Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
4, oldal_________ DR. KOLLARITS BELA: Hittel, becsülettel hazánkért! Szomorú tény, hogy a Szülőhazán kívül élni kényszerült magyarság sorai ritkulnak, foerynak. Nem egyszerűen kepyeletes frázis, ha eev örökre eltávozott testvérünk gyászjelentésében olvashatjuk, hogy halála "pótolhatatlan vesztesép". Az emiprációk halá los kórja az idő múlása. Az idő eljár felettünk, a természet rendje szerint az ember nem élhet, munkálkodhat örökké. Betep- sépek sújtják, megrokkan, megörekszik, mep- hal. "Pusztulunk, veszünk". És ezt mepnyup- vással kell tudomásul vennünk, halandók va- pyunk. Előbb, vapv utóbb, mindnyájan visz- szatérünk a pofhoz, melyből vétettünk. Halál ellen nincs orvosság... A mapvar nemzeti emipráció sem kivétel a természet törvényei alól, szüntelenül temetünk, pyászolunk, siratjuk testvéreinket akik földi vándorlásukból meptértek őseikhez. Azonban az idő múlása nam az epyedüli pusztítója a mapyarsápnak - nem csak az i- dő múlása tizedeli sorainkat. Nem csak a természet törvénye okozza erőink sorvadását, lemorzsolódását, nem csak az emberi élet korlátái akadályozzák, hopy a szabad viláp mapyarsápa hivatásának nem képes kellő méntékban elepet tenni. Mert emipnációnknak van hivatása, van rendeltetése! Harcolni nemzetünk szabadsá- páért, idepenek rabsápában sinylődő, porosz erők kénvére-kedvére taszított, kiirtásra Ítélt népünk mepmentéséért. Miért va- Pvunk tehetetlenek, miért nem tudunk komoly eredményeket elémiV Szent céljainkért küz- denünk kell szóval, Írással, közös akarattal, epyséppel. Ez a feladatunk, a köteles- sépünk, melv elől nem futhatunk el, nem rejtőzhetünk el. A mapvar epvsép pondolatával foplalko- zik Ft. Szépe László dr. az ÉRTESÍTŐ febru- ári számában közölt "Mapyar Főparancs" című cikke. "Amelyik népnek, népcsoportnak nincs epy lelkesítő, irányitó jelszava, fő parancsa, az hamar szétesik, elmorzsolódik. Olyan, mint az az ember, akinek nincs életcélja s nem tudja merre tartson". Bölcs és ipaz megállapítás. Cikkében rámutat dr. Szépe atya a sok oktalan, dőre széthúzásra, marakodásra, mely az emigráci- ós csoportok között és csoportokon belül lezajlott. Ipen, az emipráció rákfenéje, __ az epymás közötti torzsalkodás, veszekedés számtalan derék, becsületes, hazánk és nemzetünk sorsát szivén viselő magyart vont el üpyeink szolpálatától. Felismerték, hopy az epvmás ellen acsarkodó csoportok nem képesek ügyeinkéi; szolpálni és ezen sepiteni nem tudván, elkedvetlenedtek, félreálltak. Nem ítélhetjük ezér-t el őket, nem tehettek epyebet. S bár mép élnek, a nemzet szolgá- latából hiányoznak. Elmondhatjuk felőlük a pyászjelentés szavait: félreallásuk Pótolhatatlan vesztesép. ^ehát nem epvedül a halál arat közöttünk, a széthúzás ördöpe is marcanpolja, bomlasztja és pusztítja emiprációnkat. Az ellensép nyupodt lehet, akadálytalanul űzheti ponosz üzelmeit,, irthatja a hatalmába kenült mapvarsápot. Es népünk szenvedhet mapára hapyatva, reménytelenül. Nincs senki aki panaszát meghallja, segélykiáltása süket fülekre talál. Nincs, aki sepitsépé- re sietne... Ft. Szépe László dr. mepállapitja, ho,py "a lepfőbb ideje lenne", ha a napy Cél érdekében elfelejtenénk epyéni kis sérelmeinket s inkább összehangolnánk terveinket, munkánkat és kéz a kézben küzdenénk a keresztény mapyarsáp szabadsápáért". "Ehhez epy mapyar Főparancsra, epy mapyar jelmondatra lenne szüksépünk, amely mindip fi- pyelmeztetne minket a Napy Célra" - Írja Szépe atya és mapvar Főparancsnak Zrínyi hines jelszavát ajánlja: NE BÁNTSD A MAGYAR Szent ipaz és a nemzeti egység érdekében minden becsületes szívesen elfelejtené "epyéni kis sérelmeit", hajlandó lenne "kéz a kézban" küzdeni a Nagy Cél, nemzetünk feltámadása, szabadsága és független- sépe érdekében.. De "a seregnek vezérre van szüksége"! Olyan vezérre, aki nem hajlandó az ellenséggel cimborálni és megalkuvás nélkül, önzetlenül, áldozatkészen, e- gyéni érdekeinek feladása árán is kész a mapyarságot híven, becsülettel szolgálni. Olyan vezérre van szükség, akinek élete, tettei bizonyítják, hogy méltó a magyarság bizalmára, aki méltó arra, hogy a nemzetünkért harcba sfcálló magyarság vezetője, irányitója legyen. Emiprációs éveink alatt voltak már né- hányan, akik talán alkalmasak lettek volna a vezetésre és önzetlenül be is töltötték volna ezt a szerepet. Sajnos voltak és vannak közöttünk nagyravágyó, öncélú egyének, akik minden szempontból alkalmatlanok arra hogy a magyarság éedekeit szolgálják és e- zek kis létszámú, de nagyhangú klikjük segítségével mindezideig meggátolták, hogy emigrációnk egysége megalakulhasson. Ezek is sokat beszélnek magyar egységről, azt úgy képzelve, hogy a magyar nemzeti szervezetek felett diktátori teljhatalommal uralkodhatnak ködös, sokszor nemzetellenes elgondolásaik érdekében. A magyar nemzet egyik legfájdalmasabb sérelme a trianoni kegyetlen országcsonki- tás, melynek következtében az elszakított területeken élő magyarok tervszerű felszámolása folyik. Minden nemzetéhez hűséges magyarnak elsőrangú kötelessége a trianoni és párizsi békediktátumok elleni küzdelem. Ezzel szemben mi az álláspontja az 1956-os Szabadságharc dicsfényében méltatlanul sütkérező, a háború idején harcban álló, elkeseredett élet-halál harcot vívó honvédségünk ellen elkövetett szabotázs cselekményeivel nyíltan kérkedő vezéri önjelöltnek. Olvassuk el figyelemmel saját Írásából az alábbi sorokat: "Szavahihetőségünk, politikai érettségünk és tekintélyünk aláaknázására szolgál minden olyan emigrációs megnyilatko1979. március hó ERTESITO
