Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1979-03-01 / 3. szám

1979. március hó ÉRTESÍTŐ 9. oldal Elmélkedés a "politikamentességről"-"Naivon kellemes társasáéban voltam,"- gügvögte bájos, ifjú barátnőnk, - "szeren­csére teljesen politikamentes volt..."-"kendben van, beiratom fiamat a törté­nelmi kurzusra," - Ígérgette Kovács ur, - "de csak akkor, ha az előadó nem fog poli­tizálni. "-"Némi csalódással jöttem el az irodal­mi estéről" - mondta valaki, "hiszen a cim- ben tálalt téma politikamentesnek Ígérke­zett. . . "-"Tiltakozom a havi müsortervezet ellen! - sziszegte a felháborodott hang a telefon hallgatójában, ~"a mi klubunk alapszabály­zata szerint teljesen politikamentesnek kell lennünk!"-"Nagy várakozással tekintettünk a Ma­gyarországról jött tudós előadása elé. Sze­rencsére, teljesen politikamentes volt..." Az utóbbi időben egyre sűrűbben halljuk ezt a szót: "politikamentes." Vajon miért van e z? Köztudomású, hogy bizonyos társadalomtu­dósok - többek között - abban látják az em­berek és az álatvilág közötti különbséget, hogy az emberi társadalom már nemcsak vege­tál, él, alkalmazkodik, de politizál is. Ezért lehet olvasni néha azt, hogy "the man is a political animal", azaz: az ember nem más, mint "politizáló állat". A megle­hetősen radikális, sőt brutálisan hangzó mondat ezáltal nem a politizálás tényét becsmérli le állati tulajdonsággá, hanem a darwinista alapon álló természettudósnak azon észrevételét fogalmazza meg, mely sze­rint az emberiségnek, az állatvilág felet­ti fennsőbbségét - egyebek közt - az is bi­zonyítja, hogy az ember már azon a szinten van, hogy már politizálni is képes. Magyarországon - a "régin" is a "mosta- nin" is - az emberek állandóan politizál­tak és politizálnak ma is, - az úgynevezett "kávéházi Konrádoktól", tehát a naiv ama­tőrködőkön kezdve, a hozzáértő újságírókon és újságolvasókon keresztül egészen a hiva­tásos politikusokig. Általában: Európára jellemző az, hogy a mindennapi élet jelen­tős tartozéka a politika és a politizálás. Az európai embert többezeréves történelme megtanította arra, hogy magánélete szinte elválaszthatatlan a politikai élettől.Más­szóval: nagyapánk, apáink történelme és a mi mindennapi életünk számtalan példával, tapasztalattal bizonyította, hogy magánéle­tünk nagyon sok tekintetben a politikai változások függvénye. Amire az európaiak már oly régen rájöt­tek, arra az északamerikai társadalmi élet igen sok vetületében, \sikján még nem jöt­tek rá. Mig például Középeurópa bármely or­szágában aligha volna elképzelhető olyan vendégségi társalgás, mely előbb-utóbb, ó- vatosan, vagy bátrabban nem folydogálna lassankint a belpolitika, vagy külpolitika mezejére, addig északamerikai angolszász körökben, vagy - általában - északamerikai helyi születésű társaságban nagyon is képesek órákon keresztül az időjárásról a hockey-ről, a legújabb autótípusokról, filmsztárokról, stb. beszélni, anélkül, hogy politikai területre vándorolna a be­szélgetés. Következésképpen: az európai /ezen belül a magyar ember/ sokkal inkább "political animal" /hogy ennél a hasonlat­nál maradjunk/, mint a helyi születésű é- szakamerikai. Az utóbbi években /különösen Watergate óta/ már egyre jobban beleszövő­dik az északamerikai beszélgetésekbe a po­litika, de akkor is inkább a provinciális belpolitika síkján marad. A külpolitikától a nemzetközi politikától legtöbbször távol tartja magát az átlagos amerikai, vagy ka­nadai, mert a nemteközi szintű politizálás­hoz már szélesebb látókör és - lényegesen több történelmi és földrajzi ismeret kell, mint amennyit az iskolák itt általában nyújtanak. A magyar emigránst az elmúlt évtizedek­ben különösen jellemezte a politizálásra való hajlam s azt - szenvedélyesen művelte. Minden oka megvolt rá. Annyi mindenen men­tünk keresztül életünkben, hogy elődeink generációkon keresztül nem mentek át annyi "változatosságon"! "Történelmi időket é- lünk" - mondta a közhely. Apáink, nagyapá­ink is egyre ismételgették. Az azómban két­ségtelen, hogy a mi életünkben ezek a "tör­ténelmi idők" felgyorsultak, drámaibb szí­nezetet öltöttek. Sokan vannak honfitársa­ink között, akik megélték az első világhá­borút, megélték a kommünt, Trianont, átél­ték jól-rosszul a Horthy korszakot, keresz­tül vergődték a második világháborút, a "felszabadulást", a Rákosi-terrort, az 56- os forradalmat, a korábbi-későbbi emigrá- lást, az önkéntes száműzetés megpróbáltatá­sait stb. - ugyan melyik generációnak ju­tott több, változatosabb, izgalmasabb a történelem átéléséből? Csoda-e, hogy felis­mertük, hogy magánéletünk, családunk élete szerves porcikája a történelem nagy mozaik táblájának? Csoda-e, ha felismertük, hogy életünk csupán sodródó falevél a történe­lem viharában? Csoda-e, ha rádöbbentünk ar­ra, hogy a"politika" tulajdonképpen nem­csak népek, nemzetek sorsa feletti spekulá­ció, de saját sorsunk feletti reszkető ag­gódás is? De ha igy van, ha - mi magyarok - már régen rájöttünk arra, hogy életünk, sor­sunk a politika függvénye, - akkor vajon miért akarunk többen "tele jesen politika- mentesek" lenni? A válasz könnyű. A hazai magyar azért akar "politikamentes" lenni, mert a politi­zálás miatt feljelenthetik, bekísérhetik, internálhatják, becsukhatják, állásából ki­dobhatják, ledegradálhatják, utazási elő­nyökről letilthatják, - feltéve, ha nem az előirányzott és megengedett irányban poli­tizál és merészel más véleménye lenni, mint a"legfelsőbb helyen előirt" irányvo­nalnak. Az emigránsok közül pedig azért a­

Next

/
Thumbnails
Contents