Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1980-06-01 / 6. szám

1980. június hó értesítő 5. oldal a régi-régi. lelkes kisdiák izzó gondo­latai csapongnak. Lankadó-verésü szi­vünkben még ott él az egykoron felépülő csodálatos Nagymagyarország gondolata. Sokan vagyunk, rengetegen! Hiszen itt vannak velünk családtagjaink, fe­lénk integet Erdély, a Felvidék, a Dél­vidék, a Lajtabánság magyarnak maradó velünk-élő-haló férfia-asszonya. Velünk mellettünk vannak általunk nevelt fia­ink, lányaink, unokáink! A mennyekből szerető, biztató tekintettel néznek le reánk azok, akikre valaha feltekintet­tünk, vagy akik valaha harcostársaink voltak. Minden kéz, amely ma leírja azt a szent szót, hogy "MAGYARORSZÁG", az 16 millió kéz, agyvelő, szív gondolatát akaratát testesíti meg! Hatvan esztendeje Írták alá a Tria­noni Békediktátumot. Hatvan éves leszek az idén és ebből a hatvan évből - ime - huszonnégy évet az Édes Szülőföld hatá­rain kívül éltem. Fáradt vagyok már, de nem lettem kishitüvé, hiszen többmilli­ós szövetségesem van a sokszázmilliónyi égi magyar aggódó, biztató szeme kiséri munkámat. Valahol,a távoli, mennyei ré­giókban egy Természetfeletti Akarat is - bízom benne!- velünk van! Az az Aka­rat, az a Lélek, melyet valaha öntuda­tunkban, büszkeségünkben a "Magyarok Is­tenének" neveztünk - s nevezünk ma is. Dolgozószobámban sok könyv, sok régi kép van, de legfontosabb holmim egy dom- bornyomásu magyar címer, ezzel a feli­rattal: "Hazádnak rendületlenül légy hi­ve ó magyar!" Nemcsak Vörösmarty szavai ezek számomra: apám, nagyapám, rég föld alatt nyugvó tanáraim hangját is hallom mögötte. Megértem, - óh még sosem értet­tem meg ennyire, mint most, hatvan éves koromban! Tudom a kötelességemet. Megta­nultam, amire tanítottak és tanítom rá a fiamat is. Mert szent kötelességet rótt az Isten és a Haza ránk, - a Tria­noni Nemzedékre...! ☆ ☆ FÁBIÁN JÓZSEF: Fokozódik a roham az emigráció ellen Mostanában az Amerikai Egyesült Álla­mokban olyan "magyar" események történ­nek, amelyek mellett nem szabad elmen­nünk szó nélkül. Az otthoni kommunista kormány rohama már évekkel ezelőtt megindult ellenünk és az emigráció labancainak száma min­dennap növekszik. Magyar egyesületek élére felkönyökölt örökös elnökök, irodalmi csoportok, a hazulról jött (és hazajáró) fiatal pro­fesszorok, jól pénzelt magánosok lazít­ják a magyar jövő utolsó, bevehetetlen­nek tartott bástyáját, a magyar emigrá­ciót. Innen meghívott, hazulról küldött művészek, kulturások, történészek, nyel­vészek és egyéb "előadók" járják Ameri­ka magyar lakta városait és hintik a konkolyt. A Magyarországon nyomtatott könyvek, képes újságok, napilapok, fo­lyóiratok és Kádárék által gyártott "történelmi filmek" áradatában valóság­gal fuldoklik az emigráció! De már ez sem elég! A magyar népet sanyargató kommuniz­mus washingtoni nagykövete Esztergályos Ferenc is egyre többszőr jelenik meg az emigrációs magyarok egyesületi ülésein és előadásain. így történt ez Pittsburghban is.Ahol először Amerika legnagyobb magyar bizto­sítási egyesületének, a William Penn (régebben Verhovay) Fráternál is Biztosí­tó egyesületének 1979 szeptember hónap­ban tartott 29. konvencióját "tüntette ki" megjelenésével, amelyen még nem mon­dott beszédet, de a háttérben annál töb­bet "beszélgetett". Ugyancsak személyes megjelenésével emelte a konvenció vörös fényét Kasnyik András, a Magyar Népköztársaság főkon­zulja is. Ebben a tündöklőén rőt fényességben sütkéreztek azután a következő meghí­vott (és megjelent) "vendégek": Gombos Zoltán, az Amerikai Magyar Népszava és a Szabadság c. lapok szer­kesztő-kiadója, Szebedinszky Jenő, a pittsburghi Magyarság cimü heti, de u- jabban már csak időszakos magyar nyelvű újság tulajdonos-szedője, Bolváry Pál, a pittsburghi magyar Szent Anna katoli­kus templom plébánosa, György Árpád re­formátus lelkész. Molnár Ágoston, az Amerikai Magyar Alapítvány elnöke és még sokan mások. A házigazda szerepét Charles Elmer (Károly Elemér), a William Penn 16 éven keresztül "egyhangúlag" megválasztott, jóságos, már csak nem is rózsaszínű el­nöke töltötte be olyan bőkezűséggel, hogy a meghívottak nem győztek eleget hálálkodni érte... A történelmi hitelesség megköveteli annak a megemlítését is, hogy ennek a díszes konvenciónak Jimmy Carter üdvöz­lő táviratot küldött. De ez tavaly volt! Az idén? Még ki sem tavaszodtunk, amikor a vörösbegyü jómadarak újból meg jelentek Amerika acélipari központjában Pitsburghban. Most már nem konvencióra jöttek, ha­nem egy egész magyar hetet rendeztek "A Symposium of Hungarian Folk Cultures"

Next

/
Thumbnails
Contents