Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-04-01 / 4. szám
18. old. értesítő 1980. április hó MAGYAR TÁJAK MAGYAR TÖRTÉNELEM "KAPITÁN GYÖRGY BAJVIADALJA" Kapitán György Hollókő várának kapitánya volt. Egy török rab kiváltása miatt a szandai várban lakó Hubiár agával összeveszett* mire azt bajviadalra szólította. Hubiár a kihivást elfogadta. Gyakran előfordult, hogy páros viadalra "vitézi oróbára" is kihivták egymást a magyar és török végbeliek. A korszak váréletére jellemző hiteles históriát Tinódi Lantos Sebestyén örökítette meg Kolozsvárott, az 155H-ben kinyomatott Cronica c. gyűjteményes munkájában Kapitán György bajviadal ja c. his- tóriás énekében. A viadal színhelyéül a Buják alatti rétet, idejéül 1550 Szent Lőrinc napját (augusztus 10.) jelölték ki. Kapitán György azonban urától Losonczy Istvántól (memesvár későbbi hős védőjétől) hiába kérte a viadal engedélyezését. Erre Báthory Miklós szolgálatába állt. de attól sem kapott engedélyt. Ekkor ismét gazdát változtatott. Báthory György mellé szegődött, egyben Perdinánd király elé járult kérésével, aki - legnagyobb örömére - meg is engedte a viadalt. Báthory György sok vitézt hivott Buják várába erre az alkalomra, közöttük több nagyurat is. mint Losonczy Istvánt, Bebek Györgyöt, Balassi Jánost, Zay Ferencet_,_ Zoltay Istvánt (a későbbi egri hőst). Összesen mintegy háromszázötven lovas gyűl össze a viadal színhelyén. A patak egyik oldalán álltak fel. Közben a törökök is megérkeztek Szanda várából és a patak másik oldalán foglaltak helyet. Közöttük Hatvanból és Vácról előkelőbb törökök is jöttek. Tinódi Lantos Sebestyén részletes leírása alapján feltehető, hogy ő is szemtanúja volt a viadalnak. Különben a maga idejében ez a bajviadal nevezetes esemény lehetett, mivel a korabeli történetírók is megemlékeznek róla. Először a két táborból két-két túszt adtak kölcsönösen egymásnak, nehogy a viadal hevében valamelyik tábor is megsértse a megállapított szabályokat. Ezután Jánosi Pál és Zoltay István, illetve Es- kodán Harán basa és Deli Málkucs személyében megválasztották az igazlátókat, vagyis párbajbirákat. Ezek megegyeztek abban, hogy a győztes a bajvivótárs életét meghagyja, valamint hogy egymás lovát sem sértik meg. Ezután kezdetét vette a küzdelem,mégpedig először kopjával. Kapitán György kopjája véletlenül mindjárt megsebesítette a török lovának nyakát, amit a viadal végén Hubiár Kapitán szemére is vetett. A magyarok azonban megnyugtatták, hogy ez nem akarattal történt, és ha a lova eltalálna pusztulni, Kapitán másikat ad helyette. Hosszabb küzdelem után Hubiár kopjája Kapitán sisakján eltörött.Erre un. hegyes tőrrel mentek egymásnak. Kemény harc közben Kapitán György a jobb keze fején megsérült, és kiejtette kezéből a fegyvert, majd csakhamar előrántot ta másik hegyes tőrét. Majd buzogányt ragadott, és azzal ütötte, meg is szédítette a törököt. Utoljára handzsárral viaskodtak. Ez is kemény küzdelem volt, amelynek során Kapitán az arcán is megsebesült. Ezt látva az igazlátók, véget vetettek a viadalnak. A küzdő felek egymástól búcsút véve, seregeikhez, majd azokkal a váraikba, a törökök Szandára, a magyarok Bujákra tértek vissza, ahol nagy vigasság fejezte be a vitézi próbát. * * HOLLÓKŐ VÁRA Mint a Nógrád megyei várak legtöbbje, Hollókő várát is a legnagyobb birtokos nemzetség, a Kacsicsok építették. Hollókőn kívül az övék volt Szőllős, Somoskő, Baglyaskő, Salgó, Zagyvafő vára. Bár Hollókő valószínűleg a Kacsics nemzetség ősi szállásterületéhez tartozott, a. vár csak a tatárjárás után épült. Az Árpádház kihalása után Csák Máté Anjou Károly ellenes politikájához csatlakoztak a Nógrád megyei főurak is, és a Kacsicsok Csák Máté rendelkezésére bocsátották Hollókő, Somoskő és Baglyas várakat. A roz- gonyi csta után (1312) - amely Károly Róbert győzelmével végződött - a megyében a királypárti főurak lettek a nagybirtokosok. A Kacsics nembeli Szécsényi Tamás (a későbbi erdélyi vajda), aki már Roz- gonynál is a király mellett harcolt, meg kapta bukott rokonainak hollókői várát, és rövid idő múlva a megye legnagyobb birtokosa lett, mert a Kacsics nemzetség majdnem minden vára az ő tulajdonába került. A XV. század közepéig a Szécsényi család kezén maradt a vár. A huszita háborúk alatt Giskra pártja itt egyezkedett a megyével. 1^45 után elzálogosítás utján két család» a Guthi Országhok és Lo- sonczyak birtokába jutott egészen 1552- ig. Ekkor szinte ellenállás nélkül török tulajdonba került. Mivel a törökök csak kis számú őrséget tartottak a várban, 1593 őszén a kassai főkapitány felszabadító serege könnyen, harc nélkül szerezte vissza azt. 1656-ban a vár már rossz állapotban volt. 1663-ban újra elfoglalta a török s csak 1683-ban szabadult fel végleg. A Rákóczi szabadságharc alatt már nem volt számottevő a vár, 1?11 után pedig csak az elhagyott romjairól tudunk. D.K.
