Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4. szám
GLORIA VICTIS ÉRTESÍTŐ Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron BALTIMORE WASHINGTON RICHMOND 1978. április hó • CRUSADER FOR HUMAN RIGHTS • Megjelenik havonta MARA! SÁNDOR*. “Oiszno a történelemben” Emlékezem az első malacra» melyet a szememláttára vitt el a szomszédos fuvarostól egy orosz. A gazda sápadtan,vér- telen szájjal nézett a malacot cipelő orosz után. Később ez a malac meghizott. Jó étvágyú állat volt és amikor etetni kezdették mindazzal, amit Finnországból, Lengyelországból,a balti államokból, Kelet-Németországból, Magyarországból,Romániából, Bulgáriából, Ausztria keleti tartományából összeszedtek és "zsákmány" formájában a vályúba öntöttek az oroszok: a malac olyan óriásira hizott, mint soha még disznó a történelemben. Jámbor lelkek hihették csak, hogy az oroszok hajlandók lesznek önszántukból, valamilyen többmilliárdos a- merikai kölcsön ellenében lemondani erről a hizlalási lehetőségről. Eveken és éveken át, uszályon, tengelyen, vasúton hordták el ezekből a gazdag országokból a búzát, a vasat, a szenet, az olajat, a zsirt és közbül az emberi erőt is: a német szakembereket, a balti munkásokat. A malac, melyet szemem előtt vitt el e napokban az orosz, gyönyörűen gömbö- lyödött ezekben az években. Mindez kezdődött a falusi ólakban, vermekben a "zsákmány"-alt aztán folytatták a fogolyországok szikrázóan megvilágított miniszteri termeiben, amikor — fényképészek jelenlétében — a szovjet kereskedelmi megbízottak aláirták a fogoly-államokkal kötött "jóvátételi" és "kereskedelmi" megállapodásokat. Kevés példa van az újkori történelemben, amely hasonló lenne ehhez az intézményesített és állandósított sarcoláshoz. A nép védekezett,ahogy tudott. A rendszer fosztogató különítményei könyörtelenül kutattak az országban, nem volt más menekvés előlük, csak a rejtőzés és dugdosás. A parasztság rögtön, az első pillanattól tudta a leckét, melyet a helyzet feladott. Mintha a mohácsi vészt követő idő, a török hódoltság százötven esztendejének emlékei elevenen éltek volna a nép öntudatában. A paraszt tudta, hogy a keleti hóditó ellen egy módon lehet csak védekezni: erdővel, verrae„ A világ messze van már, iszonyú Ólom hangon vonít a háború A parázs bűn perzsel mindent ma itt Zsidót, keresztényt, európait A házak ajtaját vérrel jelölték Akiben hinni érdemes, megölték Amiért élni érdemes, gyalázat Ágyadban dög, bűzös barlang a házad Pecérek kezén a hívők, s a hit is Megnyíltak kapuid, Apokalipszis A vérvád vijjog a világ felett Aki ma csókol, holnap eltemet Akit ma ölelek, holnap halott Reggel elad, ki este ringatott..." (1944, Karácsony) A large scale cultural exchange was begun to re-educate the Hungarian people. Transportation to the famous Soviet educational system was free, and tire trains are still rolling.
