Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
6. oldal ÉRTESÍTŐ 1979. március hó Híradó még mindig optimista. - tudatlanság ból-e, vagy a pánikhangulat elkerülése végett, - ki tudja? Csupán február végén Írja meg- nyíltan a sajtó, hogy az árvizvesze- delem ismét beköszöntött Szegedre! Kende Kanut kormánybiztos március elején megérkezett Szegedre, - de 5 meg a polgármestertől kéri a megfelelő munkálatokhoz szükséges anyagi támogatást! Megindulnak a munkálatok a gátakon, de a kétségbeesetten erölködők tevékenységét váratlan, sűrű hóesés, majd újabb olvadás gátolja meg. Bezártak az iskolák és a vendéglők, a színházi előadást csak azért tartották meg mert Prielle Kornélia vendégszerepeit Pestről. A Tiszához közel eső városrészekben állandó őrjáratok cirkáltak. Az őrök március 5-én riadtan jelentették, hogy - a Tisza támadásba lendült. A gát Petresnél szakadt át, nem messze a várostól és a bezúduló víztömeg Dorozs- mát Tápét és Algyőt elborította. A lakosság - Szeged felé menekült. A szélvihar fokozta az árvíz erejét ás március 7-8-án már tenger vette körül a második legnagyobb magyar várost. A nyulgátak egy darabig bírták a hullámok ostromát. Kiszállt a katonaság. Lukács György kormánybiztos kihirdette a statáriumot minden olyan bűncselekményre, mely a veszedelmet arra használná fel, hogy ártson, fokozza a zavart. Március 11-én este betört a viz Szegedre és 12.-re már majdnem az egész város tajtékos vízben állott! Mikszáth Kálmán ezidőtájt Szegeden tartózkodott, méghozzá a Széchenyi téren levő u.n. Zsótér házban. A nagy árvíz szemtanúja volt, idevonatkozó írásai őrizték meg legmaradandóbban számunkba az átélt szörnyűségeket. Azt Írja az árvízről, hogy "...mint a kígyó sziszegve, mászva jött,., lopva jött mint az orgyilkos és sebesebben mint az aggodalom...A hajnal nem találta meg többé Szegedet...csak a romjait, amint azok apránként egy piszkos tenger iszapjává válnak." A félrevert harangok zúgása adott kíséretet a menekülő tömeg jajkiáltásához, az összeomló házak robajához, a tajtékos hullámok zubogásához. 3o»ooo holdat öntött el a viz, 6000 házból igen kevés maradt meg, Szeged 75*000-nyi lakosából 60,ooo vált hajléktalanná, jóval több mint száz lélek maradt az összeomlott törmelékek alatt,vagy tűnt el a szürke sodrásban. A lassú apadás - mely március 15-16-a után undult meg - már későn jött. Az elpusztult városban csupán párezer ember lézengett, - hajón, ladikokon közlekedve. Március végére letakarodott a belváros kövezett pontjairól a viz. Itt már a kocsiközlekedés is lehetségessé vált. Nem kellett ár- viztudósnak lenni annak aki körülnézett április elején Szegeden. A város elpusztult. Ha visszatekintünk és "bűnbakot" akarnánk keresni, akkor feltétlenül meg kell állapítanunk, hogy a Tisza Kálmán kormányt mulasztás és felületesség vádja terhelheti. A kormány még kölcsönt sem adott Szegednek arra, hogy megfelelő gátakat építhessen - és időben. A külpolitika - ezen belül a boszniai okkupáció - mindennél fontosabbnak látszott. Persze mikor már hire jött Szeged tragédiájának, akkor pánikszerű hangulat ülte meg a magyar parlamentet is, de akkor is főleg az ellenzék soraiból hallatszottak őszinte és Szegedet igazán szívből féltő hangok. Mikor március második felében Tisza Kálmán Szeged megsegítéséről és újjáépítéséről beszélt, szavai politikai programbeszédnek érződtek. Mindazonáltal, végre megszületett a Szegednek adandó államkölcsön is, sőt Ferenc József is megjelent Szegeden, a városnak támogatást Ígérve. Megrajzolták a felépítendő, uj Szeged alaprajzát. A tervet Lechner Lajos készítette. Párizs, Berlin és brüsszel népe is megmozdult és adományokat küldött. Ma Szegeden e városokról utak vannak elnevezve. Eljött az augusztus, mire a Tisza visz- szahuzódott eredeti medrébe. Az árviz 186 napon keresztül tartott. A szegedi Közművelődési Palota főlépcső házában Vágó Pál és Petrovics László festményei emlékeztetnek a száz évvel ezelőtti árvízre. Az uj Szeged - amelyet ma láthat a látogató - az elmúlt száz év alatt épült. Kiemelkedő, méltóságteljes épülete az a kéttornyú, neoromán stilusu Fogadalmi Templom /másnéven a szegedi Dóm/, mely az árviz 50 éves évfordulójára, 1929-re készült el. /FMH/Végh Antal hazai újságíró neve jól cseng az emigrációban: "Miért beteg a magyar futball?" cimü könyve pár évvel ezelőtt nagy sikert aratott a határokon kívül élő magyarok között is. Nemcsak azért, mert futballnemzet vagyunk és a magyar foci ügye még az emigránsokat is élénken érdekli, hanem azért is, mert a hazai sportélet visszásságairól írott, helyenként valóban leleplező erejű merész kritikát sokan úgy értelmezték, hogy azokat Végh Antal a Magyarországi viszonyokra általában is vonatkoztatta. Lassan valóságos nimbusz kerekedett az ifjú hazai újságíró neve köré és az a hir is járta, hogy a futballról irt könyvét elkobozták, őt magát meg bíróság elé állították, mert a rendszer urai is észrevették: a magyar sportberkekben u- ralkodó állapotok leleplezésével az iró tulajdonképen őrajtuk verte el a port. Sajnos, ki kell ábrándítanom mindazokat akik Végh Antalban, ebben a faluról Pestre került és valóban tehetséges, jótollu újságíróban valamiféle harcos ellenzékit véltek látni. Könyvét nem kobozták el, csak elkapkodták, de bírósági ügy sem lett a dologból, mert az ügyészségnek esze ágában sem volt vádat emelni Végh Antal ellen, a- zokat pedig, akik a könyvben őket ért kritika miatt becsületsértési pert akartak indítani az iró ellen, leintették. / Hanem egyebekből is kiderül, hogy korai volt Vép'hre fiók-Szolzsenyicinként tekinteni. Más könyvei és a hazai folyóiratokban egyre sűrűbben megjelenő írásai, tanulmányai nemcsak Íráskészségét és a magyar falu szociológiájában való jártasságát árul-
