Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1978-11-01 / 11. szám

12. oldal értesítő 1978. november hó MAGYAR TÁJAK I/IAGYAR TÖRTÉNELEM A MAGYAR NEMZETI MUZEUM KINCSEIRŐL KARPEREC Lelőhely: Dunapataj, Bakodpuszta (Bács- Kiskun megye) Lelt. sz.19/1860.1, aranyi al- mandin kövekkel, átm. 8,5 cm. Népvándorláskor, V.század első fele. 1859-ben a Dunapatajhoz tartozó Bakod- pusztán három sirt találtak, melyekben gaz­dagon felékszerezett nők voltak eltemetve. Két egymás melletti sirban csupa arany ék­szerek voltak: a gazdagabb sirban bukkantak rá - ékköves aranynyakék, diszes aranycsat, arany fülbevalók, aranygyűrűk és fátyoldi- szitő aranyflitterek mellett - az álatfejek- kel diszitett pompás karperecekre. Az egymásnak szembeforditott sörényes állatfejekkel diszitett karperecek csuklós szerkezettel nyilnak, és forditott menetű csavarral zárulnak. Az állatfejeken az orr éle, a szem, a szemöldök, a fül és nyakörv magasfalu rekeszekben ülő, gondosan csi­szolt, sötétvörös almandinokkal van jelezve A bakodpusztai karpereceket joggal tart­hatjuk számon a hellenisztikus művészeti és aranyműves hagyományokat megőrző és tovább­fejlesztő Fekete-tenger meliéki ötvösművé­szet legkiemelkedőbb alkotásai között. Az újabb kutatás rámutatott annak a le­hetőségére, hogy Bakodpusztán Edikának, a szkirek fejedelmének, Attila bizalmi emberé­nek családi temetkezésére bukkantak rá, s az arany ékszeres nőben Edika feleségét sejthetjük, aki az utolsó nyugat-római csá­szárt trónjáról letaszitó Odoakernek volt az anyja. _k t ­URMUTATÓ Származási hely: Szendrő (Borsod-Abauj- Zemplén megye) Lelt. sz: 1937.4.KK0, aranyo­zott ezüst, m.65 cm, talpátm. 14,3 cm. XV. század. Hatkarélyos talpán, csepp alakú mezők­ben a korszak kedvelt védőszentjeinek vé­sett képei: Madonna a gyermekkel, Szt. Bor­bála, Keresztelő Szt. János, Szt. László, Szt. János evangélista és a magyar származá­sú Skóciai Szt. Margit. A vésett képeken a XV. század jellegzetes viselete, kezükben attribútumaik láthatók. A szár alján hatfül- kés, gótikus kápolnasor, majd a nodus követ­kezik: küllőin három zománcos rombusz és há­rom kékzománcos virág váltakozik. A nagyméretű urmutató bordás,rombusz a- laku tartópilléren nyugszik. Félkör alakú ajtó mögött helyezkedik el a lunula, még az üveglapjai is eredetiek. A négyszögletes lunulaszekrénykét - gótikus templomok kicsi nyitett mását - kétoldalról támpillérek tá­masztják. A felső, hatszögletes torony szin­tén építészeti megoldású: magas, áttört ab­lakai vannak, majd öntött fiálék között ki­emelkedő párkánysor fedi az összetartó to­ronytetőt. Legfelül feliratos kereszt. Az urmutató egész Európában a gótikus ötvösség legpompásabb formai kifejezése, a magyar ötvösművészetben is a korszak legti­pikusabb ötvösemléke. A darab mestere ismeretlen, de magas színvonalú kidolgozása alapján a magyar ki­rályi műhelyben vagy annak környezetében ké­szült műnek tartjuk. „ T HÁRFA Lelt. sz. 1852.65, fenyő-és jávorfa, a- ranyozott, m. 150 cm., sz. 80 cm., mélys. 30 cm. XVIII. század második feléből. A hagyomány és a valószinüsithető ada­tok szerint ezt a hangszert Mári Antoinette használta, majd Benyovszky Móric gróf (a "madagaszkári király") feleségének ajándé­kozta, akinek révén a hárfa azután Magyar- országra s végül a Nemzeti Múzeumba került. A hangszer keretét elboritó növénydi- szes faragványok, a lábazat és a hangszek­rény külső (a játékos felé eső) aranyozott része mintegy körülölelik a hurozat felé né ző felületen (a rezonánslapon) mesteri kéz­zel festett mitológiai tárgyú ábrázolást: a Marssal enyelgő Venus alakját, háttérben Vulcanus műhelyével, az előtérben pedig a Mars sisakjával játszadozó kis Ámorral. A hárfa 35 huros, és 7 pedálja a lába­zat nyílásaiban elhelyezve, már a ma ismert tipushoz közelit (un. Esz-dur hárfa). A pri- mitivebb"kampós" hárfákkal szemben a pedál­hárfák nagy vivmánya a kezek felszabaditása volt. Pierre-Joseph Cousineau, a királyné udvari hangszerkészítője készítette,-G.Gy.­BARANGOLÁS ZALÁBAN Zalaszentgyörgy: Szent György nevét viselő romai katoli­kus templom. A 13. században épült először kisebb méretű, román stilusu templom, ezt bővitették a 14. században gótikus stHúsú­vá. A török időkben pusztulásnak indult, 1756-ban állították helyre barokk stílusban szentélye is ekkor kapott uj boltozatot. Tornya a nyugati homlokzaton ül, kis mé­retű, hegyes sisakos. Szentélyének mennyeze­te sik, déli oldalán freskórészletek kerül­tek elő, valamint a szentély és a hajó több mérmüves ablaka, s az első periódusból szár­mazó román ablak is. A falutól kissé távolabb, domboldalon, ma is használt temetőben áll, szép kilátás­sal a Zalára. .. T TERJESSZE LAPUNKAT-----------------------

Next

/
Thumbnails
Contents