Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-10-01 / 10. szám
1978. október hó értesítő 7. oldal Billy Graham és a magyarok Az elmúlt év szeptemberében Billy Graham, a modern keresztény apostol, nemes térítési szándékkal Maeyarorszagra utazott. Nagy szenzációt keltett az újság, főképp az otthoniak körében. Ilyen még nem volt! Az atheista bol- sevizmusba egy nyugati vallásprédikátor bebo- csájtást kapott. A különböző eszméletü emberek különböző módon reagáltak erre a szenzációra. A naiv együgyüek úgy vélték, a kommunizmus "kénytelen" volt engedni a belső és külső nyomásnak. A magyar nép szabad vallásgyakorlást követelő erőfeszítése végre sikert aratott. No meg Billy apostolkodási erőfeszítésének utat "kellett" nyitnia a hazai kormánynak. Mások - éppoly naivan - azt hiszik, hogy az "igehirdetés" csak következménye annak a magyarországi enyhülésnek, koegzisztenciának, amelyről annyit hallunk és amely lehetővé tette pl. Mindszentynek háboritatlan kihozatalát az országból. Vagy amiért felépitik Pesten a kacsalábon forgó Hilton szállót és árulják az utcán a - valamikor polgári csökevénynek minősített - Coca-colát. Ezek szemében itt valamilyen kompromisszum történt, egy módus vivendi a két ősellenség: a vallás és a marxizmus között. A hazai kommunista sajtó pedig, hűvösen halk hangon számolt be az eseményről, mintha azt mondaná a kissé zavarodott elvtársaknak: no, nézzék, ma már olyan erősek vagyunk, hogy ezt a kis időtöltő bolondságot megengedhetjük a szociálisan még nem teljesen fejlett, társadalmi szektornak. A magyar nép - ugyancsak reménytelenül összezavarodva a látszólag ellentmondó politikai lépés közepette - ismét többféleképpen reagált. Kezdjük a nyugat-bámulókkal, akik egy Jeans-nadrág birtokában valami hallatlan sta- tus-szimbolt látnak. Ezek úgy rávetették magukat Billyre, mint ahogyan már megszokták, ha valami ritka és teljesen haszontalan árucikk jelenik meg hirtelen a Közértben és sorbaáll- nak érte, csak azért, mert most - lehet kapni, Magyarország nem lévén vallásilag annyira megosztott szektariánus ország, mint az angolszász nyugat, eleve bizonyos tartózkodással nézi az ilyen agyonreklámozott apostol-figurát. Tehát alapjában véve kevés érdeklődést válthatott ki, nem is szólva a nyelvi nehézségről és a jó-rossz fordítások hatástvesztő előnytelenségéről. De hát akkor miért kellett honi kommunistáinknak belemenni a mutatványba? Mire volt jó az egész? A választ megkapjuk, ha egy kissé jobban szemügyre vesszük ezt a surf-ölő, sielő, sportoló álapostolt. Billy Graham örök életében baloldali beállítottságú, szuperintellektuális, érvényesülésre vágyó érdekes figurája ennek a megzavarodott modern világnak. Filmsztárlelkületü szektavezér, tele ambícióval és kétes küldetés tudattal, no meg egy kis üzleti érzékkel. Ha meg is jelent többezres tömeg Billy beszéde alkalmával, e tény mögött meghúzódhatott egy kicsit az a pszichológiai helyzet, aminek tanúi voltunk 19^5 után otthon. Amikor pl. olyanok, akik azt sem tudták mi fán terem a labdarúgás, ott szorongtak egy-egy Fradi meccsen, csak azért mert a fradi egy reakciósnak mondott csapat volt és igy és csak igy fejezhették ki a kommunisták ellen érzett ellenszenvüket . Mindent összegezve az otthoni 3illy-láz csakhamar oly nyomtalanul eltűnt, mint Villon tavalyi hava. Minden szektát jellemez először az, hogy valamilyen részigazságot hirdet. (Ez áll a marxizmusra is.) Ez az a horog, amit bekapnak a tájékozatlanok. Valamilyen furcsa, túlsúlyos intellektuális vonás van minden szektaprófétában és dilettáns hiveiben. Szinte döbbenetes mily ragyogó értelemmel tudják csoportosítani gondolataikat és a tényeket a részigazságok köré. A második jellemvonása a szektának az, hogy feltétlen elismerésre tör. (A marxizmusban: háború, forradalmak, partizánkodás, hazugság stb.) S pontban olykor a fanatizmusig megy el éppen a belső bizonytalanság, a részigazság miatt. Ezért szeliden, vagy durván, erőszakos téritő. Nem bizik abban, hogy egyedül az általa felismert igazság elterjedhet a társadalomban a maga ereje folytán. Billy már nem olyan primitiv, hogy tehetetlenül piszkolódjon és fenyegessen, vagy hogy fizikai erőt és megfélemlitést gyakoroljon, mint a marxisták "felszabadító" tevékenységük során. Billy sokkal humánusabb pszichológiai eszközökhöz nyúl. Ám ezek a haladott eszközök csak külső megjelenésükben szelidek. Valójában sokkal hathatósabbak és veszélyesebbek, mint a nyers erőszak. Látszólag szimpatikus eszközökkel "palizza be" az embereket olyan ügy érdekében amely emberellenes. Csupán a hosszan ható, alattomos mérgét csomagolja be tetszetős papírba. Mint mondottuk Billy mindig baloldali volt. Ez sikerének egyik titka. Ám, amikor az 1956-os magyar fölkelés világszerte szimpátiát keltett hazánk iránt, ki tudja mitől, milyen pillanatnyi sikert remélve, Billy hirtelen a magyar ügy mellé állt. Egy jó időn át éppen ő tüzelt a legjobban a szovjet atrocitás és a marxizmus ellen. Aztán más szelek kezdtek el fújni. Lassan mindenki elfelejtett minket. Továbbra is ki állni az erejét vesztő magyar ügy mellett nem lett volna karrier mozgató dolog. így hát Billy, az Igazság lovagja - ahogy már megszokta surf-ölés közben a hirtelen i- rányváltoztatást - visszakanyarodott eredeti vörös vonalához. Annál is inkább, mert ez időben kezdett átállni Róma is és az egész vatikáni orthodoxia a zsinat szellemében az "uj" követelmények irányába. Innen a lánglelkü e- vangélista sem maradhatott el. Neki is buzdult Billy, gyönyörű költői lelkesedéssel a nagy igehirdetésnek olyan szárnyaló gondolattal, hogy "a jó és rossz közti harcot nem a csatatéren, hanem a Sziv- ben kell megvivni"! Nem csoda, ha ilyen és hasonlóan bűbájos frazeológiát szivesen hallgatnak az otthoni kommunisták, akik - hajna mégis! - valamilyen furcsa észjárással - egészen másként csinálják a dolgokat gyakorlatba© már vagy hatvan éve! A kommunisták által alapitott World Council of Churches (Világegyházak Tanácsa) Billy- nek egyik ugródeszkája a siker felé. Természe-
