Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1980-04-01 / 4. szám

1 8. oldal értesítő 1980. április hó DR. KOLLARITS BÉLA: Ami a beszámolóból kimaradt "wp'rciuf? 9.-én tartotta szabadságünne­pélyét New York nemzethü magyarsága a Ma­gyar Egyházak» és egyletek Nagybizottsá­ga rendezésében. Az ünnepi szónok dr. Nagy György, a Kanadai Magyar Szövetség elnöke volt". A most idézett szavak veze­tik be a szépen sikerült rendezvényről kiadott sajtóközleményt. A továbbiakból megtudhattuk a közreműködők kilétét, meg tudhattuk, hogy kik tisztelték meg szemé­lyes jelenlétükkel vagy Írásban bekül­dött üdvözleteikkel a rendezőket és az ünneplő közönséget. Az előkészítésre for­dított kitartó munka kétségen kívül szép eredményre vezetett - népéhez hü new yor- ki magyarság méltó módon emlékezett meg nagy nemzeti ünnepünkről. Esztendők hosszú során a New York-i magyar élet kiemelkedő eseménye volt Már­cius Idusának ünnepe. Nem esett szó né­zeteltérésekről, nem voltak ünneprontó viták. Cimek, rangok, társadalmi különb­ségek erre a napra jelentéktelenné vál­tak. Magyarok tisztelegtek nemzeti múl­túnk dicső kora, a nemzet szabadságvágyá­nak fellángolása előtt. Magyarok ünnepel­tek magyarokat. S a múltra emlékezve nem feledkeztek meg a kegyetlen magyar sors további csapásairól, melyek Világos óta sújtották Hazánkat, népünket. Trianon, majd 19*4-5 gyalázata, mely megcsonkított hazánkat Rabországgá tette - 1956 dicső­sége és tragikuma, magyar mártírok élet­áldozatának fájó emlékei merültek fel a márciusi ünnepélyek résztvevőinek emléke­zetében. Március 15. emléknapján New York nemzethü magyarsága ünnepelt és emléke­zett... Néhány évvel ezelőtt a New York Állami Amerikai Magyar Szövetség (NYAMSz) elne­vezésű egyesületben " belső zavarok" tá­madtak szabálytalanul lefolytatott tiszt- ujitás miatt. A megejtett választást ér­vénytelennek minősítve, az egyesület ve­zetőségének és tagságának egyrésze a tisztújító közgyűlésről kivonult. (Az ügy bíróság elé került és a New York-i felsőbíróság a "kivonultak" álláspontját igazolta.) A "bennmaradottak" a NYAMSz elnevezést továbbra is használva, külön rendeztek márciusi ünnepélyeket. Az "el­lenünnepélyek" és más egyéb körülmények felismerhetővé tették, hogy a bíróság ál­tal illegálisnak deklarált vezetés alatt alatt álló, ennélfogva a NYAMSz nevet is jogosulatlanul használó "maradékegyesü­let" irányítása a budapesti rendszer "fő­ügynökeinek", a Magyarok Világszövetsége és az Anyanyelvi Konferencia híveinek ke­zébe került. (Az 1978. évi márciusi "el­lenünnepélyen" három budapesti kiküldött és a New York-i magyar főkonzulátus né­hány beosztottja már szívesen látott ven­dég volt! ) Az idei márciusi "ellenünnepély" ren­dezői uj cégér alatt jelentkeztek. A ren­dezvényt bejelentő röplap szerint a ren­dezők az Amerikai Magyar Szövetség, a Ma­gyar Baráti Közösség, a Committee for Human Rights in Rumania és a New York-i Magyar Rádiók. Kinos feltűnést és megbot­ránkozást keltett az Amerikai Magyar Szö­vetség mint a rendezésben résztvevő szer­vezetek megnevezése. Még nem teljesen tisztázódott, hogy az AMSz nevének fel- használására illetékes személy adott-e felhatalmazást. Nem újdonság a CHRR résztvétele, eddig is jól megértették egymást a balra kanyarodott NYAMSz marad­vánnyal. Ez vonatkozik az U.N. Baráti Közösségre is. Ami "uj" az a New York-i Magyar Rádiók nevében fellépő egyének megjelenése a new yorki "márciusi front­on. A rádiók egyik képviselője az AMSz szeptemberi közgyűlésén "lopott és meg­hamisított" magánlevélnek és a Magyar Zsidók Világszövetsége nevének jogosulat­lan felhasználásával szerepelt Apatini Gyula volt, a másik Kálmán László, aki­nek az idegen elnyomás és szovjet meg­szállás alatt sínylődő magyar véreink mindössze "kommunista érdekkörben élő ma­gyarokat" jelentenek. A New York-i magyar rádiók üzemelte­tői, közöttük Kálmán László a Magyar Egy­házak és Egyletek Nagybizottsága ünnepé­lyének kihirdetését nem vállalták. Bizo­nyára attól tartottak, hogy az ünnepély meghirdetése konkurenciát jelentett vol­na rendezvényüknek és annak anyagi ered­ményét csökkentette volna. (A Kálmán-fé- le rádióprogram ismételten közvetített adománykérő felhívásokat.) Kétségtelen, nagyszabású rendezvények nagy költséggel járnak. A költségeket ilyen alkalmakkor belépőjegyek árusításával szokták fedez­ni. Megérthető, hogy bizonyos esetekben gyűjtőakciókat szerveznek: nemzeti ünne­peket erre a célra felhasználni azonban, enyhe kifejezéssel élve, nagyfokú Ízlés­telenség! Kálmán Lászlónak láthatólag más felfo­gása van az Ízlésről, mint ezt egyes köz­vetítései is tanúsítják. 1979. december 3o.-i adásában bejelentette, hogy a dr. Nagy Károly által rendezett Kopácsi-féle előadás után több hallgató levelet irt a rádióhoz és a levelekben foglalt kérdé­sekre Nagy Károly válaszát fogja közvetí­teni. (Természetesen minden levélíró i- gen jó véleménnyel volt a "felejthetet­len" előadásról - legalább is Kálmán sze­rint. ) Ami a Kopácsi előadást illeti: Ko­pácsi Sándor 1956-ban Budapest rendőrfő­kapitánya volt. A Szabadságharc bukása után mint Nagy Imre "bűntársát" letartóz-

Next

/
Thumbnails
Contents