Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11. szám
1980. november ÉRTESÍTŐ 11. oldal DR. KOLLARITS BÉLA: Nagy idők tanúi? "Talán semmi sem volt olyan borzalmas az 1956-os forradalom által elsöpört Rákosi korszakban mint a börtönök, kinzópincék és haláltáborok országos hálózata. Ártatlan magyarok tizezreit kinozták, nyomorították és ölték meg e- zekben a börtönökben szovjet mintára és szovjet parancsra az Államvédelmi Hatóság tisztjei és közlegényei." A most i- dézett sorokkal kezdódó sajtóközlemény arról tudósit, hogy az 1956-os Szabadságharc 24.ik évfordulóján a recski kényszermunka táborban raboskodott Nyeste Zoltán tart előadást a Magyar Öregdiák Szövetség "Tanuk korukról" cimü szóbeli történelem - szabadegyetemi előadássorozatának keretében. A Magyar Öregdiák Szövetség - Besse- nyai Kör előadássorozatának célja: "lehetőséget nyújtani arra, hogy jelentős magyar történelmi események cselekvő, iranvitó részesei élményeiket közvetlenül elbeszelhessek azoknak, akiket érdekelnek a magyar sorskérdések" - irja Dr, Nagy Károly, a Szövetség egyik vezetője. Szerinte a "Tanuk korukról" előadás sorozat "hézagpótló, történelmi a- dalékmentő munka, amit csak itt és csak most tudunk elvégezni. Azért, hogy maradandó tanulsággá válhassanak az eddigi ismeretlen történelmi események. Okulásul egy emberségesebb jövő munkálásához ami közös felelősségünk, bárhol éljünk a világban." Az eddig megtartott hét előadás közül kettő foglalkozik kifejezetten a Szabadságharccal, nevezetesen Király Béla "Az első háború szocialista országok között - az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc", valamint Kopácsi Sándor "Az 1956-os forradalom és a Nagy Imre per cimü előadásai - a rendezők elnevezése szerint: "tanúvallomásai". Tanúvallomások megfelelő értékelésénél több igen fontos körülményt kell tekintetbe venni. Feltétlenül tisztázni kell, hogy a "tanuk" szerepe miként vi- szonylik azokhoz a "jelentős történelmi eseményekhez, melynek cselekvő, irányitó részesei" voltak. A legalaposabb kivizsgálásra szorul, hogy a "tanú" a vallomásának tárgyát képező eseményekben való "részessége" nem tartalmaz-e olyan tényeket, amelyek megállásával magát rossz megvilágitasba helyezné, vagyis nincsenek-e olyan, a tanút terhelő momentumok, melyek miatt egyes ténykörülményeket megszépítve adná elő, vagy esetleg teljesen elhallgatná. Senki sem kényszerithető arra, hogy önmagát terhelő vallomást tegyen, de ha vállalkozik a tanúskodásra, akkor köteles"az igazat, csak az igazat, a teljes igazat"vallani. Elengethetetlenül szükséges a tanú jellemének és szavahihetőségének mindenre kiterjedő vizsgálata. Ha ez a vizsgálat a tanúra nézve hátrányos negatívumokat dérit fel, akkor a vallomás "aggályos", értéktelen, tehát nem fogadható el. Az előadássorozat cimének megfelelően a tanuk KORUK-ról vallanak, azokról a történelmi eseményekről, melyeknek cselekvő, irányitó részesei voltak. Király Béla és Kopácsi Sándor az 1956-os Szabadságharc korát "beszélik el azoknak, akiket érdekelnek a magyar sorskérdések" Kétségtelenül érdekfeszitő és tanulságos történelmünknek ez a korszaka melynek még a legcsekélyebb epizódját is fel kell jegyezni és megőrizni az utókor számára! Mindenek előtt tisztázásra szorul, hogy melyik időszak tekinthető a "Szabadságharc korának", mikor kezdődött a forradalom? Dr. Csonka Emil "A FORRADALOM OKNYOMOZÓ TÖRTÉNETE 1945-56" cimü könyvében megállapít j'a, hogy "a forradalom 1956 október 23-án robbant ki, de jóval korábban kezdődött, valójában akkor, amikor az első szovjet katona átlépte a Kárpátok^gerincét és nyomában megjelent az első moszkovita agitátor." Dr. Csonka Emil megállapitása elfogadható a szóbanforgó előadások kiértékelése szempontjából. Annál is inkább elfogadható, mert ebben az időben kezdődtek a két "tanú" tevékenységei, melyek a forradalom kirobbanásának és tragikus elbukásának néhány napja között érték el csúcspontjukat. ★ KIRÁLY BÉLA hivatásos katona volt és 1944 október 15 után, mint vezérkari százados a Honvédelmi Minisztériumban kapott beosztást. Ott fontos feladatokat biztak rá. Ő foglalkozik a Hunyady páncélos hadosztály és a visszamaradó "Kopjások" megszervezésével. A "Kopjá- sok" feladata lett volna, hogy az oroszok arcvonala mögött működjenek, az ellenség utánpótlását állandóan zavarják és előnyomulását minden lehetséges módon akadályozzák. 1945 elején a Honvédelmi Minisztérium Kőszegre települt. Itt Király Béla azt a feladatot kapta, hogy gondoskodjék Kőszeg védelmének megerősítéséről. 1945 március 28-án Király Béla átszökött az ellenséghez. 1946-ban már a kommunista párt tagja és a "néphadseregben" szolgál. Rendfokozata akkor már a- lezredes, rövid idő múlva ezredes, 1950- ben vezérőrnagy. 1951-hen négy ugyancsak magasrangu tiszttársával együtt leletartóztatják. Titkos hadbirósági tár-
