Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-02-01 / 2. szám
4. oldal ÉRTESÍTŐ 1978. február hó DR. KOLLARITS BÉLA. "ÉL MAGYAR, ÁLL BUDA MÉG" 19^5 február É.-én Roosevelt, Churchill és Szatálin megkezdték tanácskozásaikat Jaltában. hogy a háború utáni Európa sorsát eldöntsék. Átkos elhatározásaikkal szovjetrabságba taszították Keleteurópa népeit és magját vetették a kiengesztelődést lehetetlenné tévő, napjainkban már világveszedelmet jelentő állapotoknak. A jaltai konferencia idején Magyar- ország nagyrésze már a szovjeterők birtokában volt. Budapest védelméért folyó harcok az elkerülhetetlen vég felé közeledtek. A pesti oldalt a szovjet hordák már elfoglalták. Buda még ellentállt a megsemmisítő túlerőben levő ellenségnek. Csodálatos vitézséggel vívott hosszú, reménytelen ellenállás után megtört a védelem ereje és 19^+5. február 13-án Buda üszkös romjaira felvonhatták a sarló-kalapácsos vörös lobogót. Buda elestével Magyarország fővárosa az ország szive és szellemi központja teljes egészében az ellenség kezére került. A szovjet bevonulás a halál és a pusztulás diadalmenete volt. Az életben maradtak a pincékben, óvóhelyeken éhezve, fázva és rettegve várták az elkövetkezendőket. Bestiális orgiák, rablás, öldöklés, bosszú ás véres terror korszaka szakadt a túlélőkre és a győztesek nyomában beözönlött emberi dögkeselyűk prédája lett, amit a háború és a hosszú ostrom megkímélt. Budapest védelme nagy ellenséges erőket tartott lekötve és ezzel jelentősen késleltette az oroszok nyugat felé tartó előnyomulását elősegítette legalább félmillió magyar menekülését az újkori tatárjárás borzalmai elől. 53 kábult, vérgőzös napon hallatszott a csatazaj, a Pestet Budával összekötő hidak a Dunába omlottak, a kigyulladt Várpalota lángjai festették vörösre az eget. A hősi magyar lélek vívott élethalálharcot a sátán, a pokol hadai ellen. Budapest, a "Duna Királynője", a magyar nép büszkesége, a magyar tudás és kultúra központja 53 napig állta a harcot magára hagyottam az irgalmat nem ismerő gonosz ellenség acélgyürüjében. Aztán - elesett. Buda pest, ahová a nemzet minden szépet és jót ösz- szehordott, romokban hevert. A magyar Budapest, a magyar hősök és vértanuk városa a vörös bestia martaléka lett... Azóta a romok felett uj élet fakadt, idegen eszmék rabságában a magyar nép és a Rabnemzet fővárosa a Feltámadást várja. Budapest mai urai: Moszkva szolgái. Álmuk nem nyugodt, a magyar lelket megölni nem tudták. 1956 megmutatta nekik, hogy milyen gyenge lábon áll hatalmuk. Tudják, hogy csak a szovjet fegyverei védik őket és a feltámadó Igazság védelmezőikkel együtt a poklok tüzére fogja vetni mindnyájukat. Budapest, Magyarország idegen megszállás alatt áll, az ország ügyeit Moszkva bábjai irányítják, a magyar nemzet nem nyilváníthatja ki akaratát. Ezért a magyar nemzeti emigráció feladata, hogy az ország és a nemzet szószólója legyen, érdekeit védelmezze. A szabad földi, nemzethü magyarság, a magyar nemzeti emigráció tölti be képletesen Budavár szere pét és amig ez a szellemi "Budavára" teljesíti történelmi hivatását, addig vallhatjuk: "Él magyar, áll Buda még". 19^5-ben bukkantak fel a magukat "ellenállódnak nevező bitang árulók. Tévedés ne essék nem azonosak azokkal a becsületes magyar hazafiakkal, akik számításba vették, hogy a németek a háborút elvesztik és ennek következnie nyeit megérezve, tisztességes politikai eszkö zökkel akarták elérni, hogy Magyarország mindenféle idegen befolyástól mentesült, függet len állam legyen.. Nem követtek el szabotázs cselekményeket, nem bujdostak el a katonai behívó parancs elöl, nem lövöldöztek orvul, rejtekhelyről honvédeinkre és amikor a nemzet sorsa úgy kívánta, ők is fegyvert ragadtak és harcoltak a Kárpátokon átözönlött vörös hordák ellen. A budapesti "ellenállók" az ellenséggel cimboráié, az élet-halál harcot vivő honvédség ellen szabotáló hazaáruló gazemberek voltak. Nagyon sok volt belőlük az ostrom, ahogy ők mondják, a “felszabadulás" után. Miután Budapest sorsa már beteljesedett, akkor előbujtak rejtekhelyeikről a frontlógósok, katonaszökevények, a háborús események következtében börtönökből kiszabadult gonosztevők és hasonló kétes alakok, “ellenállókként" szerepelve biztosítsanak maguknak előnyöket. Néhány a szabadvi lágba is kijutott közülük. Akadt olyan, aki arcátlanul, szégyentelenül, nyilvánosan dicsekedett honvédelmünk ellen elkövetett gaztetteivel. Olyanok is akadtak, akik bíróság előtt tanúskodva hivatkoztak arra, hogy ők"ellenállók" voltak. Nemzeti emigrációnk szétzüllesztését, megbontását a budapesti kommunisták ügynökei már számtalanszor megkísérelték. Döntő eredményt elérni nem tudtak, de érzékeny károkat okoztak. Előbukkantak a magyar nemzeti érdekeink ellen törő "ellenállók" is és a nemzeti emigráció soraiba befurakodva igyekeznek a nemzetet hűséggel szolgáló szervezeteinket megbontani. A mai ellenállók a “hídépítők", a "kiegyezést keresők", “konferenciázók" és a "kulturkapcsolatok" létesítését szorgalmazók. A "kulturkapcsolatok" persze úgy érteftdók, hogy művészet, irodalom és hasonló címeken kiküldött propagandistákat az emigráció fogadja tárt karokkal és ellenvetés nélkül tűrje destruktiv tevékenységüket. Ezek a mai ellenállók a hazai kommunistákat készségesen kiszolgáló társutasok, a "Magyarok Világszövetsége" fedőnév alatt működő kommunista propagandaszerv itteni ügynökei, Félelem nélkül folytathatják nemzetellenes ü- zelmeiket, nem kell attól rettegniük, amitől 19^5-heli elődeiknek kellett. Nem kell attól tartaniok, hogy a hadbíróság előtt kell felelniük tetteikért. De száraolniok kell a nemzeti emigráció mind erősebbé váló haragjával. Mert a nemzet hü magyarság megelégelte garázdálkodásukat és ezt rövidesen érezni fogják a budapesti nem zetgyilkos banditákkal cimboráié hitvány, alávaló árulók. Kaliforniai Magyarság. Az 1977 es bevándorlók legnagyobb része délről érkezik. Innen több az illegális, mint a legális bevándorló. A legálisok következője az ázsiai, pontosabban az indokinai, főleg a vietnami, ezt követi a szovjetből kivándorló zsidóság. Az osztrák, német és olasz táborokban évekig várakoznak a magyar menekültek,mig nyugati befogadást kapnak.
