Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
4. oldal ÉRTESÍTŐ 1979. szeptember hó DR. KOLLARITS BÉLA: Magyarság és politika Sokat vitatott kérdés, részt vegyen-e, részt vehet-e az amerikai magyan a politikai életben, s ha részt vesz, nem fog-e e- lőbb-utóbb lelkiismereti konfliktusba kerülni önmaerával az országos politika és a magyar nemzeti célok között mutatkozó ellentétek miatt? Csatlakozhat-e valamelyik politikai párthoz, anélkül, hogy emiatt bárki is árulónak minősítené, nemzetellenes hűtlenséggel vádolhatná? Ezt az időnként fel- ujuló vitát minden kétséget kizáróan Mind- szenty József biboros hercegprimás eldöntötte, amikor 197^ junius 3-án Younerstown- ban elmondott beszédében hirdette, hogy"fiataljaink legkiválóbb jai menjenek a törvény- hozásba".Ez pedig azt jelenti, hogy a magyar származású amerikai polgárok éljenek mindazokkal a jogokkal, melyek az Alkotmány és a törvények alapján megilletik. Igen nagyon helyes volna, ha "fiataljaink legkiválóbb jai" minél nagyobb számban helyet foglalnának a kongresszusban, az állami törvényhozó testületekben, a bíróságnál, a közigazgatási szerveknél, stb. Az Egyesült Államokban még a legcsekélyebb, választás utján betöltésre kerülő pozició elnyeréséhez is szükséges valamelyik politikai párt támogatása. Természetes tehát, hogy annak, aki a közéletben kiván résztvenni, annak valamelyik politikai párthoz kell tartozni. Fiataljaink, a "legkiválóbbak" de még a "kevésbé kiválóak" sem törik magukat, hogy a Kongresszusban, az egyes államok törvény- hozásában, vagy az országos illetve az állami igazgatás egyéb ágaiban foglaljanak helyet. Ennek a vonakodásnak számos okát lehetne felsorolni. Elég talán rámutatni a két leglényegesebb okra - a hatalmas választási költségekre és az amerikai magyarság szétszórodottságára. Mindezek ellenére ajánlatos, hogy az amerikai magyarság tevékeny részt vegyen az ország politikai pártjainak életében és ezáltal számtalan jó szolgálatot tegyen nemzetünk érdekében. Mert közelebb kerül a párt fontosabb pozíciókat betöltő tagjaihoz és módjuk nyílik arra,hogy az amerikai közéletben befolyásos személyeket megnyerjenek Magyarország érdekében. Es ezzel hatásosan támogatva magyar nemzetpoli- tikai kérdésekkel foglalkozó szervezeteink munkásságát, hasznos magyarságszolgálatot végeznének. Más elbírálás alá esnek a kifejezetten nemzetpolitikát folytató szervezeteink. A magyar nemzeti emigráció szervezetei nem lehetnek pártpolitikához kapcsolva, nem lehetnek valamelyik politikai párt függvényei. Szervezeteinknek pártokon kivül, sőt pártokon felül kell állani, hogy pártszempontok és érdekek cselekvési szabadságukban ne korlátozhassák őket. Tömérdek elszomoritó, sok esetben visszataszító példáját láttuk egyes szervezeti vezetőinknek dörgölődését egyik, vagy másik (leginkább a republikánus) párt^ felé. És ha egy-egy szenátor vagy képviselő szóbaereszkedett ezeknek a "vezetőknek" valamelyikével és valamiféle megbeszélést, ankétfélét tartott velük, ezt rendkivüli, személyes sikernek tekintették és hiresztelték minden lehetséges módon. Ha pedig valamely szervezeti rendezvényre meg tudták szerezni ünnepi szónoknak, fővédnöknek vagy hasonló diszfigurának valamelyik párt egy-egy nevesebb tagját, akkor talán már maguk is hitték, de a magyarsággal mindenesetre elhitetni akarták, hogy ez a "rendkívül befolyásos személy" rövidesen magyarérdeküvé fogja változtatni Amerika külpolitikáját. Es a magyarság sokáig többé-kevésbé hitelt is adott az ilyen híreszteléseknek. Sokáig nem látta meg, nem vette észre, hogy a "magas pártfogónk" hatásos beszéde (gyakran a szervezet pénztárából kiutalt "tisztelet- dijjal" megfizetve) nem változtatott semmit a helyzeten. Elhangzott a beszéd - és minden maradt úgy, ahogy addig volt. Láttuk, hallottuk ezt számtalan esetben, nem egyszer megesett az is, hogy ügyünkben támogatást, pártfogást Ígértek - azután pedig az ügy ellen szavaztak. Néhány magyar szervezeti vezető előbb vagy utóbb ráeszmélt ezekre a visszáságokra és "leszállt a pártvonalról", akadnak azonban még ma is olyanok, akik a magyar sorsot valamelyik párt szekeréhez kötve akarják jobbra fordítani. És amikor a választások közelednek, főként a négyévenkénti elnökválasztást megelőző időkben különösen megélénkült "pártvonalas" honfitársaink tevékenysége. Nyakra-főre érkeznek a hírek, hogy meg- nyerték ennek vagy annak a szenátornak, képviselőnek, stb.-nek támogatását, hogy sike- rült a párt elnökjelöltjét megnyerni a magyar ügyek lelkes hívei közé. Megválasztása esetén, ha nem is a legelső, de hamarosan bekövetkező lépése lesz megtenni a szükséges intézkedéseket, hogy Magyarország kiválhasson a szovjet blokkból. Az elszakított területeken élő magyarság emberi jogait biztosítani fogja és hatásosan fog intézkedni, hogy a szovjet csapatok kitakarodjanak Magyarországról, ahol természetesen szabad választásokat fognak tartani. Egyszóval a "pártvonal", az uj adminisztráció mindent rendbe fog tenni, amit elődei elrontottak. A magyar közvéleményt azonban már nehezebb félrevezetni, mint még néhány évvel ez előtt. A magyarság tudja, nem felejtette el és nem fogja elfelejteni, hogy ezek a "vezető személyiségek" milyen lelkes odaadó szekértolói voltak a jelenlegit megelőző adminisztrációnak. Kissingeri "détente".amely a szovjet uralomnak Jaltában odavetett nemzeteket cserben hagyta, Sonnenfeld doktrína amely ezeket a népeket "szerves kapcsolatba" kívánta hozni a szovjetunióval, az erdélyi magyarságot gusztitó Románia dédelgetése sem zavarta okét a bukásra Ítélt adminisztráció "támogatásában". És ugyanennek az adminisztrációnak végóráiban egy fő-fő "pártemberünk" a magyarság bizalmáról és teljes támogatásáról biztosította az elnököt, aki a televíziós hólózatok vagy 80-90 milliónyi hallgatójának füle hallatára szemrebbenés nélkül kijelentette, hogy "Magyarország nem áll szovjet uralom alatt".
