Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7-8. szám
MAGYAR TÁJAK MAGYAR TÖRTÉNELEM ■' I '/ A 7' A B É L Y g 0 e N V XIX.-XX. századi magvas festők. A Maírvar Posta 1979-ben egyik bélyegsoro- zatában ismét magyar képzőművészeti alkotásokat mutat be: a Magyar Nemzeti Galéria festményeit reprodukálja a bélyegeken. Jó ügyet szolgál ezzel a posta, a magyar festészet sok alkotását ismerik meg igy világszerte. Az érdeklődésre az is jellemző, hogy Európa és Amerika különböző városaiból már jó néhány bélyeggyűjtő kért a Magyar Nemzeti Galériától levélben adatokat a bélyegen megjelent müvekről és alkotóikról. A jelenlegi sorozat témája: a ló és a lovas ábrázolása a XIX-XX. századi magyar festményeken. E festészetünkben bőségesen képviselt témából könnyű volt a válogatás. A képzőművészet történetében az ókortól napjainkig kisérhetjük nyomon a ló és lovas kompozíciókat: a ló alakja, mozgása, az ember és a ló egymáshoz való viszonya, aránya, elhelvezése a térben, mindig hatott a festőkre, szobrászokra. Az anyag igen változatos és bőséges: az athéni Parthenon kentaurok és lapithák harcát ábrázoló frizétől Marcus Aurélius lovas szobráig, vagy a bam- bergi dóm lovasán keresztül a Szépművészeti Múzeumban őrzött Delacroix villámlástól megrettent lováig, a remekművek egész sora igazolja a téma népszerűségét. A ló és lovas ábrázolások elemzése, a müvészettörténelem egyetemes fejlődését tekintve, igen érdekes tanulságokat foglal magába. "A magyar lovas nemzet" - szokták volt mondani. A lovasélet differenciálódása hazánk művelődéstörténetében különösen fontos tanulmányozásra ad lehetőséget. Képzőművészetünkben - a XVIII-XIX. századi történelmi festményeken - a múlt dicső eseményeinek felidézése: a törökökkel vivott végvári csatározásoknak, a kurucok lovas győzelmeinek, a huszárviadalok bravúrjainak vagy a végtelen rónákon a pandúrok elől menekülő betyárok vad vágtáinak megörökitése mind-mind megtalálható. A történelmi témák megfestésén túl a ló és a lovas művészi megörökité- sére természetesen nemcsak a csataképeken került sor,nagyon sok életképünk tárgya a ló. A vadászat, a lóversenyek témája is régóta hóditott a festményeken. Kevés olyan magyan táj- és életképfestőt ismerünk a XIX XX. századból, akinek a képein lóábrázolásra ne bukkannánk. A sorozat hét bélyegén Vaszary János, Lotz Károly, Pállya Celesztin, Iványi Grün- wald Béla, Sterió Károly festményeire esett a választás. E képek kompozíciója áttekinthető, világos, elsősorban a rajzos elemek dominálnak rajtuk, és a mi nagyon fontos, lekicsinyítve is jól hatnak. A sorozat első darabja a ^0 filléres névértékű bélyeg, melyen Vaszary János Aerará- szat cimü, az 1890-es évek végén készült festményét reprodukálták. Vaszary János 1979. júl. - aug. 19. oldal (1867-1930) alkotásai a magyar festészetben a századforduló és a XX. század elején, a francia művészethez való szoros kapcsolódást jelzik. Vaszary festészetünknek egyik igen vonzó egyénisége, fantázia dús, modern törekvésekre érzékenyen reagáló művész. Életútja kaposvárról indult, Gimnáziumi tanulmányait Kolozsvárott végezte. 1885-ben került Budapestre a Mintárajziskolába, első mestere Székely Bertalan volt. 1887-től Münchenben tanult tovább, ahol nem az akadémia hanem lényegében a Hollósy-kör hatott reá, amelynek tagjai Bastien Lepage "finom naturalista" felfogásáért lelkesedtek. Vaszaryt is magával ragadta ez a halványszürke színekre, szórt fényekre őpülő festőiség. Hamarosan Párizsban, a Julian Akadémián folytat” ta tanulmányait, s főként a poszt-impresz- szionista törekvésekhez vonzódott. Az 1890- es évek elején Rómában járt ösztöndíjjal. A századforduló táján már itthon festette Aga- rászat cimü, festményét, melynek élményei még gyerekkorához fűződnek. A deszkapalánk előtt álló hátaslónak a kötőféket tartó kis mezítlábas lovászgyereknek, az indulásra váró agaraknak a megfestésében kitűnő felkészültségéről vall. Természetelvü festésmód, lágyan harmonizáló szinek, rajzos, világos formaadás jellemzik ezt a kis remekművet. - Későbbi periódusában Vaszary főként Matisse Dufy Van Dongen hatását ötvözte szellemesen könnyed, olykor pedig szenvedélyesen drámai művészetében. Mint a Képzőművészeti Főiskola tanára szug^esztiv egyéniségével, szines friss művészetével rendkivül nagy hatást gyakorol a magyar avantgárd törekvésekre. Lotz Károly két festményét választották ^ ki: a bélyegsor második értékéül a 60 filléres bélyegre Ötösfogat cimü képe, negyedik értékül, a 2 forintos bélyegre Bucsuzás cimü müve került. Lotz károly (1833-190^) a múlt század második felének ünnepelt és jelentős megbízatásokkal elhalmozott mestere volt, akinek nagyszabású falképeit, freskóit a világvárossá növekedő fővárosunkban számos középület, Operaház, Nemzeti Muzeum, templom és magánpalota őrzi. Lotz előbb Pesten, Parastoni Jakab festőiskolájába járt, a szabadságharc eseményeiről készített rajzokat, később Weber Henriknél tanult. 1852- ben Bécsben Kari Rabinak a historizmus e- gyik legkitűnőbb mesterének festőiskolájába iratkozott be. Rahl megszerette tehetséges tanitványát, később kartonjainak a kivitelezését is reábizta. Lotz munkásságában a monumentális falképen, arc- és aktképeken kivül jelentős helyet foglalnak el tájképei elsősorban a magyar táj és az Alföld népének megfestése. Az alakok megfestésében még a Rahl-iskola romantikus felfogását követte de tájábrázolásaiban már egyéni hangon, nagy kifejező erővel érzékeltette a magyar alföld jellegzetes világát. Szivesen festet te a pusztát, zivatar közeledtén viharfelhők tomyosulását, a méneseket, száguldó kocsikat, megrakott szénás szekereket, lovakkal vontatott uszályokat, nádfödeles kunyhókat. Különösen az állatokat ábrázolta megkapó valószerüséggel. Lótipusai közül a pej a leggyakoribb, de a deres és a szürke is ÉRTESÍTŐ
