Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
16. oldal értesítő 1979. szeptember hó Kocsis Sándor tragédiája "SZABADSAGHARCOS BECSÜLETREND? GYÓGYÍTHATATLAN betegsége miatt ÖNGYILKOSSÁGOT KÖVETETT EL BARCELONÁBAN A külföldi újságok, rádiók, szomorú hirt röp it ettek világgá a napokban, tragikus módon elhunyt Kocsis Sándor, a honvéd és a magyar futball válogatott egykori világhirü csatára. Legendás neve volt sportkörökben, úgy tartották számon, mint a legjobb balösz- szekötőt és fejelőst, aki Puskással együtt ideális párost alkotott, Puskás hajszálpontos leadásait mindig idejében csipte el és továbbította védhetetlenül az ellenfél hálójába. Aki valaha látta 5t, soha se felejti el. Az egykori magyar aranycsapatban érte el sikereit, a svájci világbajnokságon - ahol a magyar csapatnak megkellett elégednie a második hellyel Németország mögött - Kocsis volt a legjobb góllövő* li góljával 5 nyerte el a kitüntető cimet. Az 1956-os forradalom után a magyar válogatott több neves tagja maradt kint külföldön, és szerződtek spanyol csapatokhoz, Puskás a Real Madridhoz, Kocsis a Barcelonához ahol tovább öregbítette himevét Kocsis néhány évvel ezelőtt súlyosan megbetegedett, aminek következtében amputálni kellett egyik lábát. A fizikai betegség mellett lelkileg is szenvedett, nehezen viselte a hontalanságot, noha anyagilag jól állt. Barcelonában jóimenő kávéház tulajdonosa volt, és ahol sokan felkeresték volt klubtársai, kollégái közül. Állapota az utóbbi időben súlyosbodott, fájdalmai nőttek s tudta, bajára nincs orvosság. Hazalátogatott, hogy még egyszer láthassa egykori sikerei színhelyét az Üllői úti pályát (a Fradiból indult el tüneményes karrier je), találkozzon egykori játékostársaival, akikkel együtt győzte le az addig otthonában veretlennek hitt angol válogatottat ( 613 volt az eredmény és az évszázad mérkőzésének nyilvánították a játékot...) Budapesten megdöbbentek Kocsistól, felére lefogyva, halálos betegen látták viszont társai, tudták, hogy menthetetlen... Kocsis visszatért Barcelonába, egyenesen a Quiron-klinikára, ahol egy őrizetlen pillanatban levetette magát az épület negyedik emeletéről. A külföldi lapok hasábos cikkekben számoltak be a tragédiájáról. A bécsi újságok,- Bécsben különösen nagyrabecsülték Kocsist jó egypárszor keserítette meg a 68 szoros magyar válogatott az osztrák drukkerek életét - részvéttel számoltak be Kocsis haláláról. Felidézték életét, sikereit, együttes szerepléseit Puskással. Josef Metzger a "Presse"-ben azt irta, hogy a Kocsis-Puskás kettős találta fel még az ötvenes években a jövő futballját, a kettős passzt, a zsinór- paszt, a lyukra-játszást és a többi játékelemet, amely a mai futballt jellemzi. A cikk azzal fejeződik be, hogy Kocsis az uj hazájában, kávéházában a Caile de Román, Czibor és Puskás és a többi látogatóinak a társaságában is megmaradt emigránsnak.. M.H. (Az alábbi olvasói levelet a kaliforniai magyar szabadságharcosok lapjából a SZABADSÁGHARCOS HIRADŐ"-ból vettük át.) Tisztelt Szerkesztő Ur! A washingtoni magyarok ez évi március 15.-i ünnepségén meghökkentő jelenetben gyönyörködhetett a népes közönség. Amikor Bodnár Gábor, a Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnöke befejezte ünnepi beszédét, Műsoron kivül egyszerre a szinpadon termett Győ- rik Józsefre, és a szabadságharcosok (?) nevében emlékérmet nyújtott át a meglepett vendégnek. Senki se tudta, hogyan került Györikné a szinpadra, legkevésbé a rendezőség. Tény az, hogy egyszerre ott volt, és ezt az alkalmat is arra használta, hogy dicsekedjen* noha senki sem volt rá kiváncsi. Elmondta, hogy ő mennyit tett életében a cserkészetért, s hogy azért nemrégiben dicsérő levelet is kapott a Cserkész Nagytanácstól. Bodnár Gábor kinosan feszengett a szinpadon, t.i. ő mit sem tudott erről az elismerésről, de meglepetéssel hallottak arról a helybeli cserkészvezetők, cserkészszülők is. Köztudomású ugyan is Washingtonban,hogy Györikné és köre mindent elkövetett, hogy megakadályozza a cserkészcsapat megalakulását, vagy legalábbis az 5 általa vezetett, (de azóta már megszűnt) hétvégi magyar iskola érdekkörébe vonja. Tudomásunk szerint Györikné még soha egy fillért sem adott több ezer - tizezer - dolláros báli és egyéb bevételeiből, (mint tette azt pl. a Mindszenty Society - sokkal kisebb jövedelméből) és világéletében csak akadályokat görditett a cserkészet útjába, támogatás he- helyett. Valaki nyilván rosszul informálta a Cserkész Nagytanácsot, ami egyébként nem azonos a Cserkészszövetség vezetőségével: csupán társadalmi szerv, mely a cserkészetet pártoló közéleti emberekből áll. És ha ezek közül irt is valaki köszönő levelet Győrikné- nek, azt fel kell világositani: ha olyan támogatást kapott volna mindenkitől a cserkészet, mint Győriknétől, már régen nem létezne és nem virágozna olyan szépen ez a mozgalom. Washingtonban szóbeszéd tárgya, hogy Mindszenty biboros halálakor, Györikné sza- baságharcos főnöke, dr. Pogány András - világ elnök - a szabadságharcos "Lótusz Nektek Freedom Award"-ot adományozta a baltimore-i- aknak, amikor arra kérték, hogy helyezze el koszorújukat a ravatalon. Dr. Pogány a kérésüket ocsmány szavakkal visszautasitotta. Mondván, hogy ő mint világ elnök elhelyez egy koszorút s abban a Baltimore-i magyarok is benne vannak. Kérdem, Györikné emlékérme, melyet Bodnár Gábor urnák ajándékozott, nem valami változata dr. Pogány "becsületrendjének"? KEDVES OLVASÓINK! Kérjük figyeljék a cim- zést. Ott az is megtudható, hogy mikor jár le az előfizetés,
