Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1980-02-01 / 2. szám

1980. február hó értesítő 5. oldal zott, majd 1915. májusában gróf Tisza István helyet ajánlott fel neki az alaki- tandó koncentrációs kabinetben. Apponyi ezt nem foeradta el. A Kun Béla féle kommün idején elhagy­ta az országot s csak 1919 őszén tért vissza. U^y érezte, hogy a történelem őt igazolta: a nemzetiségekkel kapcsolatos túlzott eneedékenységr lovat adott a ro­mán, szerb, szlovák soviniszták alá: a masrvarositási törekvéseknek határozot- tabbnak kellett volna lennie. Az ország­ba való visszatértét a közvélemény öröm­mel fogadta. Benne látták azt a politi­kust, aki elég erős ahhoz, hogy rendet teremtsen a belső zűrzavarban, ugyanak­kor a külfölddel szemben is méltóképpen képviselheti Magyarországot! Ez a remény nem vát be, - de ez már nem rajta múlt.. Mikor Magyarország meghivót kapott a "béketárgyalásokra", a delegációt Appo­nyi Albert vezette 1920 január 15.-én a francia külügyminisztérium palotájában,_ ahol Clemenceau átadta neki a békeszerző­dés tervezetét. Másnap, január 16.-án - 60 esztendővel ezelőtt - mondotta el nagyszabású beszédét! Idézzünk pár jel­lemző mondatot ebből a beszédből: ..."Érzem a felelősség roppant súlyát amely rám nehezedik abban a pillanatban, mikor magyarország részéről a békefelté­teleket illetően az első szót kimondom. Nem tétovázom azomban és nyiltan kimon­dom, hogy a békefeltételek, úgy ahogy ö- nök szivesek voltak azokat nekünk átnyúj­tani, lényeges módosítások nélkül elfo­gadhatatlanok. ..Ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választani kellene ennek a békének elfogadása, vagy visszautasítása között, úgy tulajdonkép­pen arra a kérdésre adna választ:helyes- e öngyilkosnak lenni, nehogy meghaljon'.'" ..."Mivel Magyarországot sújtják a legszigorúbb és létét leginkább veszé­lyeztető feltételekkel, úgy azt lehetne hinni, hogy éppen ő az, aki az összes nemzetek közül a legbünösebb. Uraim! Anélkül, hogy a kérdés részleteibe bo- csájtkoznék, - hiszen ezt benyújtandó ok­mányaim fogják megtenni, - ki kell jelen­tenem, hogy ezt az Ítéletet nem lehet ki­mondani oly nemzet fölött, mely abban a pillanatban, amidőn a háború kitört, nem is volt teljesen független..." "...fel is használta lehetősegeit, hogy helytele­nítse azokat a lépéseket, amelyek a hábo­rút előidézték. Nem hiszem továbbá, hogy ítélettel állunk szemben, mert hiszen az Ítélet olyan eljárást tételez föl, mely­ben a felek egyforma körülmények közt hallgattatnak meg és egyformán tudják ér­veiket érvényre juttatni. Magyarországot azomban mindeddig nem hallgatták meg. Le­hetetlen tehát, hogy a bekefeltetelek Ítélet jellegével bírjanak!..." "...Vagy talán a nemzetközi igazságos­ság elvének oly alkalmazásáról van szó, amelynek cél ja...oly uj alakulatokat lét­re hozni, amelyek igazságosabban oldják meg a területi kérdést a különböző nem­zetiségek között és amelyek hatásosabban biztosítják azok szabadságát'.' Ha a ténye­ket tekintem, úgy kénytelen vagyok kétel­kedni, hogy ez a törekvés eredményezte a kérdés ilymódon való megoldását...A Ma­gyarországtól elszakítandó 11 millió lé­leknek 35 %-a. magyar!..." "...A történelmi Magyarország megvéd­te Európát a Keletről fenyegető közvet­len veszedelmek elől. Ezt a hivatást tiz századon át töltötte be s erre egyedül organikus egysége képesítette. A törté­nelmi Magyarország Európában egyedülálló természetes földrajzi és gazdasági egy­séggel rendelkezik...Önök visszautasít­hatják a történelem szavait, mint elvet egy jogi konstrukció megépítésénél, de a történelem tanúságát, amelyet az ezer é- ven át hangoztatott, figyelembe kell ven­niük! " "...Jogosult-e a népek félelme tehát, hogy itt az állandóságnak kipróbált osz­lopa helyett a nyugtalanságnak újabb fészkei fognak keletkezni? Nem szabad ma­gunkat illúziókban ringatnunk. Ezeket az uj alakulatokat az irredentizmus aknázná alá, sokkal veszedelmesebb formában,mint azt Magyarországon egyesek felfedezni vélték..." Ekkor ragyogott Apponyi államférfiul tehetsége legszebben! Ma már jól látjuk amit atyáink akkoriban még csak fájón sejtettek: Aponyi sajnálatosan nemcsak jó szónoknak, de igen jó jósnak is bizo­nyult. Sikerre változtatásra nem volt kilátá­sa. Hiába beszélt meggyőző erővel. Az An­tant már mindenben megegyezett az utód­államok képviselőivel. Hiába beszélt há­rom nyelven, úgy, mintha saját nyelvét használta volna. A radikális-szocialista Clemenceau csak egy ágáló, fehérszakálas arisztokratát látott benne. Szavai hatás­talanul hangzottak el. Párizsi sikertelensége ellenére az or­szág hősének tartották. 1921-ben, szüle­tése 75. évfordulóját az egész ország ün­nepelte. Élete végéig royalista maradt. 1923. őszén Észak-Amerikába látogatott, hogy beszéljen Magyarországról és megma­gyarázza, hogy a trianoni,tragédia e§y- ben Európa és az egész világ tragédiája. A genfi népszövetségi üléseken igen sok­szor kiválóan képviselte Magyarországot. Kevesen tudják, hogy ez az államférfi kinek nevét akkoriban az ekész müveit világ ismerte és tisztelte, ki a hazafi- ság és a szabadságjogok megszemélyesítő­jének számított - 1895 óta tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, tiszteletbeni és igazgatósági tagja volt az Akadémiának és 1909-ben még tiszteletbeli orvosdok­torrá is választották. Beszédei 1896-ban, önéletrajzának I. kötete 1922-től jelent

Next

/
Thumbnails
Contents