Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1979-09-01 / 9. szám

GLORIA VICTIS

§ HUNGARIAN MONTHLY f ff

ERTESITO

Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét.

Tamási Áron

1979. szeptember hó

CRUSADER FOR HUMAN RIGHTS • Megjelenik havonta

Dr. Endrey Antal:

A MAGÁNYOS BÁSTYA

Mikor a tatárjárás után tiz évvel a mongolok újból elözönléssel fenyegették Magyarországot. IV. Béla mélyen megrendítő levéllel fordult a római pápához és országa védelméhez a keresztény világ segítségét kérte, a Duna történelmi szerepét ezekkel a szavakkal fogalmazta megs "Itt van az ellenállás vize."

A magyar nemzet, megvetve lábát a Duna sok vérrel öntözött partjain, igy vált a kereszténység védőbástyájává. A Duna és külső övezete, a Kárpátok koszorúja, sok ellenséges támadást foerott fel, mely a keresztény Nyugat ellen irányult, de ehhez férfiak kellettek, magyar férfiak, akik bátrann felvették a harcot. Temesvári Pelbárt, Mátyás király udvari papja irta később a magyarság bástya-sorsáról: "Ezt az erős nemzetet, melynek vére és csontjai a környező országok hegyeit és völgyeit boritják, rendelte Isten a nagy török ellen a kereszténység védelmére." Ez a szerep borzasztó véráldozattal járt. Nem hiába irta Vörösmarty a Szózat egyik versszakában: "S elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt." A magyarság szine-java elpusztult az Európa védelmében folytatott évszázados küzdelemben, az ország leggazdagabb vidékei elnéptelenedtek és helyükbe idegenek települtek, akik Trianonban az ország darabokra szakításával hálálták meg a hazát, melyet a magyarság számukra biztosított.

Tiz évszázadon át volt a magyarság a kereszténység védőbástyája és közben a kereszténység lassan eltűnt a hátunk mögül. Keresztény Nyugatról beszélni ma már anakronizmus: a Nyugat már évszázadokkal ezelőtt elindult az elpogányosodás utján és századunkban az erkölcsi züllés mélypontjára ért. A szabad Nyugat országaiban ma már talán annyi gyakorló keresztény sincs, mint a vasfüggüny mögött és a különbség a viZSIGMOND ANDRÁS:

A Szent Korona védelmében

Magyarországról jött képeslevelezőlap, amely a Szent Koronát ábrázolja. A hátán (háromnyelvű) rövid ismertető: "A magyar korona. Korábbi bizánci és nyugati ötvösművekből a 12. században állították össze."

Ravasz, megtévesztő fogalmazás. Nem hazudik, mert a történelemtudósok zömének megállapítása szerint ez a legvalószínűbb. Csak éppen elhallgatja a lényeget, hogy a "nyugati ötvösművet" Szent István első királyunk kapta II. Szilveszter pápától - és valószínűleg ehhez ötvözték hozzá a 12. században az alsó abroncskoronát amelyet Dukász Mihály, bizánci császár küt dött I. Géza magyar királynak.

Hogy miért ez a leglényegesebb?

Azért, mert ezen nyugszik és áll a Szent Korona-tana, - amelyet első királyunk, Szent István hozott létre a maga államalapító bölcsességével, zsenialitásával. S pont ezt - a Szent István-i eredetet - hallgatja el az "ismertető" s degradálja le a Szent Koronát "bizánci és nyugati ötvösmunkává", amelyet a "12. században állítottak össze".

(Folytás a 2. oldalon.)