Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
2. oldal ÉRTESÍTŐ 1978. március hó BALTiMORi értesítő P.O.Box 7416 Baltimore, MD 2122? Tel. (301) 242-5333 GLORIA VICTIS DICSŐSÉG A LEGYŐZŐITEKNEK Szerkeszti: Soós József Munkatársak: Dr. Kollarits Béla, Albany, N.Y. Stirling György, Washington,D. C. Völgyi Gyula, Richmond, VA Előfizetési dij: egy évre 8 dollár amelyik fa már nem hajt uj levelet, már csak arra való, hogy a tűzre vettessék. Elveszett az a nép, amelyik már reménykedni sem tud... A magyarság fái virágokat is hoznak. Sok, rengeteg sok piros és fekete virágot, az elomlót magyar vér, a magyar fájdalom, a magyar gyász virágait. És néha, nagy ritkán kinyilik egy egy szinpompás tarka virág, a magyar öröm virága. Kivirágzik és hamarosan lehullik. Kérész életűek a magyar öröm virágai! A magyar múlt erdejében áll egy sok vihart és szenvedést látott, súlyos sebekkel boritott kérgü öreg tölgy: a Szabadságharc. A Szabadságharc korára emlékezve, elsősorban két férfira gondolunk. Az egyik: főur, a- risztokrata, a kiváltságos osztály tagja. Gróf Széchenyi István. Érzékeny lelkű, a nemzetet végtelenül szerető, a nép sorsán tépelődő és azért aggódó magyar. Látta a szörnyű szakadékokat, melyek a nemzetet szétforgácsolják.Látta, hogy Magyarország mély, szinte halotti kábulatba esett és legalább egy évszázaddal, ha nem többel maradt el a kortól. Tudta, hogy ez igy nem maradhat, gyökeres reformokra van szükség, mert különben a katasztrófa elkerülhetetlen. Széchenyi előrelátó, bölcs államférfi volt. Tudta, hogy a Germánság és szlávság óceánjában erős központi hatalomra van szükség, mely az egyensúlyt fenntartja. Tudta azt is, egy ilyen hatalom nem képzelhető el a korral lépést tartó, nemzeti ügyeiben független, megelégedett boldog Magyarország nélkül. Széchenyi István erős dunai monarchiát képzelt el, melyben 20 millió magyar él, mint Ausztriának egyenjogú társa. Kezdeményezésére megindult az élet Magyar- országon. Vasút épül, folyamokat szabályoznak és főként az Alduna szabályozásával megnyilik a Fekete tenger felé a kelet és nyugat közötti kereskedelem oly fontos viziutja, a Duna. Pest és Buda között áll a Lánchid és Széchenyi képzeletében már látja az ország pompás fővárosát a Duna két partján a fényes palotákat, a perifériákon füstölgő gyárkéményeket. Látja a boldog ország boldog fővárosát, ahonnan jólét, tudomány, kultúra, szépség sugárzik az ország minden részébe. A nemzet és a Habsburg ház között az ellentétek igen súlyosak voltak és az Európa szerte fellobbanó szabadságeszmék hatására mind erősebbé vált az a nézet, hogy Magyarországot az osztrák uralomtól, akár fegyveres felkelés á- rán is meg kell szabadítani. Széchenyi mély rettegéssel figyelte ezt a folyamatot, mert tudta, hogy a nemzet fegyveres felkelése eredményes nem lehet. Idegrendszere összeroppant és önmagával meghasonlott lélekkel elmegyógyintézetbe vitték. Később, a nemzet tragédiája feletti kétségbeesésében önkezével vetett véget életének. A szabadságharc korának másik vezéralakja Kossuth Lajos. Becsvágyó, makacs politikus, de a hazát ő is végtelenül szerető magyar. 5 is azt akarta, mint Széchenyi, erős, független, boldog Magyarországot, de Ausztria nélkül.Széchenyi az ország felemelkedésének útját a békés fejlődésben látta, Kossuth nem akart várni. Minden baj forrásának az osztrák uralmat tekintette és hitte, hogy a nemzet karddal a kezében kivívhatja szabadságát. Melyiknek volt igaza, efelett talán lehet vitázni. A nemzet mindkettőjüket szivébe zárta. Széchenyi István mint a legnagyobb magyar,Kossuth Lajos mint Kossuth apank él tovább a magyar ^nép emlékezetében. És a nagy küzdelem megindult. Vesztett csaták, ragyogó győzelmek sűrűn váltogatták egymást. Branyiszkó, Piski, Isaszeg, Komárom, Kápolnásnyék, Temesvár. Végül pedig Világos, ahol a császár segítségére érkezett orosz seregek előtt porbahullott a Szabadság lobogója. Arad, a Bach korszak, a legsötétebb elnyomás, a bosszú könyörtelen időszaka következett. Sok dolga volt akkor a császár bakójának...A börtönök dohos pincéi magyar rabokkal teltek meg, a világ országútjain földönfutóvá vált magyarok kóboroltak. Az idő kerekét megállítani nem lehet. Az hol lassabban, hol gyorsabban, de halad előre a maga utján. Elérkezett annak is ideje, hogy Ausztria a kiegyezés útját keresse. Magyarországon is újra indult az élet, a magyar reménység fáin újra kizöldültek a levelek.Hinni lehetett, hogy a magyar életet évszázadokon pusztitó tűzvészek utolsó lángjai is kilobban tak - a megmaradt hamut majd elhordja a szél. De a hamu alatt izzott a parázs, sok, sok pa rázsfészek, csak kedvező szélre vártak, hogy lángra lobbanjanak. S Szarajevóban eldördült a gyilkos fegyver. A merénylő golyói kioltották a trónörökös és felesége életét, ugyanakkor halálosan megsebezték a Monarchiát. Az első világháború vérzivatara elsöpörte, semmivé tette. "Miként elpusztult Jeruzsálem, elfogsz pusztulni Ausztria. S mint Jeruzsálemnek lakói, földönfutók lesznek császáraid" -jövendölte Petőfi Sándor. A Jóslat valóra vált, a Monarchia összeomlott, a trón ledőlt. Az utána következő osztoszkodás zsibvásárján feküdt egy ájult, véres csonk, a megnyomorított, ellenségeinek fojtogató gyűrűjében fuldokló Csonka Magyarország. A Szabadságharc utáni Magyarországon már nem voltak jobbágyok, de voltak hatalmas földbirtokok és a birtokok urainak kénye-kedvén a nincstelen zsellémép. A perifériákon füstölgő gyárkémények tövében uj társadalmi osztály volt megalakulóban, az ipari munkásosztály. Magyarországon az elvesztett háború, az utána következett forradalmak pusztításai és a nagy gazdasági válságok mellett a társadalmi ellentétek nagy gondot okoztak. De tisztán látó magyarokban, bármelyik társadalmi osztályhoz is tartoztak, már felébredt a tudathogy ember és ember között nem lehet külömbséget tenni, a magyar az magyar, akár munkás vagy paraszt, vagy középosztálybeli. Mind többen hitték és vallották, hogy egy a nép, egy nem-
