Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1978-11-01 / 11. szám

4. olda! értesítő Stirling György leveleiből "^ULÉLÉS" a cime Gábor Áron legújabb mü­vének. Az emigrációs olvasóközönség eddig csak oroszországi élményleirásain keresztül ismerhette az irót, aki most uj arcával mu­tatkozott ben. Az orosz fogságból csodával határos módon hazakerülve, 1960.-tól néhány évet otthon töltött. Ezalatt a néhány év a- latt süritve végigcsinálta mindazt, ami már három évtizede a magyar nép életét jelenti: az idegen megszállók és az importideológia magyarországi bizalmi embereivel és helytar­tóival szembeni állandó készenlétet, a pusz­ta létért, a felszinen való maradásért, a túlélésért folytatott csendes, de drámai és nagyon is vérremenő harcot. A magyar nép e- zeresztendós története során nagy gyakorlat­ra tett szert e téren és ismeri kitanulta, zsigereiben érzi-tudja a túlélés minden for­télyát. A család, az egyén egzisztenciájáért folyó ügyeskedést, taktikázást, amely a kí­vülálló, a szabadvilág fényévtávolságnyira élő lakói számára néha talán érthetetlen és képmutatásnak, kétszinüségnek tűnik. De ne törjünk pálcát senki felett, mert ez a túl­élés: kilenc és félmillió magyar küzd odaha­za a túlélésért és szinészkedik azért, hogy megtévessze, félrevezesse azt a párezret, aki a Keletről jött hóditók zsoldjában áll és bár maga sem hisz abban, amit csinál és maga is tudja, hogy sötét erők eszköze, de mégis úszik az árral, meggyőződés nélkül is mert sorsa elválaszthatatlanul összefonódott a rendszerrel. Gábor Áron kitűnő korrajza erről a színjátékról ad plasztikus képet. A játéknak 5 maga is szereplője volt addig a pár évig, amig úgy érezte: nincs tovább és ha nem akarja elveszíteni önbecsülését, ki kell törnie a börtönből. Nyugatra jött s azó­ta nála avatottabb tollú krónikása aligha van az emigrációnak. De az egész nemzet nem jöhet el, nem hagyhatja el a hazát: a kilenc és félmillió maradt és szüntelenül folytatja meg-megujuló harcát az elnyomók és fizetett kiszolgálóik ellen. A túlélésért, a nemzet jövőjéért. És Isten segítségével túl is fog­ja élni a megszállókat, mint ahogy túléltük a többi keletről érkezett hóditót: a tatárt és a törököt. Ennek a túlélésért folytatott szívós küzdelemnek jobb megértését szolgálja Gábor Áron kitűnő könyve, melyben saját éle­tének egy újabb részletét tárja az olvasó e- lé, egy olyan részletet, mely nem kevesebb veszélyt tartogatott számára, mint a szibéri­ai tajgák embertelen körülményei közt vég­zett erdőirtás. De hála a Gondviselésnek ezt is túlélte és itt van köztünk, hogy szaba­don megírhassa élményeit, melyeket majd a ké­sőbbi generációk álmélkodva olvashatnak:hát ilyen is lehetséges, ez volt a magyar nép é~ le te az ezerkilencszázhatvanas években'.' Ilyen volt, s hogy ilyen volt, azt a Túlélés sorai őrzik meg az utódaink számára. A Túl­élés nagy kö>nyv, emberi könyv. Köszönjük A- ron az ajándékot, amit ezzel a könyvvel az emigrációnak - nem, az egyetemes magyar iro­dalomnak adtál! Köszönjük! (A művészi kiállítású 360 oldalas könyv a müncheni Ledermüller-nyomda munkáját dicséri. Megrendelhető a szerző címén: Dr. Áron Gábor Akademiastrasse 15., D-8000 München bO, West Germany. Ára 15 dollár.) sj«s{estí Lapunk más helyén utalunk egy másik most megjelent emigrációs műre, melyet ugyancsak Münchenben nyomtattak. A kötet Írója Méray Tibor, a Rákosi-rendszer egykor prominens újságírója, aki az ötvenhatos forradalom a- latt Nagy Imre mellé állt és a szabadság- harc bukása után Nyugatra jött, ahol az Iro­dalmi Újság egyik szerkesztője lett. Az ér dekes korrajz cime: "Nagy Imre élete és ha­lála”. A könyvvel már két cikkünkben is fog­lalkoztunk, ezért feleslegesnek érezzük ru­tinszerű ismertetését. A könyvet azt teszi számunkra legérdekesebbé, hogy olyasvalaki irta, aki a forradalmat megelőző években a husosfazék közvetlen közelében volt és igy olyan kulisszatitkokat ismer és tár fel, a- miket mindeddig csak sejtettünk. A benfen- tes természetességével megirt részletek ki­tűnőek, de néha hátborzongató hatást tesz­nek az olvasóra, főleg az olyanra, aki azok­ban az években a dantei hetedik bugyor leg­mélyén vergődött, vagyis egy szürke tagja volt annak a magyar népnek, melynek sorsa fölött idegen nemzetiségű, idegen állampol­gárságú és idegen fajú cégéres gazemberek döntöttek. Akik akkoriban élet és halál ura- i voltak, egészen addig, mig a forradalom vihara el nem söpörte őket. Ezt a kört Írja meg Méray Tibor, jó tollal, nagy rutinnal de helyenként mégis visszatetszést keltő apróságokra bukkan az olvasó. Például ilyen hogy ahányszor a könyvben szerepel Isten ne­ve, mindannyiszor kis i-vel van nyomtatva. Vájjon az iró intenciói szerint történt-e ez, vagy a müncheni Griff-kiadó lelkén szá­rad ez az emigrációban merőben szokatlan "ujitás"V..A könyvet tehát kellő kritikával kell forgatni, de a kor megismeréséhez két­ségtelenül igen jó segédeszköz, mely emlé­ket állít a magyar nép hősiességének és an­nak az embernek, akit az események a forra­dalom élére sodortak s aki ezért a "bűnéért" mártírhalált szenvedett: ,Nagy Imrének. (A könyv kapható az Értesítő könyvosz­tályán. ) SjtSlSífc Szerkesztőségünk címére egy amerikai földön nyomtatott könyvet is hozott a posta bár ebben a kötetben is van európai"kéz": a könyv kiadójaként a Nemzetőr nevét olvas­hatjuk az első oldalon. A kötet cime: "Bör­tönvilág Magyarországon" és az 19^5. utáni politikai perek történetét gyűjtötte benne össze Fehérváry István. A dokumentumkötet elsősorban az ártatlanul halálraítélt és ki­végzett politikai raboknak akar emléket ál­lítani, amivel tiszteletreméltó célt szol­gálna. Azért csak feltételes módban, mert a könyvben olyan hiányosságokat fedezhet fel az akkori idők politikai harcairól csak né- mikép is tájékozott olvasó, mely hiányossá­gok a könyvnek, mint dokumentumgyüjtemény- nek lerontják az értékét és megfosztják hi­1978. november hó

Next

/
Thumbnails
Contents