Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-09-01 / 9. szám
14. oldal ÉRTESÍTŐ A MAGYAR NEMZETI MUZEUM KINCSEI 1978. szeptember hó MAGYAR TAJAK MAGYAR TÖRTÉNELEM REGÉCI VÁR (Borsod Abauj Zemplén megye) Gyönyörű földrajzi környezetben# egy vulkáni eredetű hegy tetején éjjült. Geográfusaink szerint a vár alapját képező dácitkup tulajdonképpen vulkáni kráterdugó, amelynek könnyebben málló környezete a külső erők (viz, szél, hőmérséklet stb.) hatására lepusztult. A szabálytalan alaprajzú belsőtomyos hegyi várak kategóriájába tartozik a korai eredetű és a későbbi századokban leghiresebb Rákóczi várként szereplő Regéc vára. Nagy, négyzetes tornya lakótorony lehetett, mely méreteivel, vastag falaival meghaladja nemcsak a szokásos öregtomyok méreteit, de még a nagyvázsonyi vár lakótornyának méreteit is. Ez lehetett a regéci várnak az a legkorábbi részlete, amely már az 1285-i tatárjárás idején fennállt. Építtetője valószinleg a tatárokkal csatát vívó Simon fia, György a Baksa nemzetségből. A vár később az Aba nembeli hires Amadé nádor birtokába került, aki 130? és 1310 között több oklevelet adott itt ki. 1316-ban királyi vár lett, a Drughetek voltak várnagyai és később valószínűleg birtokosai is, mert 1330-ban Drugeth Vilmos itt őriztette okleveleit. Későbbi birtokosa a Debrő nemzetség,aki tői Zsigraond kobozta el, és Boldogkővárhoz hasonlóan Brankovics György szerb fejedelemnek Zálogosította el, s igy megszerzett tőle több szerb várat, köztük Belgrádot. Mátyás a Szapo- lyai családnak juttatta. János királytól Fer- dinánd birtokába került, és 1551-üen Serédy György kapta meg zálogul. A fiuörökös nélkül elhalt Serédy György halála után Alaghy Bé- kény János tulajdonába került a hozzátartozó falukkal együtt, majd a Rákócziak voltak a birtokosai egészen a szatmári békekötésig. Ez az időszak a vár történetének legnevezetesebb és legfényesebb korszaka. Már I. Rákóczi Ferenc is sokat tartózkodott itt, de a halála után még többet lakott itt özvegye, Zrínyi Ilona, aki az öthónapos kis Ferenccel ide költözött. Ötéves koráig itt nevelkedett Rákóczi. Innen került később Munkácsra. Ekkor már hatalmas kiépitettségü vár volt Regéc, észak- déli irányban hosszan elnyúló, mindkét végén egy egy négyzetes toronnyal. A két torony közül az északi lehetett az előbb említett lakótorony. A két torony között, 29- m hosszú és 10 m széles udvar mentén, 5 és 6,8 m belső mé retek között változó helyiségsor volt, amelyhez a végén, 10x6,8 m méretű terem és a várfalak mentén szerényebb méretű, keskenyebb helyiségek csatlakoztak. A lakótorony elé 12,5 m átmérőjű rondellát és ez elé még egy kapu udvart építettek, amikor a lakótornyot kaputoronynak használták fel. Mindezt ma földtörmelék borítja egészen a palota első emeleti ablaksoráig, hiszen az 1715 után elkobzott kincstári birtok mint gyűlölt Rákóczi vár az osztrákok dühének esett áldozatul: kat- tonai védőmüveit felrobbantották, falait lerombolták. Berendezési tárgyaiból néhány darab mégis megmaradt. Ezek a sárospataki Rákóczi vármúzeumban láthatók. /Várturák kalauza I./ * APAFI MIHÁLY erdélyi fejedelem 100 dukátu- sa 167h.-bői. Lelt. sz: Jankovich 246, vert- arany, átm. 11,5 cm. A Jankovich gyűjteménnyel együtt 1836-ban József nádor segítségével szerezte meg a Magyar Nemzeti Muzeum. A 100 dukát súlyú aranylap közepére egy 10 dukátos, köréje pedig 10 drb. 1 dukátos bélyegét verték. A 10 dukátus előlap: MICHAEL APAFI D G PRIN TRAN, a fejedelem jobbra néző fejedelmi süveges, mellvértes képe, jobb kezében fejedelmi buzogány, bal kezével kardját fogja. Hátlap: PAR REG HVN DOM ET SIC CO l6?4 középen Apafi fejedelmi címere. E ritka, néhány példányban ismert 100 dukátos természetesen nem volt forgalmi pénz, igazi rendeltetését csak sejthetjük. Az ország keleti része Erdély a mohácsi csatavesztés (1526) után leszakadt az ország testéről, Fejedelmei a töröktől fügtek. A szultánt befő lyásoló urakra csak arannyal lehetett hatni, s a különösen Apafi idejéből ismeretes pénzbélyeggel ellátott aranyak szerepe erre a történelmi háttérre vet világot. A 100 dukátosok talán egy egy török nagyvezér kincstárát gazdagították. Példányunkról l?85-ből ismeretes az első adat. Kresznerics Ferenc jegyezte fel, hogy megtekintette Semssey gyűjteményét, es ott látta Apafi Mihály 100 dukátosát. G. I. *II.THEODOSIUS SOLIDUSA AZ V. SZÁZADBÓL Lelőhely. Hódmezővásárhely, Szikáncspuszta (Csongrád m.) Lelt. sz. 28/1964.385» Vert arany, súlya, 4,50 g.átm.20'21 mm. Ez a kivételesen ritka példány 1964-ben, Hódmezővásárhely-Szikánycspusztán előkerült nagy solidusleletből származik. A lelet összesen 1439 db solidust tartalmazott, és szinte valamennyit verdefényes állapotban. A lelet összsúlya közel 6,5 kg, ami 20 római fontnak felel meg. A leletben 2 db Honorius , 32 db II. Valentinianus veret fordul elő, a többi solidus II. Theodosiusé. Néhány III. Valenti- niánus soliduson Ravenna és Róma verdejegyei szerepelnek, egy thessalonikai verdejegy is van II. Theodosius egyik érmén, a többi veret azonban a constantinopolisi verdéből származik. Előlap: DNTHEODO SIVS P F AVG, a császár szakállas mellképe diadémmal, diszköpenyben balra fordul, mappát és keresztet tart. Hátlap; SECVRITAS REIPVBLICAE, a császár díszruhában, fejekörül nimbusszal szemben ül mappát és keresztet tart. A szelvényben CONOB a jobb mezőben csillag. A szikáncsi leletet a nagy tömegben előforduló IMP XXXXII COS XVII P P hátlapi köri- ratu, Constantinopolist ábrázoló érmek keltezik. II. Theodosius a 443. év végéig volt ti-_ zenhetedszer konzul, a 444. év elejével kezdődik tizennyolcadik konzulsága. így a fenti érmet is legkésőbb 443-ban verték. A lelet záródásának időpontja egyezik Attila‘nagy balkáni hadjáratának idejével. Ekkor fizette meg a bizánci udvar a hunoknak az elmaradt évi adókat. így a kincs zsákmányként vagy az adók egy részleteként fogható fel. Sey K.
