Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1978-07-01 / 7-8. szám

ÚTVESZTŐN

Nézik egymást gyűlölve és szeretve, Muszáj, hogy egymást megtalálják: Rájuk van a jövő vetve.

Jönnek, élnek és talán meg se halnak: Kiebrudaltjai a Mának S apjai a diadalnak.

ADY

Cs. Szabó Lászlónak a Nemzetőrben megjelent cikke- egyik részét Keresztury Dezső magára vette és szenvedélyes versben válaszolt az „Élet és Irodalom" című folyóiratban. Az „Uj . Látóhatár” márciusi számában Molnár József „Nyűt levél Lörincze Lajoshoz” címmel hosszú elmefuttatást írt, ami felöleli a magyar néptől tudatosan elzárt .nyugati magyar irodalom sok kérdését, s azok szerepét, akik hivatalból propagálják a Nyugat felé a hivatalos magyar kulturális akciót, ugyanebben a cikkben részletesen kitér a Keresztury Dezső körül zajló vitára.

Az egyetemes magyar szellemi élet ez új krízise lehet tragédia, de lehet választóvíz is. Az elmúlt harmincöt év politikai tragédiái mellett nem kisebb tragédia, ha a magyar szellemi élet erői Magyarországon és Nyugaton szembekerülnek egymással és farkasszemet néznek a szakadék széléről. Miközben a magyar kultúra, irodalom, művészet egyetemes, és szét nem választható, éljenek annak művelői bárhol is a világon. A krízis, lehet tragédia, de lehet fordulat, változás jele is. E sorok azt szolgálják, hogy e keserű vitából ne tragédia, de új irány szülessen meg.

A vita mély szenvedélyektől fájdalmasan fűtött hangja hűen tükrözi azokat az emberi megpróbáltatásokat, amiktől senki nem menekülhetett meg, aki a mai magyar sors részese és hűen követi a magyar költészet szépséges indulatokkal átszőtt líráját.

De ha valamikor, akkor ma egyedül a hűvös értelem nyelve, a higgadt analízis, a tiszta logika bonthatja csak fel a farkasszemet néző magyar írókat, akiknek lelkében egyformán él a nép hű szolgálata. A vita minden résztvevője utat tévesztett. Mert felgyülemlett szenvedélyeik közepette elfeledkeztek azokról, akik mindezért felelősek.

Sajnálom, hogy Molnár József egy tanulmányban írt Lörincze Lajosról és Keresztury Dezsőről. Ez méltatlan Keresztury Dezsőre nézve. Lörincze Lajos a hivatalos magyar kulturpro- paganda hűséges reprezentánsa, aki követi a „szelektív kultúra” elvét, számára csak az író vagy tudós, aki a hivatalosak jóindulatát elnyerte. Aki — néhány évvel ezelőtt Amerikában járva — Arany János egyik versét „át-- írva” olvasta fel, kihagyva belőle az Istent.

Nem szabad együtt említeni a kettőt, mert Keresztury tiszta .emberi jelleme, írói 'értéke sokkal felettébb áll. Tisztelet, megbecsülés és alázat mindazoknak, akik Magyarországon ma vállalják és - szolgálják az örök magyar eszméket - úgy, ahogy lehet - nagy lelki megpróbáltatással, türelemmel, azok között a korlátolt keretek között, amelyek adva vannak. A gátakat nem ők építették fel.

De hasonló megértés, bizalom várható azok felé is, akiket kikényszeritett hazulról az elmúlt 35 év magyar történelme. Remélem, sejiki sem felejtette el, hogy volt Magyarországon Rákosi-diktatura, terror, börtön, 1956 és nem kényelemből kerültek Nyugatra a magyarok milliói. £s az otthoni kényszer hősi viselése egyenértékű lehet egy idegen kultúrában élő magyarnak nyelvéhez és kultúrájához való hűségével. Nem lehet és nem illik a börtöntjárók szenvedéseit összehasonlítani a lelki börtönben élőkével. Ne vonjuk kétségbe senki magyarságát, hűségét népéhez és kultúrájához, akárhol is éljen. Még azokét sem, akik korlátok között, sokszor megalkudva, szolgálják a magyar kultúrát. Ne vonjuk kétségbe jellemüket, emberségüket, mert nem ismerhetjük szándékaikat és szenvedéseiket.

A vita utat tévesztett. Nem a magyar irodalom két reprezentása között van a félreértés vagy a szakadék. Akik gátat emeltek, akik szétválasztották, akik megakadályozzák a magyar szellem szabad szárnyalását, a magyar kultúra kapcsolatát — ők a felelősek! A vita róluk kell, hogy szóljon. írók és költők csupán szenvedő alanyai a mostani helyzetnek. A magyar kul- turpoljtika értékelése a nyugati magyar irodalomról-írókról, azoknak a hatalomhoz való viszonyától függ, s nejn bírálódik Önértéke szerint. Szerény tehetségek egyszerre irodalmi nagyságokká válnak, ha tetszetős nyilatkozatokat tesznek. Képtelenek odahaza megérteni, hogy nem óhajtunk viszonyulni a hatalomhoz. Semmilyen hatalomhoz sem. Kultúrának, irodalomnak, művészetnek más a kategóriája.

