Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
1979. január hó ÉRTESÍTŐ 7. oldal résztvevőit, akik feltehetően felkészültebbek voltak e témakörből, mint az "akadémikus intellektuelek"'.' Gereben István felelőssége. A válasz roppant egyszerű! A State Department listáját - mint tudjuk - mindig súgás után állitják össze s most is igy történt, következéskép a listára csak az kerülhetett rá, aki Pásztor Lászlónál, de mépr inkább Gereben Istvánnál "jól fekszik". Ezek aztán beirták teljes baráti körüket, a többit meg hozzátették a State Department okosai, a demokrata-liberális vonalról figyelmükbe ajánlott "megbizható" intellektuelek neveivel. Persze, arra mind üáryeltek, hoery egyoldalúsággal azért ne lehessen vádolni őket s ezért tessék-lássék bevettek a listába eery- két derék közéleti embert is, mint például az azóta elhunyt Béky püspököt, dehát őt egyszerűen nem lehetett kihagyni...S mások mellett elsősorban ő volt az, aki az értekezletet követő napon felhivott bennünket telefonon és felháborodva mondta élj milyen képviselete volt az amerikai magyarságnak a külügyminisztériumban! Dehát most már ezen túl vagyunk, a történteken változtatni nem lehet. A felelősség mindenesetre azoké, akik ilyen felelőtlenül adtak javaslatokat a külügyi tisztviselőknek, illetve nem világosították őket fel, mennyire saját tájékozatlanságukat árul-' ják el, amikor ilyen listát állítanak össze a meghivandókról. De a jövőre nézve mindenki okulhat a mostani esetből és úgy véljük, mindkét félnek - a State Department-nek és a magyarságnak is - csak használna, ha hozzáértők ülnek le eszmecserére. De az ügynek sem árt. Persze, ha nem az emigráció képviselőivel hanem Elmer Charles-féle elamerikaiasodott magyarokkal akarnak elbeszélgetni, amerikai kormányvonatkozásu kulturügyekről, akkor nekünk, akik egyszerűen csak amerikai magyaroknak és politikai emigránsoknak tartjuk magunkat, valóban nem sok keresni valónk lehet ott. A State Department-nek egyébként is szuverén joga meghivni vagy nem meghivni valakit eszmecserére. S nehogy azt higyje valaki, ezeket a sorokat holmi savanyu a szőlő érzés diktálja, mert az Ertesitő részéről senki sem részesült abban a kegyben, hogy Gereben István révén, vagy a külügyben ma is uralkodó liberális Kissinger-boyoktól meghivót kapott volna az értekezletre. Nem irigyeljük senkitől a meghivást és nem is tartunk igényt erre a megtiszteltetésre, mert vannak nálunk hivatottabb szószólói és szakértői is a magyar ügy számos kérdésének fenjenek azok - mi lemondunk az ő javukra is a meghívásról. De részvételükért mindig harcolni fogunk. Ügyünk érdekében. Ha viszont - mint Várdy Bélától hallottuk Cleveland-ben - ezeken az értekezleteken úgysem a mi ügyeink kerülnek szőnyegre, hanem az amerikai kormány kulturcsere-prog- rammja, akkor magunkfajtának úgyis kár lenne odamennie. A mi kulturcsere-problémánkat majd csak megoldjuk mi magunk is, ahogy tudjuk, a State Department és botcsinálta magyarság-szakértői nélkül is - de igaz magyar szellemben, az igazi magyar érdekeknek megfelelően. MAGYARORSZÁG RÓMA ÉS MOSZKVA KÖZÖTT New York-i tudósítónk jelenti: A Magyar Külügyi Társaság new yorki helységében dec. Í2-én Eric von Kuehnelt- Leddihn, a jeles osztrák katolikus iró és publicista beszélt. A "Magyarország Róma és Moszkva között" cimen tartott előadásban vázolta azoknak a szellemi és politikai erőknek mostani szerepét, amelyek ebből a két fontos világközpontból indulnak ki, s amelyeknek Magyarország valahogy az ütköző pontjában fekszik. Bevezetésképen rámutatott, hogy a magyar nép, amely teljesen rokontalanul érkezett Keletről, s telepedett le Európa szivében, hosszú belső harcok titán végérvényesen a nyugat és a római kereszténység mellett kötötte le magát. Az Árpád-ház több szentet adott a nyugati kereszténységnek, mint bármely más európai u- ralkodóház. A 15» században Magyarországon volt a nyugati világ egyik legtekintélyesebb könytára, amelyet a magyar történelem második nagy katasztrófája, a török háborúk, elpusztított - szinte az egész magyar nemzettel együtt. A török uralom alól való felszabadulás után Magyarország Ausztriával keveredett hosszú és véres háborúkba, majd. 1920-ban feldarabolták. Az 19^5“hen és 1956-ban bekövetkezett nagy tragédiák után a magyar nép joggal úgy érezhette, hogy a nyugati világ cserben hagyta. Ez utolsó csalódások után a magyarok reményei a Vatikán felé irányultak, s onnan vártak legalább erkölcsi támogatást. Ámde ^ a Vatikán maga is nagy válságba jutott, még pedig nem a hivei, hanem teológusai miatt, akik az utolsó évtizedek során megfeledkeztek az írás intelmeiről és kompromisszumot akartak kötni az "aion" szellemével, ami görögül "Világot" jelent. A Vatikánnak ez a "Világ" fele iráryuló nyitása a baloldali eszmék fele irányuló "nyitást"^jelentett. VI. Pál pápa, akit az előadó jól ismert, Jacques Maritain, a nagy hirnévnek örvendő francia filozófus hatása alatt állt, aki viszont nyiltan kimondta, hogy mint teológus konzervatívnak tartja magát, de mint politikus a baloldalon áll, legalább is azóta amióta szakított a Charles Maurras szellemében működő "Action Francaise"-el. A Vatikán keleteurópai politikája nem Machia-^ velli politika, vagy csupán céljait szolgáló taktika, hanem bizonyos mértékben arra a feltevésre épült, hogy a szocializmusban, ha nem is a Marxismusban, némi örök érvényű igazságok is rejlenek. Erről tanúskodnak többek között Lebret atyának, a Populó- rum Progressio nevű encyclica szerzőjének és Casaroli érseknek különös nyilatkozatai. Manapság sok indokolt reményünk van, hogy II. János Pál pápa, akinek nagy tapasztalatai vannak a kommunistákkal, az eddigi i- rányzatot megváltoztatja, de gyors változást nem várhatunk. A katolikus egyház min-
