Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7-8. szám
1977. jul.-aug. ÉRTESÍTŐ S. oldal STIRLING GYÖRGY: A NAGY BEKERÍTÉS Sokáig gondolkoztam, mielőtt az Írógép e- lé ültem, egyáltalán nyilvánosság elé vigyem- e az ügyeti ami hetek óta foglalkoztat és csináljak-e iffy —akarva nemakarva —^ingyen reklámot effy uj emierációs sajtóterméknek, mely- ivei nemréffiben találkoztam? Aztán méffis úgy döntöttem: beszélek róla, mert okosabb dolog nviltan rámutatni a veszélyekre, mint struccpolitikával meffpróbálni agyonhallgatni azokat. Attól méff nem szűnnek meg-, hanem inkább zavartalanul végezhetik romboló munkájukat a gyanútlanok, a való helyzetről tájékozatlanok közt. És a nyilt vitába belemenni csak az fél akinek nincsenek érvei ahhoz, hogy álláspontját megvédje, igazát bebizonyítsa. Egyszóval anélkül, hogy hirdetési vagy ügynöki .jutalékra igényt tartanék felhivom az emigráció figyelmét, hogy uj lappal gyara podott a szabadföldi magyar sajtó. Cime: TANÚ és torontóba adják ki. Az impresszum szerint havonta megjelenő "irodalmi és kulturális szemle" gazdája a Tanú Baráti Köre Torontóban. Az I. évfolyam 1. szám (1978. március) első oldalán - ahogy ilyenkor szokásos — egybi zonyos - általam nem ismert Tar Mihály nevű - úriember szól a "Kedves Olvasóhoz", bemutatkozásképen. S ebből a beköszöntőből sokmindent megtudhat a kedves olvasó az uj folyóirat célkitűzéseiről, szelleméről, sőt arra is következtethet, kik állanak az uj kezdeményezés háta mögött. Tar Mihály cikke sokmindent elárul. Elárulja elsősorban azt, hogy egy újabb olyan sajtótermékkel lett gazdagabb az emigráció, melynek "konstruktiv" céljai közt első az, hogy — másokat támadjon. A "mások" alatt természetesen magyarokat értenek, mert amikor se szeri, se száma a külső ellenségnek, mi mindig abban vagyunk nagyok, hogy egyedül és kizárólag egymást támadjuk. Nos ezt teszi, il~ letve Ígéri most T.M. csoportja, a Tanú Baráti Köre nevében. Bemutatkozó cikkének harmadik mondatában már olyan"egyes csoportok" felé rázza öklét, melyek "tudatosan és rosszindulatúan tájékoztatják az emigrációt" (vájjon miről, talán csak nem a torontói Kultürköz - pontban történt legújabb eseményekről?) és közben "kártékony és magyarellenes munkát" végeznek. Minderről — mint a bemutatkozó cikk jelzi — a későbbiek során fognak beszámolni olvasóiknak. Már annak,aki kiváncsi lesz rá. Mert ne kém például nem. Egy olyan lapból, mely már a bemutatkozáskor ökölrázással kezdi, elég egy szám is. Az ember szive fáj, ha arra gondol, mekkora fáradsággal és anyagi erőfeszítéssel jelennek meg az emigráció régi, konstruktiv szellemű lapjai, de ilyen rosszízű kezdeményezésekhez van pénz, papír és nyomda. Es nem is akármilyen. Az uj lap kiállítása ellen egy szót sem szólhatunk: jó a papír, szép a nyomdatechnika és Ízléses a tördelés. Vájjon hon- nét volt erre pénz, ki adta, vagy kik adták a kezdőtőkét? megannyi kérdőjel! Dehát igaz: ne legyünk rosszhiszeműen gyanakvónk, mert az emigrációban mindig akadnak megtollasodott mini-milliomosok, akik nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel és társadalmi hir névre vágyna k. Mi ennek a legegyszerűbb útja? Hát a lapcsinálás! Sokan úgy érzik, hogy ha valaki