Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 12. szám
ERTESITO 1979. december hó ha többé nem lesz Habsburg alattvaló. Amerikába^ emigrált és a texasi farmján, amit Sirmezőnek nevezett el, 1870 március ?.-én 7 5« életévében meghalt. Eszméi nem valósultak meg, de tovább élnek máig. J. Gál Éva hazai történész, az Akadémiai Kiadó gondozásában 1971-ben könyvet irt róla. 1979- ben Bogáti Péter ugyancsak hazai történész két könyvet jelentetett meg a Kossuth, - illetve Móra kiadóknál Ujházyról, "Flamingók Uj-Budán és Édes Pólim!" cimmel, több mint százesztendővel halála után...a népidemokratikus Magyarországon! És a régebbi honi szokásoktól eltérően Bogáti sehol sem Írja róla, hogy"a kommunizmus előfutárja" lett volna. Talán Haynau sarkalta erre,aki a komáromi vár kapitulációjakor - két hónappal Világos után - azt mondotta róla: "Ritkán találkoztam becsületesebb emberrel, mint ez az Ujházy! Kár, hogy rebellis." Elgondolkoztam, hogy vajh közülünk, mai emigránsok közül, kire fog egy évszázad múlva emlékezni és kiről megemlékezni Magyarország? Talán pusztán azért, mert jel- lemes ember volt? Nem tudom a mai emigrációt mennyiben irta le az ország és mennyiben Írták le az emigránsok az országot. Van-e közöttünk olyan, aki oly hévvel vágyna vissza a megszabadítandó országba, mint Ujházy? Az i- dők és körülmények a kiegyezés óta felmérhetetlenül nagyot változtak minden vonatkozásban, 8 velük változtak a feladatok is. A Kossuth-emigráció - ugyanúgy mint Rákóczié - még a fegyveres megoldás lehetőségéről álmodozott és abban bízott. Nem is teljesen indokolatlanul. És arról, hogy a régi, igazi Magyarországot állíthatják helyre. Ma ehhez világégésre lenne szükség, valószínűen egy atomháborúra. És akkor is kétséges, hogy mi történne? Aligha Nagyma- gyarország helyreállítása. Mi hárul akkor feladat és cselekvési lehetőségként a mai emigrációra? Ez olyan gordiusi kérdés, amit nem lehet karddal kettévágni. De a világ tovább és szakadatlanul változik, és az események kavargásán túl, ezekre kell figyelmünket fordítanunk. Hogy megtaláljuk a lehetőségeket. Mert a politika nem a lehetetlenségek, hanem a lehetőségek művészete. Idestova öt évszázada, hogy Magyarország és a magyar nemzet szakadatlanul szabadságáért, törvényes jogaiért, államesz- mélyének gyakorlatáért, alkotmánya helyreállításáért küzdött. Szabadságharcokkal, forradalmakkal, politikai erőfeszítésekkel lehetetlen szituációkból, lehetetlen körülmények között is. Minden erőfeszítésünk megbukott. De erőfeszítéseink célja: az eszmék megmaradtak! Az erdélyi fejedelmek háborúi nélkül nincsen Rákóczi szabadság- harc. És Rákóczi nélkül nincsen Kossuth. És Kossuth nélkül nincsen 1956. És 1956 nélkül nem volna értelme az emigrációnak.. Mert az életnek sincs értelme szabadság nélkül. De mindig a koráramlat, a ránk nehezedő hatalmak érdekei és eszméi ellen küzdöttünk. Fá-ratlan hősiességgel! De megbuktunk minden esetben. Nem voltak barátaink, csak ellenséS. old? geink! Nem értett meg bennünket a világ és mi sem értettük meg a világot. Csak védekeztünk, küzdöttünk, áldoztunk, a biztos bukás tudatában is. Azért, hogy fennmaradjanak eszméink és köztük a legfőbb eszme: az egy és oszthatatlan szabadság! Tragikus századok, tragikus kor! Egyedül maradtunk! Menynyiben voltunk ennek mi az okai és mennyiben mások, ne firtassuk most. Ehhez túlságosan messze nyúlnak a szálak és hozzá össze is vannak gubancolódva. Előre kell nézni, és hogy előre lássunk nem szabad felednünk azt, ami mögöttünk van:a múltúnkat! Magyarországot nem azért hívták Magyarországnak, mert benne egy vékony magyar réteg uralkodott mások felett, hanem mert az ország lakossága a 18. század elejéig túlnyomó többségben (75-80$) magyar volt. A mi i- gazi hazánk nemcsak a "Regnum" a Kárpátok medencéje, hanem az "Archiregnum", a Magyar Birodalom, azaz a Dunamedence volt. Ezt a nagy európai régiót a magyar állameszme és annak gyakorlata töltötte ki: - az egész Európában lényegesen erősebben elnyomott jobbágyoktól eltekintve - (a szabad királyi városok, egyetemek, céhek, ethnikai közösségek "unuversaitas"-ok stb.) magában a Reg- numban- és Bánságok, szövetségek, asszociált országok (Horvátország és Szlavónia) formájában az Archi regnumban, a Magyar Birodalomban. Ezek integrálódtak a Szent Korona fennhatóságába, mint a nyugati kultúrkörhöz tartozó nemzetekfeletti, kozmopolita királyság letéteményesébe és eszmélyébe, a Szent Korona tagjaként. A mohácsi tragédia után Erdély lett a magyar államiság fenntartója és tovább fejlesztője. "A három nemzet és a négy vallás országa". Ezt az országot nyomta el előbb a német birodalmi, majd az osztrák állameszme, mely a szolgaság kifejezése volt. Ezért küzdöttünk ellene. Nemzetiségi állammá csak a 18. és 19« században lettünk.A nacionalizmus európai eszméje rajtunk is végig sepert. Mások is,mi is helytelenül értelmeztük és ennek az értelmezésnek köszönhettük Trianont, ami megcson* kulva ellenségek gyűrűjébe szorított. Nem volt kiút belőle a revízió reményén kívül. Az 1938-as és 19É0-es részleges revíziót Hitler kezéből fogadtuk el és ezért nem tudunk ma sem sikerrel küzdeni az ellen a vád ellen, hogy Hitler leghívebb csatlósai,hogy "fasiszták" voltunk. Ez óriási tehertétel. Azonban Nyugateurópában is nagy változások mentek, és főleg mennek végbe. Az "egységes nemzetállam" eszméje már csak Francia- országban él. Mindenütt másutt visszatérnek a regionalizmushoz, az integrációhoz, a szabadság demokratikus közvetlen forrnájához,az önkormányzatok elvéhez, az integrációhoz az Egyesült Európa, tehát egy nagy vilégrégió keretében. Szembefordulnak a centralizmussal, más népek diszkriminációjával, az álla mok korlátlan szuverénitásának fikciójával. Összefoglalva, mindahhoz térnek vissza, ami a régi 1526 előtti Magyar Birodalom, majd az Erdélyi Fejedelemség lényege, gyakorlata, eszméje és fenntartó elve volt. Elveinket, melyeket a két világháború kö zött hangoztattunk, a világ nem értette meg Sőt szembefordult velünk, teleki Pál 1936-
