Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7-8. szám
6. oldal értesítő 1978. júl.-aug. szolgálatot tesz a magyar ügynek, amikor ilyen célokhoz adja a Kulturközpont nevét és makacsul védi álláspontját. Nincs okunk —egy egyenlőre legalábbis még nincs — kétségbevonni Endes László jóhiszeműségét, de attól tartunk, hogy ez a jóhiszeműség a Magyarok világ- szövetségének nagyonis kapóra jött és Endest is hamarosan a lenini "hasznos idióták" közé fogja sorolni: A TANÚ szerkesztőivel együtt, akik a lap azóta megjelent második számában ingerülten támadnak mindenkit, aki a Lőrincze meghivás ellen foglalt állást. Embert barátjáról. No^persze mert a propagandaakció nem képzelhető el sajtó nélkül. És a meglévő lapok nem alkalmasak erre a szerepre. Azok vagy nem hajlandók a kommunizmus szálláscsinálói közé beállni, vagy ha a hajlam meg is lenne bennök nem kellenek Budapestnek, nem tudja őket használni, mert emigrációs körökben túlságosan ismertek már...Tehát uj lapok kellenek, melyeket távirányítással Budapestről szerkesztenek és természetesen onnét is finansziroznak. S itt eszembe^ jutott egy nyilatkozat, amit hónapokkal ezelőtt olvastam, a Budapesten szerkesztett Magyar Hirek szeptember 10.-i számában. A III. Anyanyelvi Konferencia résztvevőivel folytatott beszélgetést a lap tudósitója és többek közt megszólaltatta a Püski-csalá— dot is. Püski Sándor - vagy inkább a felesége , hisz* tudjuk jól, hogy o a biznisz lelke — itt a terveiről beszél és elmondja, hogy ahogy három év alatt létrehozták a könyvesboltot, úgy tervezik egy hivatásos magyar kulturközpont kiépítését, ahonnét műsorokkal, filmekkel és vándorkiállításokkal láthatnák el egész magyar Amerikát.(Hogy ehhez az anyag honnét jönne, azt nem nehez kitalálni, ismerve Püskiék szoros és bensőséges kapcsolatait a magyar követséggel, illetve a New York-i fő konzulátussal...5 De most jön még a java! Püskiék elárulják, hogy terveik közt szerepel egy uj lap indítása. Mint ők mondják, "életre akarjuk hivni azt a hiányzó (!) magyar újságot, melyben a_ magunk módján adnánk ki rendszeres politikai tájékoztatót és kommentárt". Nem tudjuk csak sejtjük, milyen újság hiányzik Püskiéknek és barátaiknak: a jelenlegi emigrációs sajtó hangja nyilván nincs Ínyükre és akik mögöttük állnak, szükségét látják egy olyan lap megin- ditásának, mely az ő szócsövük lenne Amerikában. S ennek szerkesztésére valóban Püskiék a legalkalmasabbak. Mert ha akad is egy két olyan lap Amerikában, amelyik akár a Népszabadság melléklete is lehetne, azoknak nem sok hitelük van. Gombos Zoltán Cleveland-ben megjelenő lapjait csak néhány öregamerikás olvassa, akiknek mindegy, csak magyar bötü legyen, a New York ban kiadott kommunista újságot pedig mindenki ismeri, mint a rossz pénzt. Nincs más hátra, uj lapot kell indítani! Püskiék azt is elárulták, hogy terveiket — melyhez könyvkiadás is tartozik - "egy kis modem nyomda segítségével" akarják megvalósítani. A "kis modern nyomda" megszerzésere irányuló akcióikat mindenki ismeri New Yorkban és tágabb környékén. És azt is, milyen körülmények közt hiúsult meg ez a biztatóan induló akció. Egyenlőre tehát Püskiéknek nincs nyomdájuk, következéskép a lapalapitási terveket is elkeltett halasztani, vagy legalábbis más megoldást kell