Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7-8. szám
8. oidaí értesítő 1979. júl. - aug. DR. KOLLARITS BÉLA: Szégyen, gyalázat! Ünnepelni tudnak a magyarok! - ez a "tehetségünk" már közmondásos volt.Valóban,ünnepléseinket igyekeztünk minél szebben,pom- pásabban megrendezni.Az idő múlásával azonban ünnepléseink fénye mindinkább elhalványult,a magyar ünnepek szürkébbekké,köznapiakká váltak.Ünnepeink, örömeink hervadását különösen az emigrációban tapasztaljuk. Az ünneplés lényege már nem az ami volt,aminek lenni kellene, nem a közös öröm vagy bánat, nem a megemlékezés kifejezése. A versengés, nagyravágyás, szereplési viszketegségek kielégítésének eszközévé lett. Ünneplésünk lényege mintha mellékessé lett volna, az ün- neprontók undortkeltő nyüzsgése félretólja, kiszorítja a központból. És e zsibvásár vesztesei azok a jóakaratu magyarok, akik az ünneplés megrendezésével akarják honfitársainkban a nemzeti érzés és magyarságtudat alig-alig pislákoló lángját fellobbanta- ni. Azok a vesztesek, akik a nagyvilág elé akarják tárni, hogy nem vagyunk alábbvalók más népeknél... Kétszáz évvel ezelőtt, 1779 május 11-én Charleston védelmében hősihalált halt Fabricy Kováts Mihály huszárezredes, hazánk szülötte, az amerikai lovasság "atyja", a függetlenségi háború egyik legvitézebb parancsnoka. Életével, dicső fegyvertényeivel és hősi halálával bizonysága lett a magyar vitézségnek és katonabecsületnek, jelképe lett annak a sok hiressé vált, vagy névtelenül maradt magyarnak, akik életáldozatukkal szolgálták az Egyesült Államokat harcaiban és akik békeidőben tehetségükkel, tudásuk legjavával, fáradhatatlan munkájukkal segítették Amerikát naggyá, hatalmassá, gazdaggá tenni. Sok szó esett az amerikai magyarság köreiben, hogy Fabricy Kováts Mihály tetteiről és haláláról meg kell emlékezni, országvilág elé tárni nemzetünk dicsőségére. És Kováts óbesterről megemlékezve a nyilvánosság reflektor-fényébe állitani Magyarország sérelmeit, Trianon igazságtalanságát, az el csatolt területeinken végpusztulásra Ítélt magyarok keserveit, a szovjeturalom alá taszított magyar nép szenvedéseit. Bizony sok szóbeszéd folyt, hogy miként is lehetne Kováts Mihály emlékét felidézni. Dehát - sok beszédnek sok az alja... Akadt egy magyar, aki a tetteket többre becsülte a szószaporításnál. DR. UDVARDY TIBOR, a "Fabricy Kováts Mihály Történelmi társaság" elnöke már három éve csendben, feltűnést nem keresve, egymagában munkához látott, hogy Kováts óbester életének és halálának emlékét ne lepje el a feledés pora, hogy tisztelet és hála adassék egy meggyalázott, eltiport, rabságra vetett kis nép hős fiának. És dr. Udvardy elindult a göröngyös utón, hogy megvívja harcait az elkérge- sedett szivekkel, közönnyel, lebecsüléssel, tárgyalt, kért, ha kellett követelt. Utazott, kilincselt, megküzdött bürokratikus nehézségekkel, legyőzte a gáncsoskodókat. Végfii is eljutott odáig, hogy Mark Clark vezérezredes joggal mondhatta neki: "Ön a lehetetlent kísérelte meg, de akadályt nem ismerő állhatatossága sikerre vezetett". S az ünnepségek lezajlottak, ha nem is mindenben Udvardy elgondolásai szerint, ő az ünnepségeket a magyar egység hatalmas demonstrációjává akarta tenni, magyarok ezreinek a felvonulását látta maga előtt.Képzeletében a magyar egyházak és szervezetek, a magyar papság és hívek, a magyar közélet vezetőinek, Amerika magyarságának felvonulását látta. Magyarok csoportjait, büszkén lobogó nemzeti zászlók erdejét, benépesítve Charleston utcáit, tereit. Udvardy a charleston! ünnepi hetet a magyar Nemzet ünnepnapjaivá akarta tenni. Ez elmaradt, főként az ünnepségek első napjaiban. Lehet ezt magyarázni sokféleképen: magas utazási és e- gyéb költségekkel, távolsággal, a magyarság közönyével, sok-sok egyéb kifogással. Akár mivel is magyaráznánk, bizonyos, hogy sokkal több magyar lett volna az ünneplők között — ha... # Dr. Udvardy szervezési munkálatai már előrehaladott stádiumban voltak, amikor az AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG "bekapcsolódott" a Kováts ünnepségek előkészületeibe. A Szövetség (AMSz) 1977 szeptemberében lezajlott közgyűlése Udvardyt beválasztotta az Országos Igazgatóságába és megbízta a "Bicenten- niális Bizottság" elnökségével és a bizottság megszervezésével. 1978 február 18-i ülésén az AMSz Intéző- bizottsága úgy döntött, hogy a Szövetség "erkölcsileg" támogatni fogja Udvardyt a Kováts ünnepségek rendezésében. Az anyagi támogatás kérdését az intéző bizottság az 1978. április havi igazgatósági ülés hatáskörébe utalta. Az 1978 április 25-én megtartott igazgatósági /ülésen Udvardy újból előadhatta terveit. Érdemi döntés most sem történt az a- nyagi támogatás kérdésében. Nem látszott az AMSz részéről érdeklődés az iránt, hogy Ud- vardynak és a Kováts Történelmi Társaságnak addig milyen költségei voltak a rendezés körül, valamint az sem, hogy ezek a költségek visszatérülnek-e. Az AMSz álláspontja az volt, hogy Udvardy a rendezés céljaira érkező adományokat, gyűjtések eredményeit, stb. fizesse be az AMSz pénztárába és az igy befolyt összegekből fogja Udvardynak kiutalni azokat a költségeket, amelyeket helyesnek tart. Egyszerűen kifejezve, az AMSz álláspontja az volt, hogy csak azokért az összegekért felel, amelyek pénztárába befolynak. Udvardyban viszont az a meggyőződés alakult ki, hogy az AMSz gyámkodni akar felette és az "anyagi támogatást" olyan pénzekből kívánja neki juttatni, amelyek az AMSz közbelépése nélkül is rendelkezésére állnak. __ 1978. október elsején az AMSz igazgatósági ülése ismét foglalkozott a Kováts ünnepségek kérdésével. Ismét kimondották, hogy az AMSz Udvardyt "erkölcsileg" támogat ja, __ anyagilag nem. így tehát a szükséges költségek előteremtése továbbra is teljes egesze- ben Udvardy gondja maradt.
