Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1978-04-01 / 4. szám

ERTESITO kai magyarság^ mint emigrációs tényezőnek pró­baköve és értékmérője lesz. Aki ismeri emigrá­ciónk zilált» megosztott állapotát» kénytelen- kelletlen borúlátóan tekint a belgrádi fejlemé­nyek elé" -irtuk esztendeje. És ez az esztendő - sajnos - borúlátásunkat igazolta. Felelőtlenség volna azt mondani, hogy ered­ménytelenségeink oka csak és kizárólag az emig­ráció lelkén szárad, az emigráció jelentős ré­sze minden lehetőt igyekezettt megtenni nemze­ti érdekeink védelmében. Ékes példája ennek a Szent Korona ügye, ahol a magyarság valóban egységesen küzdött és tett meg mindent, ami megtehető volt. Ennek a harcnak is megvoltak a parazitái, felbukkantak a kérkedők, a "ki ha nem én" tipusu szájhősök és önérdekü "tőkeková" csolók". Tevékenységük azonban nem fajulhatott el annyira, hogy nagyobb károkat okozhattak volna, erre az események rohamos haladásában nem volt elég idejük az "alkalmak" kihasználá­sára. Különböző gyanús próbálkozások és állító­lag megtörtént visszaélések kivizsgálása folya­matban van és ezekről rövidesen beszámolunk. _A magyar nemzeti emigráció figyelme most elsősorban ismét Erdély felé fordul. Nemrégi­ben vált ismertté Király Károlynak, a román kommunista párt volt tisztségviselőjének leve­le, mely a románok magyarellenes gaztetteit pa­naszolja és megerősíti, bizonyitéka azoknak a vádaknak, melyeket szervezeteink már ismétel­ten eljuttattak az amerikai kormányhoz és kong­resszushoz, más nyugati kormányzatokhoz, az U. N.-hez, a sajtóhoz és minden egyéb olyan szerv­hez, melyektől segitség remélhető. Minden kisérlet meddő maradt, hiábavalónak bizonyultak a beadványok, memorandumok, tünte­tő felvonulások, egyébként befolyásos szenáto­rok és képviselők támogatása, a magyarság pana­szai és kérelmei meghallgatásra nem találtak. Erdély és a Szent Korona ügye megmutatták, hogy a magyar nemzeti emigráció jelen állapotá­ban nem képes az US. adminisztrációra hatást gyakorolni. Egy két súlyosan kompromittált e- gyén, a budapesti kommunistákkal egy követ fú­vó maroknyi renegát véleményét Carter elnök többre becsülte a magyarság, nemzetiségi cso­portok, nagy amerikai szervezetek, képviselők és szenátorok szavainál. Ismerve Cartemek és munkatársainak kommu­nista érdekek előtt fejet hajtó külpolitiká-__ ját, ezen nincs mit csodálkozni. Erdély kérdé­sében azonban ugyanez a magatartás volt ta­pasztalható a republikánus adminisztráció 8 é- éve alatt is. Pedig a magyar emigráció vezető­inek legnagyobb része a republikánus pártszer­vezetek körül forgolódott, többen magas párt- tisztségeket viseltek és minden lehetőséget felhasználtak, hogy a republikánus párt irán­ti hűségűknek tanujelét adják. Akadtak még o- lyanok is, akik amikor már látható volt, hogy a választások a republikánus elnök bukását fogják eredményezni, Gerold Ford elnököt még akkor is a magyarság "teljes támogatásáról" biztosították. Vájjon nem ez az oktalan eljá­rás fő indoka a Carter adminisztráció magyar ügyekben tanúsított merev, elutasító, szinte ellenséges magatartásának.' Súlyos, könnyen végzetessé válható beteg­sége a magyar emigráció szervezeteinek a sora­ikba beszivárgott nemzetellenes, kommunistaba­rát elemek romboló tevékenysége. Tűrhetetlen állapot, hogy ugyanakkor, amikor a budapesti bomlasztó propaganda napról napra erősödik, ismert magyar személyek szinte tüntetőén ba~ 6. oldal rátkoznak idelátogató kommunista ügynökökkel, részt vesznek a washingtoni nagykövetség foga­dásain, szoros kapcsolatokat tartanak a ma­gyar konzulátusok tagjaival és emelett tiszt­ségeket viselnek magyar nemzeti szervezetek­nél. Halasztást nem tűrő feladat ezeknek az eltávolítása a magyar közéletből! A szabad világ vezetőit most nagy világ- problémák és válságok megoldása foglalkoztat­ja, igy talán a legközelebbi időkben magyar ügyeket közvetlenül érintő események nem vár­hatók. Ez némi időt ad a magyar nemzeti emig­rációnak, a nemzeti célú magyar szervezetek­nek, hogy soraikat rendezzék és megtisztítsák a jövőre felkészüljenek. Szervezeteinknek most kell meghatározni a követendő utat és taktikát, hogy megmozdulásaik erőteljesek, ha­tékonyak legyenek. 1978 választási év. Ez év őszén országos viszonylatban 4-35 képviselő és 35 szenátori mandátum sorsát kell eldönteni. Nem kétséges, hogy azokban a választókerületekben, melyek­ben nagyobb számban élnek magyarok, ott szava­zataik döntő tényezőt jelentenek. Komoly súlyt jelenthetnek a magyar szavazatok kisebb magyar lakosságú kerületekben is, ahol "szo­ros" szavazás várható, tehát csekély szava­zat többség fogja a választás sorsát eldönte­ni. Nyilvánvaló, hogy a választási agitáció, a korteskedés rövid időn belül teljes erővel möködésbe jön és nyilvánvaló az is, hogy is­mét porondra lépnek az ilyen, vagy amolyan pártérdekeket szolgáló magyar "személyiségek" Végzetes tévedés volna a magyar szerveze­tek és vezetőik részéről, ha - mint ez a múlt ban gyakran történt - valamelyik párt mellett elköteleznék magukat, a magyarságnak nem pár­tokat kell megválasztani, hanem olyan szemé­lyeket, akik eddigi magyarérdekü tevékenysé­gükkel is tanujelét adták, hogy megbizható, megértő támogatói lesznek ügyünknek. Ha a választások során a magyarszármazásu választó polgárok józan eszükre hallgatnak, nem pedig az öncélú, saját érvényesülésüket kereső "pártvonali" karrieristákra,(a kieme- les tolenü Szerk.) akkor nemzeti emigrációnk nak komoly politikai súlya lesz. És kormányza­tunk magyar kérdésekben nem levitézlett musz­kavezetők, többszörös árulást elkövetett "ge­nerálisok", anyanyelvi konferenciázók, hazajá- rogató agymosottak és szennyes múltú csavar gók "véleménye" alapján fog magyar kérdések­ben határozatokat hozni. 1978. április hó • 1 « ★ ★★**★** * ♦ 3018 Annandale Road Falls Church Virginia

Next

/
Thumbnails
Contents