keresni. Es itt futnak össze a szálak. Torontó nincs is olyan messze New York-tói és a magyarság létszámát tekintve, úgy tudom, Cleveland és New York után a legfontosabb "magyar város" Eszakamerikában. Itt — úgy látszik — volt nyomda és főleg akadt valaki, akinek neve még Püskiéknél is kevésbé ismert és az e- migráció széles körei előtt kevésbé is kompromittált. Önkéntelenül felmerül a gondolati vájjon Tar Mihály nem csupán afféle strohman szerepet kapott-e, hogy addig is, mig a Püski- féle lap megérik, készítse elő, puhatolja ki a terepetY A jelek egyre sűrűsödnek: csak a vak nem látja, hogy Kadárék összpontosított támadást kezdtek az emigráció ellen, melyhez felhasználnak minden hasznos idiótát, aki erre a szerepre alkalmas és hajlandó rá vállalkozni. A központi irányítás és az összefüggések világosak. Egyesületek belülről való bomlasztása, azokban pozíciók és befolyások megszerzése, kultur programmok szervezése és lapinditás s végül hazai előadók, színészek, tudósok, irodalmárok küldése, soha nem látott mennyiségben. Elég ha belepillantunk a Magyar Hirek-nek abba a számába, melyben a Püski-féle nyilatkozat napvilágot látott. Mindjárt emellett olvashatjuk Haraszti Sándor lelkes szavait és láthatjuk fényképét a Magyarok világszövetsége főtitkárával. Haraszti doktort nem kell külön bemutatnunk. Billy Graham oldalán mindenki láthatta őt a televízióban, de a tolmácsoláson kívül más vonalon is kitűnik ő társadalmi szereplésével. Újabban feltűnő aktivitást mutat az Amerikai Magyar Szövetség körül és mint annak újsütetű alelnöke, buzgón részt- vesz az üléseken, ahol nyüzsög felszólal, fontoskodik. Többek közt legutóbb l.ooo dollárt ajándékozott az AMSz céljaira és 10,ooo dollárt ajánlott fel egy washingtoni iroda léte sitésére, amitől az ,AMSz egyes vezetői valósággal elolvadtak. És philadelphiai határozat ide, philadelphiai határozat oda, bizony lelkesen megtapsolták az elnök urat. Hiába a pénz beszél és a kutya ugat...(Vagy_hogy egy másik mondást idézzünk: a pénznek nincs szaga ga? ...Az AMSz jelenlegi vezetői közt van o- lyan, aki néhány évvel ezelőtt (akkor még mint főszabadságharcos) a Free Europe kétes hátterű (CIA?...szerk.) alapjából is hajlandó lett volna anyagi támogatást elfogadni, akkor miért ne fogadna el az Anyanyelvi Konferencia egyik védnökétől?...) A bekeritési és bomlasztási akció egyik láncszeme - bármily furcsán is hangzik - bizonyos erők Erdély ügyében, az erdélyi magyar_ ság emberi jogainak jelszavával folyó akciója. Kádárék rájöttek ugyanis, hogy Erdély nevére minden szabadföldi magyar felfigyel és ha mással nem is, de az erdélyi kérdéssel meg lehet őket mozgatni. Nosza harcbadobtak egy néhány jól kiképzett fiatalembert, akikről néhány évvel még azt sem tudta az emigráció, hogy a világon vannak (nem is tudhatta, mert jórészük még javában otthon ügyködött) és ezek úgy léptek fel mintha mindaddig az ég világon semmi sem történt volna Nyugaton Erdély védel mében. Óriási aparátussal, komoly anyagi alapokkal rendelkeznek ezek a fiatalok, olyanokkal, melyeket soha azelőtt*évtizedes emigráns szervezeteknek sem sikerült előteremteniok. Hogy honnét, ne firtassuk, bizonyítékaink (e- gyenlőre még) nincsenek, csak a logikánkra»^ szervezési tapasztalatainkra és feltételezé-
