Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
14. oldal ÉRTESÍTŐ 1979. február hó MAGYAR TA.JAK MAGYAR TÖRTÉNELEM CSÓKAKŐ VÁRA(Fejér megye) A Vértes hegység délnyugati szélén, er- dőboritotta sziklás hegygerinc előtt emelkedő, nehezen megközelíthető sziklaormon állnak a vár romjai. A Vértes és a Bakony középkori váraihoz hasonlóan Csókakőt is a Csák nemzetség építtette a XIII. század második felében. A vár ellenőrizte a Fehérvár ról a móri völgyön át északnyugat felé vezető fontos utat. Első okleveles emlitése, 1299-ből származik. 1326-ban Károly Bobért király Csókakőt is elvette a Csákoktól.Száz évig királyi vár volt, majd a XV. század első felében Zsigmond a Rozgonyiaknak adományozta. A XVI. században Kanizsai birtok volt, később Nádasdy tulajdon, Fejér megye közel egynegyedével együtt. 1543-ban Szulej- mán szultán bevette Fehérvárt. A következő évben elesett Csókakő is, amely 1687-ig fontos török végvár lett. Közben 1566-ban, 1598-ban és 1601-ben magyar kézre került,de megtartani nehezen sikerült. A törökök kiűzése után még használták, a XVIII. század végéről még alaprajzát is ismerjük. 1800 u- tán elhagyták, falai összedőltek. A székes- fehérvári muzeum részben feltárta a romokat. A vár bejárata nyugat felől barbakánsze- rü előudvaron át nyilott, előtte mesterséges árok húzódott. A többi oldalon meredek szakadék védte. Kétemeletes, csapórácsos kaputornyon át vezetett az ut az alsó várba, amelyben kétoldalt épületek állottak. Ennek végén kétemeletes öregtorony mellett lehetett feljutni a felső várba, amelyet külső tornyok erődítettek. Udvarán sziklába vájt víztároló volt. A vár északi falánál keletnyugati tájolási kápolna állt. ____________________ -K.T.TAMÁSI (Tolna megye) Élénk és változatos e táj arculata. 100- 120 m mélyre vágódott eróziós völgyek (Kis- koppány, Koppány és mellékvölgyeik) különböző alakzatu és méretű, csipkézett peremű keskeny gerincek, zömökebb erdős hátak jellemzik. Főleg a Kis- és Nagy-Koppány völgye gazdag tájképi szépségekben. Itt számos helyen még összefüggő erdőségek vannak, s az ember tájformáló szerepe még kevéssé változtatta meg a természetes tájat. Jelentősebb a Gyulajtól északra és Tamásitól délre elterülő erdőség. A múlt század ban itt volt az ország legnagyobb vadaskert je (25 ezer hold bekeritve, sok helyen magas téglafallal). Világhírűek voltak a tamási vadászatok. 10-12 ezer hajtóval terelték a főúri és fejedelmi vendégek elé. Volt vadászat, hogy 1000-nél is több nagyvadat, szarvast, őzet, vaddisznót lőttek. A környék a kő- és bronzkori leletek tanúsága és az épen maradt földvárak bizonysága szerint évezredek óta lakott terület. A római kornak is számos tárgyi bizonyitéka került elő. A honfoglalás után a vezéri Árpád-törzs szállásbirtoka. Koppány Szent István király unokatestvére volt. A török korszak alatt e terület lakossága is szinte maradéktalanul kipusztult,^ és helyette eleinte rácok jöttek nagyszámmal, majd hazánk nyugati végeiről magyar telepesek szállták meg. Tehát a környéket magyar lakosság lakta és lakja ma is. Az utak mentén sokfelé látunk a jellegzetes tolnai eperfasorokon kivül gyönyörű hársfasorokat. Ezeket a ma már 3-5 m kerületű hatalmas fákat a múlt században ültették a környékre. A Balaton felé vezető utón virágzás idején hosszú kilométereken át kisér bennünket a tömény hársvirág-illat, és a virágpor hullásakor szinte aranyszinü az úttest. A Koppány környékének fő helye maga a járási székhely, Tamási. Évezredes települési hely. Minden történeti kor hagyott emléket itt maga után, amelyeket a megyei és a budapesti múzeumokban vagy a helyszinen láthatunk. Egykori vára a Koppány-folyó déli oldalán emelkedő Várhegyen volt. A tatárjárás után épült. 1776-ban felrobbantották, és köveiből épült meg a nagykocsma, a pincehelyi templom és a miklósvári vadászkastély. A várromoktól szép kilátás nyilik a Koppány- völgyre és a községre. Az Árpád-kori templom romjaira épült 1719-20-ban a mai műemléki értékű templom szentélye, majd 1734- 42 közt elkészült szép barokk hajója is. Az elődök nyomaira épült település a honfoglalás után védőszentjéről, Szt. Tamásról kapta nevét. Várát már 1315-ben emlitik. Ekkor Kánya Fülöp volt Tamási ura. Károly Róbert a Hé- der nembeli Kőszegi János fiainak adományoz ta cserebirtok ellenében. A család ekkor vette fel a Tamássy családnevet. A család a későbbiek folyamán Magyarország legelőkelőbb és leggazdagabb főúri családjai közé számitott. Tagjai sorából országos főméltóságok kerültek ki (Tamássy János lit09-ben erdélyi vajda, később, I4l6-ig királyi ajtónálló mester, 1417-től 34-ig őt követte a méltóságban Tamássy László). A__ család utolsó sarja, Henrik 1444-ben a várnai csatában esett el. A Tamássyak nyolc vármegyében előforduló birtokait rokonuk, Héderváry Lőrinc nádor és Imre nevű fia ö- rökölték. Héderváry Ferenc 1531-ben a tamási várat és birtokát végrendeletileg Verbő- czi Istvánra hagyta. A török 1544-ben foglalta el a várat, a- mely egy ideig végvárként szerepelt. I686- ban Bádeni Lajos seregei szabaditották fel a tamási várat, és utána Eszterházy birtok lett A magyar lakosság mellett jó ideig rácok is lakták a község déli részét (Rácvölgy). 1702-ben még csak 220 fő volt a lakosság létszáma. A Rákóczi szabadságharc idején a labanc rácok kétszer is felégették a községet, a lakosság a Koppány mocsaraiban lelt menedéket. 1708-ban Béri Balogh Ádám volt a vár parancsnoka.-Dr.P.J
