Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1979-10-01 / 10. szám

8. oldal ÉRTESÍTŐ 1979. október hó

szerepere.

írók és olvasók már réeen napirendre tén- tek az üfry felett, de nem igy a "washingtoni rendezőbizottság" i.t. tagjai. Annak idején nem kértek helyreigazítást a lapoktól, nem cáfolták a közlemények állításait. Készítettek ehelyett, közel három hónappal a történtek után egy igen-igen bőbeszédű "nyi* latkozatot". Ez nem került nyilvánosságra, fogalmaztak ehelyett egy másikat, mely ugyancsak kiadatlan maradt. És miért? A nyilatkozatok "szerkesztői" maguk mondták ki munkájukról az ítéletet» "Sajnos mindkettő olyan, hogy újságban nem közölhető". Ebben egyetértünk velük, csak annyit kell hozzáfűznünk, hogy az "abortált" nyilatkozatok bumeráng módjára szálltak volna a "szerkesztők" fejére és több bizonyíték nem is lett volna szükséges, annak bizonyítására, hogy a Kováts ünnepségek ódiumát egyedül nekik kell elviselni. Ilyen körülmények között szóra sem érdemes, hogy a "nyilatkozatok" néhány "füllentést" is tartalmaznak.

S ezzel a nyilatkozat ügy lezárható lenne. Azonban az egyik nyilatkozat fenyegetést is tartalmaz: mely mellett nem mehetünk el szó nélkül. A fenyegetés a beszámolók Írói ellen irányul, mondván: "a számukra esedékes felelősségrevonás teljes bukásukat fogja okozni". Am legyen! Ha az uraknak felelősségrevonás kell, próbálják meg, de vegyék tudomásul, hogy az Írók megfélemlítésére irányuló fenyegetőzés célját tévesztette. Egyébként is kettős mértékkel mérnek. Szemére vetik az egyik "nyilatkozat" soraiban, dr. Udvardynak, hogy a karcagi tanácselnököt meg akarta hívni Charlestonba és kifogásolják, hogy Karcagról küldött földet helyeztek el a Kováts emlékműnél. Arról nem beszélnek, hogy a "rendezőbizottság" e- gyik tagja népes küldöttséget vezetett Karcagra, hogy az ottani Kováts emléktáblát megkoszorúzza. Ugyanakkor a karcagi múzeumnak ajándékozta a Pulaski zászló egy másolatát, egy Kováts emlékérmet, valamint Kováts Mihályról saját maga által irt könyvét. Kár, hogy a könyvről szakértő állapította meg, hogy az részben értéktelen, részben pedig plágium. A küldöttséget nem a tanácselnök, hanem csak helyettese fogadta, a város lakosságából senki sem volt jelen. Reméljük a fentieket a "küldöttség" vezetője, Esze- nyi László ur nem fogja rágalomnak minősíteni. Ezt bajosan is tehetné, mert a karcagi küldöttségjárásról saját maga számol be az Amerikai-Kanadai Magyar Életben augusztus 18.-i cikkében. "Megdobban öreg katona szivem, amikor az impozáns tanácsháza előtt a főtéren megpillantottam a jász-kun huszárok első világháborús hősi szobrát". Érdekes volna tudni milyen nagyokat dobbant volna az "öreg katonasziv" ha véletlenségből egy második világháborús, Németországból 1995-ben hazatelepített jász-kun huszár jelent volna meg a színen...)

Az eddigieknél lényegesen rövidebb de u- gyancsak jellemző históriáról kell még beszámolnunk. A Független Magyar Hírszolgálat jelentette, hogy az egyik legrégibb, igen jóhirü és kitünően szerkesztett magyar lap bojkottálására akarja valaki rábírni a magyarságot, ha a lap nem hagy fel "támadó" cikkek közlésével. Hát igán, a lap néha-néha igen enyhe szavakkal foglalkozik bizonyos "hazalátogatókkal". Félreértés ne essék, nem olyanokkal akik öreg szüleiket, régen látott rokonaikat látogatják meg, hanem olyanokkal, akiknek hivatalából, helyesebben hivatásából kifolyólag nem helyeselhető a budapesti kommunisták meghívására és költségére történő utazgatás. És mi történt? Egy, a jóféle borocskát módfelett, sőt mérték felett kedvelő honfitársunk, aki szülőfalujában valamikor Kálót szervező, 199-5 u- tán Kisgazdapárti, majd Barankovics párti képviselő, végül emigráns lett, elhatározta hogy "ultimátumot" fog intézni a laphoz, hogy hagyjon fel a "támadásokkal"". És ha az "ultimátum" nem lesz eredményes, 8 bizony körlevelet fog imi a magyarsághoz, hogy a lapot ne olvassák, ne vásárolják meg és ne fizessenek elő.

Szó, ami szó, láthatjuk, hogy a "nyilat- kozat-fabrikálók" és ex szervező, ex képviselő honfitársunk fenyegetéseikkel szájkosarat akarnak a sajtóra és munkásaira akasztani. Ez természetesen nem fog sikerülni! De vegyék tudomásul hogy nem lehet a szabad véleményközlést és kritikát terrorral, fenyegetésekkel elnémítani. És ha a sajtóba kívánnak harapni, hát csak próbálják meg.de ne csodálkozzanak, hogy beletörik a foguk.

FÜQY LAJOS KÖSZÖNTÉSE

írói jubileumot ünnepelt Washington magyarsága. Füry Lajos, az emigráció népszerű írója érkezett el irói pályájának egy o- lyan állomásához, melyről valóban érdemes megemlékezni. Mert harminc könyvvel kevesen dicsekedhetnek az élő magyar irodalom repre- zántánsai között, akár az emigrációban nézünk körül, akár odahaza. És Füry Lajos elérte, sőt túl is haladta ezt a számot: Harmincadik könyve megjelenésekor már nyomás alatt, nyomdában volt a harmincegyedik müve.

Füry Lajos harmincadik könyve, novellás- kötet: "Vasárnap Farkaspusztán" címmel több mint félszáz elbeszélést fűz színes gyöngysorrá. Füry Lajos termékeny irói munkásságának e legújabb gyöngyszeme, a magyar föld fiainak mindennapi életéről szól, s abban a környezetben játszódik, ahol az iró a legotthonosabban mozog: a magyar faluban. A kötet éppúgy sikerre számíthat, mint az eddigi huszonkilenc és ott a helye az egyetemes magyar irodalom értékei közt.

Ezt a könyvet, a harmincadikat és Íróját méltatták ékes szóval az Old Budapest kis színpadán az est előadói és a meghitt műsor szereplői. Dr. Irányi László piarista provinciális könyörgése után - munkatársunk - Völgyi Gyula olvasta fel Füry Lajost köszöntő alkalmi versét, majd a Clevelandból érkezett dr. Somogyi Ferenc egyetemi tanár mondott ünnepi beszédet, részletesen ismertetve a jubiláló iró életét, munkásságát.. Az ünnepelt a tőle megszokott közvetlen adomá- zó stílusban köszönte meg a felé irányuló szeretetet.

A műsor után Füry Lajos tisztelői átnyuj-