Sajnos, azt hiszem Keresztury Dezső minderről nemigen tud. Nem is tudhat, hiszen Magyarországra nem (juthat be nyugati magyar könyv, folyóirat, újság. Talán arról sem tud, hogy a most megjelent magyar postaügyi rendelkezés értelmében 1957 előtt megjelent magyar könyvet nem lehet kiküldeni külföldre csak engedéllyel. Visszaküldi a posta azt a katekizmust, amiből a gyermekek ma tanulnak. Lehet-e tiszta képe magyar írónak ezek után a nyugati magyarságról? A képet az otthoni sajtó, a hivatalos közegek festik meg.

Miért csak a hivatalos részről gondosan .előkészített Anyanyelvi Konferencia keretében .jut csak nyilvánossághoz magyar író? Miért nem lehet szabad kapcsolat az írószövetség, a vidéki kúlturegyesületek, könyvtárak és Íróink között?

Miért kell a szelekció? Miért csak a „kirakatos- kegyesek” az elismert írók és költők, akiknek így vagy úgy, bizánci stílusban dicséretet kell zengeni valakiről vagy valamiről . . . Miért e félelem?

Szabad szellemi, kulturális kapcsolat eloszlatna minden tévhitet, félreértést, a nyugati 'magyarság hamis és irreális beállítását és e vitára sor sem kerülhetett volna. Keresztury Dezső nagyon szépen mondta néhány évvel ezelőtt, hogy megváltoztak a kint élő magyarok és. megváltoztunk mi is. De ez emberi változásban újra megismerni és megérteni egymást csak személyes kapcsolat útján lehet, ehhez pedig szabad, korlát nélküli, válogatás nélküli szellemi szabadság kell. Különben el jutunk odáig, hogy már egymás szavát sem értjük meg és „más nyelvet” beszélünk. A „Két Magyarország” — 5 millió magyar az ország határain túl — történelmi tény. De a magyar kultúra egy és egyetemes.. Hivatalos korlátok és gátak e tényen nem változtatnak. A gátakat nem mi állítottuk fel és Keresztury Dezső sem. A mi feladatunk csak egy lehet: együtt és közösen dolgozni a gátak lerombolásán.

Illyés Gyula fellépése az erdélyi magyarságért őszülő éveinék egyik legnemesebb tette. Várjuk a napot, amikor a magyar szellemi élet egy másik nagy alakja, a másik kétmillió magyar szabad emberi és szellemi jogaiért szólal fel. Az időt" mi nem határozhatjuk meg. Hősi kiállást sem kérhetünk. Felelőtlen lenne a nyugati szabadság kényelméből mástól várni a kockázatot. De várjuk a napot, amikor a magyar és magyar, írók, költők, művészek szabadon foghatnak kezet, és alkotásaik minden magyar kezébe eljutnak.

A magyar irodalomtörténet e korról írott kötetében együtt fognak szerepelni Illyés Gyula, Keresztury Dezső, Cs. Szabó László, Határ Győző és mások, de. hiányozni fognak a „gátépítők”. .

Dr. HÁM TIBOR Magyar Híradó 1010 Wien, Köllnerhofgassc 5/13

Voice Of America Altered Soviet Story

In a strange case o! censorship, the Voice g! America recently tailored a story about a grisly World War II massacre to fit the Soviet distortion of history. American authorities deleted precisely the facts that the Soviet censorship code prohibits the press from publishing behind the iron curtain.

There is a poignant human story behind the incident. A bold Polish writer and poet, Andrzej Braun, dared to protest against the Soviet-imposed censorship before the Polish Writers Congress. It was a dangerous, defiant act, which was reported to the Voice of America.

Afterward, the lonely hero listened eagerly for word that the Voice of America had broadcast the story of his protest. Incredibly, he heard an account that sounded as if his story had been censored by the Kremlin. Sources in contact with the dissident Polish vriters reported his reaction; they told us he was absolutely “crestfallen.”

An account of the incident was smuggled to us through an elaborate underground network. Our sources brought this discouraging word from inside Poland: “We look upon the

United States as the world’s greatest de tioc- racy, with a free press. Yet the censorship reaches even there."

Why did the Voice of America follow the Soviet censorship code in reporting on the massacre? We tried to find out.

The infamous event, known as the Katyn Forest Massacre, occurred during the Soviet occupation of Poland in 1940. Thousands of Polish army officers, their hands bound behind them with a rope looped around their necks, were gunned down and buried in mass graves.

The horror was later uncovered, and international researchers conducted painstaking autopsies of the disinterred bodies. They discovered that the Poles had been shot with German bullets. Rut these were of a type that had been exported to Russia during Josef Stalin’s pre-World War 11 pact with Adolf Hitler. The rope was of Russian origin, and the loop-around-the-neck technique was one that the Soviets used to prevent their victims from struggling.

Letters and clippings found in the pockets of the dead men also established the time of