Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

MAGYAR TÁJAK MAGYAR TÖRTÉNELEM 18. old.____________________________________ KOSSUTH LAJOS: EGY NEVEZETES ADAT A HARC VEGÉNEK TÖRTÉNELMÉHEZ Miként küzdöttünk? miként harcoltanak névtelen félisteneink? mi módon buktunk el? - azt tudják önök: de egyről talán nincs tudomásuk. Ámbár az oroszok czárja minden rendel­kezésére álló erejét, még szentpétervári gárdaezredeit is ellenünk inditotta, s ámbár ez 8 az elhagyottság érzete a köz­hangulatra kétségtelenül leverőleg ha­tott i hazánk ügye mindazonáltal teljes­séggel nem volt reménytelennek tekinthe­tő, midőn Görgey, ré^ forralt árulását végrehajtandó, sereget, a szükségnek még csak árnyéka nélkül is, Világosra vezet­te, s ott a fegyvert letette. Mondám: "a szükségnek még csak árnyé­ka nélkül is" • Mert legrosszabb esetben nyitva volt előtte az ut fel egészen ko- máromig, melynek bevehetetlen erődjeiben Klapka tábornok vezérlete alatt harmincz- kétezer főnyi ép s még az utolsó napok­ban is győzelmes hadseregünk volt s ha­zánk dunántúli megyéinek bő erőforrásai még úgyszólván teljes épségben rendelke­zésünkre állottak. De maga az ellenség sem tekintette Magyarországot legyőzött- nek, annyira nem, hogy mikor Görgey ma­gát megadta, az orosz hadsereg azon a ponton volt, hogy Magyarországról hadmü- ködési alapjára: Galicziába visszavonul. Paskievics herceg, orosz fővezér már út­nak inditotta hivatalos jelentését Szent­pétervárra, urának tudtára adva, hogy (ha a czár úgy akarja) jövő tavasszal új­ra felveheti a háborút, most azonban kénytelen a visszavonulást megkezdeni, mielőtt az őszi esőzések beállanának, mert különben, mindenütt ellenséges la­kosságtól körülvéve s a saját hónukban könnyen mozgó magyar seregek által foly­vást zaklatva és szorongatva, nem kezes­kedhetnék, hogy ellenséges földön csak nehezen mozogható s a sár és tél miatt kiszámithatatlan szenvedésekkel küzdendő seregét a teljes elpusztulástól megóvhat­ja. Én e tényt Du Plat ezredes, volt var­sói angol főconsultól tudom ki, midőn az utóbbi krimi háború alkalmából Varsót el­hagyni kénytelenittetvén, Angliába visz- szatért, ezt Milner Gibson urnái, számos parlamenti tag jelenlétében, azon hozzá­adással beszélte el, hogy azt magától Paskievics herczegtől tudja, kivel, mint Lengyelország kormányzójával, a legbizal­masabb viszonyban volt. Vegyék önök tekintetbe, hogy Görgey fegyverletétele idején még mintegy száz­ezer emberünk volt fegyver alatt: Komá­rom, Pétervárad, Arad várai kezünkben: és elfogják képzelhetni, minő más volna most hazám sorsa, ha azon lelkesitő be­folyás alatt, melyet az orosz hadak visszavonulása úgy seregünkben, mint a népnél a közszellemre gyakorlandott,még egy telünk volt volna fegyverkezésünket kiegészítenünk s honvédéinknek véres csa­tákban megritkult sorait kipótolnunk! S ha emelett még tekintetbe veszik önök a világszerte mindenütt, itt önök­nél már hatalmas népies tüntetésekben is nyilvánulni kezdett rokonszenvet: ha meg­gondolják, hogy az orosz interventio a francia nemzetgyűlésen immár határozati­ig a "szabadság jövőjére veszélyesének lett kijelentve, az észak-amerikai köz­társaság pedig már meg is tette függet­lenségünk elismerésére az előkészítő dip- lomátiai lépéseket: bizonyosan nem fog­ják önök a vérmes conjecturák közé soroz­ni állításomat, hogy, ha Görgey úgy ka­tonai mint politikai tekintetben telje­sen indokolatlanul fegyverletételével ha­zánkat el nem veszti, a magyar szabadság- harc z azon egy tél folytán még a diplo- matiai téren is számíthatott volna azon politikai előnyökre, melyeket semmi "fon­tos európai eseményétől nem lehet soká­ig megtagadni, pedig ilyennek volt már az oly dicsőségesen védett magyar ügy az angol parlamentben még maga lord Palmers­ton által is elismerve. (Részlet Kossuth Lajos egyik angliai beszédéből. /Kossuth Ferenc: Kossuth La­jos válogatott munkái c. könyvéből.) 1980. január hó RESTAURÁLJÁK A NAGYBECSKEREKI VÁRMEGYEHÁZÁT Nagybecskerek több mint hat évszáza­dos múltra tekinthet vissza. A legelső följegyzések 1326-ból származnak, amikor egy Becse környéki, Bega menti faluként emlitik. Később többször is feldúlták a várost az átvonuló török hóditók. 1718-ban Ausz­triához csatolták. Az ide telepített ipa­rosok és kereskedők elősegítették a vá­ros fellendülését. 1769. junius 6.-án a császári kiváltságban részesülő, gyors ütemben fejlődő várost 1807-ben tűzvész pusztította el. Nagy erőfeszítések árán, három évtized múlva felépítették, és To- rontál vármegye székhelye lett. Az újvidéki Müépitészeti Telep dolgo­zói a tavasszal megkezdték az 1816-ban épített vármegyeháza - jelenleg a város képviselő-testületének székháza -, vala­mint a környező barokk- és neoreneszánsz stilusu épületek restaurálását. értesítő

Next

/
Thumbnails
Contents