Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-06-01 / 6. szám
ÉRTESÍTŐ 1980. június hó A iqosoly országa GYURKÓ GÉZA: MEGMÉRETNEM ÉS... Színhely: Vasúti resti. Úri kifejezéssel: az Utasellátó étterme. Szereplők: Én és a fizetőpincér» valamint egy vonat, amely rögtön indul. Idő: Ma. kora délután és borús. Körülmények: A vonat már majdnem indul» én már majdnem indulnék, ha fizettem volna, a főpincér az asztalok között cikázik és nem indul hozzám. Én: (Könyörgök): Halló, fizetek! Jöjjön már,kérem. A fizető: Rögtön, kedves vendég, már is jövök (És nem jön, hanem tovább rohan egy másik asztalhoz. A vonat egyre inkább készül indulni, én egyre inkább félek, hogy lemaradok, tehát ujfent...) Én: (Sirós könyörgéssel) Nagyon kérem szépen, tessék^mar jönni. Fizetek. Halló! Itt...itt! Én fizetek! Jöjjön már, kérem! A fizető:(kedvesen, megértőén rámmosolyog, még eggyüttérzést is vélek felfedezni egy villanásra a tekintetében, amint elrobog mellettem, egy távoli sarok felé, és amint visszaszól) Rögtön, kedves uram, máris jövök...(És nem jön. Még három perc és indul a vonatom. Kilencven másodperc, sőt, mire kiszámolom hogy mennyi, az már csak nyolcvan). Én: Jöjjön már, az istenfáját» mert elmegyek fizetés nélkül...Hallja?! A fizető: (Hallja. Nagyon jó füle van. A harmadik sarokból meghallja, hp- gyan fenyegetődzöm, hát már rohan is.És megáll a szomszéd asztalnál) Egy pillanat. aranyos vendég, egy pillanat és máris jövök. (De még mindig nem jön. Újabb cikázás, most mögöttem fizetett. Uram, ég, két perc!) Én: (Sírva és átkozódva, féltérdre ereszkedve és kezem könyörgő imára kulcsolva) Fizetek, főur, volt egy zónám.. Könyörgöm. A fizető: (Szemmel láthatóan megszán) Rögtön...(és még mindig a szomszéd asztal fizet. Visszaülök a székre, ráborulok az asztalra, most már úgyis mindegy Még egy perc, és a vonat úgy is elmegy. Több vonat nincs. Nem is lesz soha. Ez volt életem utolsó vonata. Itt fognak eltemetni. Ebben a restiben. Szemfedőm a i itos teritó lesz és ez az átkozott pincér kántálja majd gyászindulómat. Befejeztetett. ) Én: (Még egy utolsó sóhaj) Fizetek.. A fizető: Parancsoljón...igen...az annyi, mint annyi (villámgyors számolás, bennem a düh). Én: És mi lett volna, ha lelépek fizetés nélkül? Mi? A fizető: (Huncut, bölcs mosollyal) Az ki van zárva, kérem. Én ismerem a kedves vendégeimet. Aki ennyire gizda, hogy fizethessen, az inkább lemarad, de fizet...Ön becsületes vendég. Huszonkettő ötven, kérem... És fizetek és rohanok és elérem még a vonatot. Ott töprengek tovább a fülkében: voltaképpen nekem még soha senki ilyen udvariasan nem mondta a szemembe, hogy teljesen hülye vagyok. Ez nem is fizetőpincér. Ez pszichológus. És megmelegszik a szivem, mert ugyan igaz, hogy megmérettem és hülyének találtattam, de legalább becsületesnek is. ****** Pesti viccek:-Melyik a világ legmerészebb macskája?-Amelyik felmászik a Kreml falára és onnan nyávogja: maó-maó. *-wiért teszi a pesti párttitkár az újságot a jégszekrénybe?-Hogy másnap is friss legyen. *-Ebben a ruhában -, mondja a rendező a színésznőnek - lehetetlen fellépnie!-De miért nem?! Hiszen ez a legújabb divat!-Az lehet, de a második felvonásban, amikor a partnere azt mondja magának, hogy "Elvira te valamit eltitkolsz e- lőttem!", akkor az egész közönség röhögni fog. ‘i’ll smell bettet as time goes on.. The Chnsttan Science Monitor