jóljövedelmező szakma révén az átlagnál nagyobb bankbetét fölött rendelkeznek, máris közéleti szerepre hivatottak és ha mondjuk jól értenek a palántázáshoz, a betűvetéshez is van tehetségük. Aztán megintcsak megszólal bennem a kisördög: ne légy olyan naiv! Itt most Torontóban nem valami újabb kezdeményezéssel állunk szemben, nem egy újabb vadvirág dugta ki fejét az emigráció talajából, hogy újabb színfolttal^ gazdagítsa a szabadföldi magyar sajtó kertjét hanem egy nagyon is kiszámított és távolról irányított akció terméke ez a lap. Mindannyian tudjuk, mennyire aktivizálódtak az utóbbi hónapokban Kádárék nyugati ügynökei, hogy szétzüllesszék az emigrációt, hogy zavart, viszályt idézzenek elő sorainkban. Az akció New Yorktól Torontóig, Clevelandtól Los Angelesig folyik, igen összehangoltan és átgondoltan. Hazai előadók lepték el Amerikát és magyarországi meghívásokkal, követségi fogadásokkal veszik le lábukról az ingatagabb emigránsokat. A legjobb példa erre, ami most Torontóban történt, a Kanadai Magyar Kulturközpont körül. Mint tudjuk, a Kulturközpont vezetősége — so kak tiltakozása ellenére — meghivta Lőrince Lajost, hogy tartson előadást a magyar emigránsoknak. Lőrince szerepeltetése nagy megütközést keltett a torontói magyarok körében, akiknek többsége súlyos dollarösszegeket áldozott a Kulturközpont létrehozásáért, hogy az emigrációnak legyen egy kulturális erődje. S ebbe az erődbe most behívták a kommunista Magyarország egyik küldöttét. Mert akárhogyan . is szépítjük a dolgot és magyarázgatjuk, hogy Lőrincze nem politikus, hanem tudós, nyelvész aki (talán) nem is párttag, megbízhatóságához nem fér kétség, különben nem engednék ki rendszeresen Nyugatra, ahol pontosan úgy beszél, ahogy Budapesten a szájába rágták. A szélsőséges nézetekkel aligha vádolható és jobboldali beállitotságunak igazán nem nevezhető Dr. Hám Tibor, a Nemzeti Bizottmány . volt tagja például a következő véleménnyel van Lőrinczéről. "L.L. a hivatalos magyar kul- turpropaganda hűséges reprezentánsa, aki követi a "szelektív kultúra" elvét, számára csak az iró vagy tudós, aki a hivatalosak jóindulatát elnyerte. Aki — néhány évvel ezelőtt Amerikában járva - Arany János egyik versét "átírva" olvasta fel, kihagyva belőle az Istent" (Bécsi Magyar Híradó, 1978. junius) Ezzel szemben Endes László, a torontói Kulturközpont elnöke a legutóbbi Krónikában hevesen védte álláspontját, hogy a Lőrincze meghívás okos és hasznos dolog volt. Endes azzal érvel, nogy a Kulturközpont meghivta Piala Ferencet is: ahogy nem féltek a jobboldali hangtól Ugyanúgy elbírják a hazulról jött előadót is. A párhuzam azonban erősen sántít. Fiala Ferren c igen tehetséges újságíró, de egy letűnt világ köztünk élő képviselője, aki csak a maga nevében beszél, a saját véleményét mondja, szabadon, kötöttségek nélkül. Ezzel szemben Lőrincze mögött — de bárki mögött, aki otthonról engedéllyel jön közénk — a magyarországi kommunista kormány áll, az szabja meg itteni viselkedését és mondani valóját. Mert ha nem úgy beszél, ahogy előírják^számára, többet nincs útlevél. Ezért nem lehet összehasonlítani egy emigráns lapszerkesztő meghívását Lőrincze vendég- szereplésével és Endes László nagyon rossz
