Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
2. «.Ida! 1979. április hó EK í i i 3ALTIM0RI értesítő P.O.Box ?4l6 Baltimore, MD 21227 Tel. (301) 242-5333 Szerkeszti: Soós József Munkatársak: Dr. Kollarits Béla, Albany, N.Y. Stirling György, Washington, D.C. Völgyi Gyula, Richmond, VA Előfizetési dij; egy évre 8 dollár ténység védőbástyája. Bujdosó,üldözött földönfutó lett, idegen martalócok igájában görnyedt a magyar. A szovjet hordák magyarországi kiszolgálói ellepték a közhivatalokat, "kezükbe vették" az államhatalmat. Zsoldjukba fogadott elvetemült, minden gazságra kész gonosztevők seregéből létre hivott "rendőrhatóságokkal" és "népbiróságokkal" irgalmatlan rémuralmat teremtettek Magyarországon. A magyarság legjobbjai ezeknek a gazembereknek a bitófájén fejezték be életüket. Sok-sok e- zer magyar sínylődött börtöneikben ocsmány megaláztatásokat, embertelen gyötrelmeket szenvedve. Mé^ örülhettek a boldogtalanok, ha nem oltottak ki életüket és perverz kegyetlenségek elszenvedése után testben, lélekben megnyomorítva, hosszú raboskodás u- tán megszabadulhattak börtönükből. Azóta április 4.-én Magyarországon ünnepet ülnek. A "felszabadulás" ünnepét. Ehhez az "ünnephez" a magyar népnek semmi köze - ez a dögkeselyűk, a nemzetgyilkos banditák ünnepe. Szónokaik lelkendezve dicsőítik a szent magyar földet végig dúló "dicsőséges" szovjet hadsereget, amely prédájukká tette a magyar népet, páncélosaival, szuronyaival mindmáig is óvja, védi őket. Szovjeturalom alá kerültek Keleteurópa többi népei is. A Nyugat pedig elárasztotta segítségével, kölcsöneivel, technikai tudásával a Szovjetuniót, mely ennek jóvoltából gyorsan kiheverhette háborús veszteségeit és mint a világnak talán legerősebb katonai hatalma félelmetes fenyegetést jelent volt szövetségesei ellen. A még szabad nemzetek fokozódó rettegéssel nézték a Szovjet megerősödését, de hatásos ellenintézkedéseket nem tettek. Világos fejű, a helyzetet a maga valóságában felismerő államférfiak, irók és tudósok, magasrangu, kiváló katonák ismételten figyelmeztették a nyugati hatalmak vezetőit, szavuk pusztába kiáltott szó maradt. Komoly,hatásos védelmi felkészülés helyett a Nyugat "enyhülési politikát" folytat,tárgyalásokat kezd, szerződéseket akar kötni azzal a Szovjetunióval, amely minden szerződést csak addig és annyiban tekint érvényesnek, ameddig az érdekeit szolgálja. Moszkva pedig ezalatt megvetette lábát Afrikában és zavartalanul űzi a világ forradalmasítását célzó aknamunkáját. Februárban pedig ledőlt a Szovjet terjeszkedés megakadályozására hivatott "védőbástya", Irán. Kétségtalenül szovjet segítséggel szitott forradalom elűzte az uralkodót, felborította az állam rendjét. Vésztörvényszékek hurcolják a vesztőhelyre az ország legjobbjait - és a Szovjet ugrásra készen áll a Nyugatot olajjal ellátó arab országiak lerohanására. Vájjon az arab partok elé vezényelt amerikai repülőgépanyaha- jó és néhány egyéb flottaegység elegendő a Szovjetunió és középkeleti csatlósainak fé' kentartására? 1945. április 4.-e, a felszabadulásnak nevezett összeomlás után nemzeti érdekeink védelme a szabad világ országaiban élő magyar emigrációra hárult. Minden magyar szervezetnek egy-egy végvár szerepét kellene betölteni, a magyarság létére törő a magyarság teljes felszámolására készülő budapesti kormányzat ellen. Minden magyar végvárnak feladatává vált, hogy küzdjön az elszakított magyarság elnyomatása, kiirtása ellen. Kölünösen fontos szerep hárult az amerikai magyar emigrációra. Az amerikai magyar nemzeti emigráció szervezeteinek legtöbbje igyekezett megfelelni történelmi feladatának, hogy a magyarságmentés, a nemzet szolgálata érdekében valóban erős végvára legyen a magyarságnak. Sok nehézséget okozott a háború utáni években,^ hogy a magyarság "hivatalos" képviseletének a Varga Béla-Nagy Ferenc féle "Nemzeti Bizottmányt" tekintették Amerika vezetői. így az 1948-50-es években megtelepült emigráció jelentős munkát végezni, e- redményeket elérni nem tudott. Az 1956.évi Szabadságharc utáni emigráció érkezése jelenthette volna azt a fordulópontot, amely kellő súlyt adhatott volna nemzeti törekvéseinknek.^ Hivatalos szervek, az amerikai közvélemény és az ittélő magyarság a Szabadságharc hőseinek, vagy legalább is a kommunizmus áldozatainak tekintette az akkor kiérkezett több mint 30.000 magyart és ezektől remélte erős, harcképes nemzeti em- emigráció megszervezését. Nem sok idő leforgása során kiderült, hogy a "szabadságharcosok" jelentős részének semmi köze sem volt a Szabadságharchoz, de legalább akadt közöttük számos derék, becsületes magyar, akik uj életet vihettek a már meglevő szervezetekbe, egyesületekbe. A "valódi" szabadságharcosok szervezkedése is megindult, kezdetben a háború alatt a m. kir. honvédségtől az elleséghez átszökött századosból a Rákosi éra alatt tábornokká átvedlett egyén irányításával. A "tábornok" rövidesen megtalálta útját a CIA által pénzelt Nemzeti Bizottmányhoz és az egyéni érvényesüléshez. Felesleges szószaporitás volna viselt dolgaival bővebben foglalkoznia Legismertebbé vált az a "Világszövetség’* mely leginkább arról nevezetes, hogy vezetőségében legfeljebb "mutatóba" jut valódi Szabadságharcos. Ez alkalommal nem kivá- nunk a "Világszövetség" elnökével, Kutyuló Pogány András dr.-ral foglalkozni, hanem annak ugyancsak jól ismert alelnökéről ki- vánunk megemlékezni, aki úgy "mellékesen" még az úgynevezett Ködös Külügyi Bizottság 1 Sí C)
