Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1979-06-01 / 6. szám

1979. június hó ÉRTESÍTŐ 13. oldal & njosoly országa Pesti Pista postájából: HOL KEZDŐDIK A KULTÚRA? A bizottság; titkára elégedetten simitot“ ta végig hajszálai helyét: - Elkészült a munkatervünk elvtársak. Ez a húszoldalas irat az üzem teljes oktatási, képzési és közművelődési programját tartalmazza. Vál­laljuk benne többek között, hogy öt éven belül a dolgozók ötven százaléka elvégzi a nyolc általánost, a melegüzemben, amint azt a szükség is megkivánja, elkezdjük a kétéves segédmunkásképzést és munkásakadé­miát szervezünk: "Hogyan lesz egy Íróból Moldova?" cimmel a művelődési házban. No, de önök ismerik a tervet, kérem, szóljanak hozzá...Tessék, Kovács elvtárs... Kovács Ambrus brigádvezető felemelke­dett székéről és belekapaszkodott az asz­talba:-Mielőtt hozzákezdenék a vitához, volna egy fontosabb ügy...-Tessék csak, Kovács szaki, ami kultúra az idetartozik - helyeskedett a titkár.-Arról lenne szó. A vécéről. Mert hogy az üzemi vécékben nincs papir...-Ejnye, Kovács elvtárs - mosolygott el­nézően a titkár és körbepislogott. - Mi itt a művelődés középtávú munkatervét vi­tatjuk meg. Hogyan jön ide a vécépapir?-Hát ez az. Hogy nem jön ide - cövekelt le a brigádvezető -, pedig valakinek arra is ügyelni kellene, ha a kultúráról van szó. Az ember fel akar állni...no hiszen ért ik? A titkár megragadta a poharát.-Csak nem azt akarja mondani Kovács elv­társ, hogy a tisztasági papírról beszél­jünk egy átfogó, és koncepciózus program helyett? A brigádvezető leszegte a fejét.-Ezt a problémát kérem, azonnal meg kell oldani, mert nem mindenki hoz be magá val napilapot és az üzemi koszt meg hálais­tennek folyton javul. Ahol a szükség, ott kell a segítség..-Ember -, dörrent a titkár hangja - mi itt beiskolázásról, tanfolyamokról, művé­szeti csoportokról és szabadegyetemekről beszélünk és nem a toalettről...-Én sem a toalettről beszélek, hanem a vécéről. De említhetném a mosdókagylót, ahol nincs szappan és törülköző és a zuha­nyozót, ahol néha eltűnik a melegvíz. De a legnagyobb baj a vécépapir hiánya. Elhallgasson már - ugrott fel üvöltve a titkár. - Mi hónapokig gyötörjük magunkat, olvassuk a határozatokat, kézikönyveket, országos dolgokban gondolkozunk és huszol- dalnyi anyagot Írunk össze, húsz oldalnyit. Hát ez magának nem elég?-Elégnek éppen elég - emelte fel csende­sen a munkatervet Kovács Ambrus - de med­dig? EB U1?A FAKÓ* AVAGY A KUTYAKOMÉDIA Sanyi barátommal összespóroltunk egy kis pénzt s elhatároztuk, hogy szerencsét próbálunk. Jó óra gyaloglás után, kutya fá­radtan megérkezve,a szürke kutyának (Grey Hound) nevezett autóbuszra felszállva út­nak indultunk Jacksonville felé. Az autó­busz ablakán kinézve gyönyörködtünk a vi­rágzó fakutyákban (Dodwood). Rövid idő múl­va megállt az autóbusz néhány percre s igy kutyafuttában az állomás étkezőjében meget­tünk egy pár meleg kutyát (hot dog) és vá­sároltunk néhány újságot. Az autóbusz veze­tője visszaparancsolt a szürke kutyára s igy folytattuk utunkat. Az újságban olvas­tunk egyes kutyuló személyekről s megálla­pítottuk, hogy az egyik kutya a másik eb, mindegyik csak beszél s közben kutya jól megy a soruk.Persze mind jó állásban van. Hiába, aki a nagy kutyákkal barátkozik, an­nak mindig jó dolga van. "Kutya farkát", mondja erre Sanyi barátom. Hiába ellenke­zem, ő köti az ebet a karóhoz - mondván - hogy nem mindig jó a nagy kutyákkal egy tálból cseresznyét enni. A vitatkozásunkra - persze egy szót sem értve belőle - fel­figyel az egyik benszülött s úgy látszik igen érdekesnek tartja, mert nevet mint egy fakutya. Tekintve, hogy az autóbusz nem a mi tulajdonunk, nem ebrudalhattuk ki s igy abba hagytuk a kutya komédiát, éppen idejében, mert máris megérkeztünk Jackson- ville-be. Az állomásról azután elkutyagol­tunk a kutya versenyre szerencsét próbálni, Sanyi barátom szolgáltatta a jó tippet, de hát a kutyából nem lesz szalonna s igy meg­szokottan a tipjeiből sem lett nyertes. Fo- gadkozott, hogy egyszer már nyert. Lehet. Egyszer volt Budán kutyavásár, de ez itt nem Buda. így mérgemben megint csak az e- bekhez folyamodtam, mikor megjegyeztem, ha nem is egészen ezekkel a szavakkal: "Azt a kutyafáját!" S megmaradt kis pénzünkkel ki­mentünk a szürke kutyához, amely pont ak­kor indult visszafelé. Megfogadtam: Kutya legyek, ha mégegyszer eljövök ide! Völgyi Gyula-Az erdélyi magyar a pestről érkezett barátjához:-Nektek van Koronátok, nekünk meg van Királyunk... A veréb oktatja fiókáját:-Jegyezd meg csöppség, hogy ránk nem­csak a macskák, hanem az autók is nagyon ve­szélyesek. Éppen tegnap láttam egy piros személykocsit, amint teljes sebességgel fel­akart mászni a fára. Csinibaba a jósnőnél.-Es rövidesen megjelenik az életében egy nagyon fiatal férfi, szőke, gyérhaju, három és fél kiló... ELCFIZET’E'71"1 MÁR AZ ÉRTESÍTŐRE? HA NEM? KÉR­JÜK PÓTÓLJA MULASZTÁSÁT! EGY ÉVRE 8 DOLLÁR.

Next

/
Thumbnails
Contents