Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-05-01 / 5. szám
8. oldal ÉRTESÍTŐ 1980. május hó EZERT NEM ER'T'IK... A szociológusok szerint: - A reális szemlélet megkívánja, hogy mindent a saját viszonyítás! keretében értékeljünk. (E.W. Hobson) Csak miután megértettük, hogy egy személy viszonyitási keretében mi a jelentése az 5 cselekedetének, csak azután hozhatjuk azt az eseményt a mi értékelési skálánkra, hogy saját meggyőződésünk alapján megítéljük. Ha ezt elmulasztjuk, többszörösen is tévedhetünk. A tisztánlátásnak ez az alapvető törvénye hatványozott jelentőségű emigráci- Ó8 magyar ügyekben is. Nézzünk csak két olyan esetet, melyek előttünk bonyolódnak.. Köztudott, hogy a Los Angeles-i Magyar Szabadságharcos Emlékmű épitése kezdeti stádiumban került Bogár Gyula kezébe. Az emlékmű építészeti tervezését ingyen senki sem vállalta. Bogár Gyula egy centet sem kért a tervekért. Kijárta a hatósági engedélyt. Munkatársaival szervezett, gyűjtött, bált rendeztek az emlékmű javára. A kivitelezésben ahol lehetett önzetlenül segítettek és az emlékmű áll. Menjünk Ontario-ba. Sokan tudják a lekipásztor eleinte a meglévő kis templom kibővítését szorgalmazta. Lehet,hogy hosszabb távon ez lett volna reális. Bogár Gyula megtervezte, a többi közreműködőkkel együtt "megálmodta" a történelmi magyar mtiemléktemplom épitését. Bogár Gyula többnyire éjjel, 8 órai munka után sokszor hajnalig dolgozott a terveken,az épités elősegitesén. Derekasan kivette részét a munkából az Épitési Bizottság, az egyház vezetősége. Fáradozott a lekipásztor is. De ő szép havi fizetést kapott és kap az^egyháztól. Nem ingyen, fizetett munkaidőben ténykedett az épités körül. És ez lényeges szempont. Ha ellenség, ha barát: mondjon valaki még egy embert, aki önzetlenül annyit áldozott az emlékmű és a templom épitése érdekében, mint Bogár Gyula! Ezzel szemben, vagy éppen azért tud-e valaki arra példát, hogy ilyen többéves önzetlen munkáért valakit a biróság elé cibáltak, erkölcsi és szellemi senkik rágalmaztak és gyaláztak, mint Bogár Gyulát? Nem tud senki. Egyszerűen azért, mert ilyen eset nincs még egy. Ezt nem értik, többen kérdezik: miért harcolt és harcol Bogár Gyula oly keményen az emlékmű és az egyház érdekében? Azért, mert neki nem annyit jelent a két ügy, mint azoknak, akik adtak 20-50 dollárt, aztán azt gondolták: adtam, csináljanak vele amit akarnak. Egyesek ezért nem értik, nem tudják megmagyarázni tiszteletet parancsoló önzetlen küzdelmét! Egyébként, "aki csak azt érti meg, amit meglehet magyarázni, az keveset ért meg." Tóth I N. E. Az ötven fogoly ügye Minden részvétünk és együttérzésünk a az iráni amerikai követségen fogva tartottak és hozzátartozóik iránt, annál is inkább, mert zsarolásnak és politikai manőverezésnek, a nemzetközi jog durva megsértésével egy vallás-politikai szélsőség megszállót jainak áldozatai. Amikor azonban foglyokról hallunk - fogolytáborokat megjárt magyarok - nehezen tudunk különbséget tenni "előkelő" amerikai és egyéb foglyok között. Nem tudjuk a többi fogoly terhére megadni azt a rangsort (még diplomáciai mentesség jogcimén sem),mely hátrább sorolja igazságtalanságban, kegyetlenségben, ki- látástalanságban és nyomorúságban pl. az orosz fogolytáborokat megjárt magyarokat akiknek egy része mégcsak katona sem volt (esetleg soha, csak az utcáról szedték össze, kapásból), sőt mégcsak nem is egy háborút követően, hanem pl. 56 után került a 1*J- éves gyerek a szibériai munka- és fogolytáborokba. Nem ötven, hanem sokszázezer ilyenről tud a hiteles statisztika: nem követségi épületben, hanem a szabadban vagy pajtákban, nem hónapokig, hanem évekig szenvedtek, szenvednek esetleg haltak éhen agyonkinzottan. Az ok, talán összehasonlításában nem lényegtelen: éppen olyan törvénytelen, nemzetközi jog és emberiesség ellenes, mint a jelenlegi ötvéné. Ezzel korántsem gondolhatunk arra. hogy a mostani iráni fogolytartás jog-, törvény- és emberiesség-ellenességét csökkentsük, de egyeseknek az az érzése, hogy tulmérezettek azok a politikai hullámok, melyek immáron hisztériaszerüen kisérik ezt az ügyet. Egy egész világot belekevernek a kérdésbe: a harci bárdo- kat milliók ássák ki és fenyegetik egymást. Megáll a normális államvezetés. A foglyok fedőneve alatt olyan nemzetközi hullámokat provokál a propaganda, mely korántsem áll arányban a lényeggel. Az egész billiós iszlám világot elvadítja a az ismert politikai gépezet. A diplomá-^ ciai mesevilág adomái kerekednek ki a létező és hamis "államfői" üzenetváltásokból. A tető ég felettünk, s mi alatta bűvészmutatványokkal ijesztgetjük egymást. Vajon ki gondol arra, hogy esetleg még mindig vannak Szibériában 1917-ből ottfelejtett foglyok, szépszámmal 199-2- ből és 199-5-hől, de 56-ból ezrével. Azok is emberek, igazságtalanul elhurcolt foglyok. Lehet, hogy valóban van ember és ember között különbség, legalábbis ha az csak magyar? .. . _ . . „ Kaliforniai Magyarság
