájukon... Az erdő ünnepélyes és elutasító pompában áll, mint egy frigid szépség. Itt- ott még rőt színfoltok akadnak bokrok é- lesre köszörült ágaira, a nap foltokban vedli bundáját. A rigók, seregélyek befejezték a galagonya szemezgetést, csak a havon tarkálló sárga magok tanúskodnak étvágyukról.- Visznek már lovaim kifelé ebből a világból« Csendesen poroszkálunk az évek fordulóján. Látod, az erdő is töpörödik, vágják, irtják kegyetlenül. Még jó, hogy leesett ez a hó, legalább tudom, hogy ünnepek vannak, meg a gebéket is megjárathatom, mint hajdanában. Villogó éjszaka lett. A holdfény hideg mágiája káprázatokat lobbant szembogarunkban. A fagyai-, som-, bodzabokrok meg a kecskerágó unottan ölelkeznek sötét bogaikkal, akár az elfásult párok magányos ágyukban. Valami sötét surran el fölöttünk. Visszarévedek gyerekkoromra, amikor ijedten huztuk be nyakunkat a levegő neszezésére, nehogy hajunkba akadjon a denevér, mert akkor kopaszra kell nyiratkozni, hogy kiszabadítsuk fejünkből az utálatos, vergődő állatot. Bár most is ilyen fájdalommentes lenne megszabadulni a lidércektől...! A baromfiudvarok körül a róka, nyest, vadászgörény óvakodik, s egy másik halk léptű ragadozó is oroz ezen az ünnepélyes éjszakán, az idő minden pillanatában elkerül minden csapdát és rabolja az életet. Vadlibagágogás valahol a sötét űrben. Hírvivői a fagynak, enyhülésnek, sötét terekből fénytelen vizekre röpülnek az éjszaka örök fenyődíszei között, felcsippentik a halódók lélekzetét s az újszülöttek szájába lopják a meleget. Szárny- tollúkon az ismeretlen, szállnak vele é- szaknak, délnek, s mi csak lessük láthatatlan útjukat, emlékeinket a jövőről, s sejtelmünket múltúnkról, ahogyan hozzák- viszik az időt. D v Az Értesítő könyvosztályán kaphatók az alábbi könyvek: Janics Kálmán: A hontalanság évei (A felvidéki magyarság tragédiája). 22 doll. - Gombos Gyula:^Hillsdale. 6 doll. - T. Dombrádi Dóra: Orkő_ 9 doll. - Ifj. Fekete István: ítéletidő fv. 9 doll. - Szitnyai Zoltán: Szellemi tájakon 8 doll. - Fehér Mátyás: Galamb a Dunán (Szent Margit élete) 3.50 doll. - Mányoky-Németh Károly: 1956. október 23! (versek) 8 doll. - Ruttkay Arnold: Csak akkor fáj, ha nevetek ^.50 doll. - A. Endrey: The Holy Crown of Hungary 8.50 doll., Sons of Nimrod 6.50 doll., Pride of my Country 6.50 doll.,
