Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
2. oldal_________________ ÉRTESÍTŐ 1978. január hó De már a kezdet kezdetén riasztó jelek mu- tatkoztak. Látnunk kellett, hoey az uj elnök munkatársai és tanácsadói szerepében az I96O- as évek hirhedt aktivistái, "külügyi liberálisok", a kommunisták előtt térdeire borulni is hajlandó, később Fidel Castróval barátkozni próbáló, defetista l'cGovem hivei szánják mee a Fehér Ház és a State Department kulcspozícióit. Az emberi jogokért megindított akciók Ígérete talán még egy gyenge reménysugarat lobbantott fel egy pillanatra, de rövidesen bebizonyosult, hogy a nagyhangú nyilatkozatok és Ígéretek mindössze "Potyemkin falak", csak arra valók, hogy eltakarják a nyugati világ biztonságát rohamosan gyengítő, szabadságát mindinkább veszélyeztető, Moszkva érdekeit kiszolgáló katasztrófa politikát. Minden jel arra mutat, hogy a Fehér Házba befészkelődött georgiai "peanut farmer" vezetésével a még szabad világ menthetetlenül rohan a spengleri jövendölés keserves beteljesedése felé. "Bízzatok bennem", kérte Carter a válasz tóit és a választók bíztak. Ma már alig-alig vannak bizakodó hivei, kezdeti támogatóinak, a szakszervezeteknek, a gazdasági és üzleti élet irányítóinak, farmereknek, fehéreknek, keféknek bizalmát elvesztette. Carter mániákus ragaszkodása a “Jimmy" elnevezéshez valahogy érthetetlen és értelmetlen volt alig egy esztendős "uralkodása" azonban megadta a kellő magyarázatot. Bebizonyította, hogy nem államférfi, nem diplomata,, vezetői képességek hiányában teljesen alkalmatlan hivatala ellátására. Esetleg egy kislétszámu vallásos gyülekezet irányítására volna elegendő tehetsége, ahol kenetteljes beszédeket tarthatna saját "keresztényi uj jászületéséről”.. .Mint politikus bizony nem nőtt fel arra, hogy komoly, tiszteletet parancsoló férfinevet viseljen, tettei, baklövései egyenesen predesztinálják, hogy a kamaszosan hangzó "Jimmy" becenevet viselje ez a Georgia mogyorótermő lapályairól a washingtoni internacionalista, baloldali liberális ingoványba keveredett "peanut báró"! És ez a "Jimmy” Carter elhatározta, hogy Szent István Koronáját, legféltettebb nemzeti kincsünket kiszolgáltatja szülőhazánkban az állami hatalmat bitorló, jó magyar hazafiak ezreinek kiirtása árán, szovjet páncélosok segítségével uralomra jutott kommunista népgyilkosoknak. Az ügy jól ismert, szükségtelen újból részletesen vázolni a becsületes magyar emigráció küzdelmét, melyet a Szent Korona megmentése érdekében folytatott. Azt is tudjuk, hogy milyen eszközökkel érte el Carter és adminisztrációja, hogy gyalázatos szándékát keresztül vihette. A magyar nemzeti emigráció véleményét sem szükséges külön is elmondani. Mindezt és ezzel együtt minden tisztességes amerikai polgár véleményét kifejezi a kitűnő Patrick J. Buchanan közirónak a Szent Koronával foglalkozó cikkéből kiragadott néhány sor: "Mr. Carter elhatározása kettős árulást jelent. Először is elárulása minden magyar hazafi emlékének, I. Istvántól Kossuth- ig és ettől az 56-os férfiakig. És másodszor elárulása annak az Ígéretnek, melyet ez az ország tett, halála előtt a néhai Mindszenty József bíborosnak, hogy sohasem fogja a koronát visszaadni annak a rendszernek, mely közreműködött a magyar szabadság kiirtásában". Patrick J. Buchanan szavaihoz kommentár nem szükséges. Világosan, félreérthetetlenül mondja ki az Ítéletet a carteri gyalázatos hitszegés felett. Árulás, tudatos, alaposan megfontolt árulás volt. Nem mondhatjuk megbo- csájtó keresztényi lélekkel, hogy Uram bocsáss meg neki, mert nem tudja mit cselekszik. Az ”ujraszületett keresztény" Jimmy Carternak nem voltak kétségei, nagyon jól tudta, hogy mit követ el. És nincs mentség "magyar" cinkosai számára, akik elhatározását helyeselve ünnepelték és támogatták. A régi időkben, ha áruláson tettenkapott magyart Ítéltek el, bírája a marasztaló ítéletet ezekkel a szavak kai fejezte be. "Az ég ne fogadja be lelkét, a föld vesse ki a testét"... Nyilván a magyar emigráció "megnyugtató - sá” céljából a State Department közölte, hogy a magyar kormány a Szent Koronát "méltóképen" fogja átvenni. A "hazatérő" Szent Koronát a kormány és az országgyűlés tagjai, a katolikus püspöki kar, élen a prímással, a vallásfelekezetek képviselői, a hadsereg diszalakulatai és a nép nagy tömegei fogadják. A koronát két napig tartó, országraszó- ló fényes ünnepségek között fogják átvenni az amerikai küldöttségtől és az átvétel után azonnal méltó helyen fogják kiállítani, hogy a nép bármikor akadálytalanul megtekinthesse. És a Szent Korona "hazatért". Mint az _AP jelentette január 5. én az amerikai légierő repülőgépe leszállt a budapesti repülőtéren és a Szent Koronát tartalmazó ezüstös ládát a Rákóczi induló hangjai mellett elhelyezték egy kékszinü zárt tehergépkocsiba. A "fogad- tatáson"megjelent Péter János, az országgyűlés alelnöke, néhányszáz állami alkalmazott és "kiváló munkás". A Koronát az USA 25 tagú küldöttsége kisérte. A fogadtatás alkalmával beszédek nem voltak. A január 6. án lezajlott "ünnepélyes" átadásról Paul Hoffman a New York Times külön- tudósitója számolt be. A beszámoló szerint az Országház kupola csarnokában Cyrus R. Vance külügyminiszter beszélt. Beszédében hangsúlyozta, hogy az átadás "a népeink és kormányaink közötti megjavult kapcsolatok" jelképe. Magyarország részéről a Koronát Apró Antal, az Országgyűlés elnöke ugyancsak a kölcsönös "jóviszony" emlegetésével vette át. A beszédek elhangzása után a Koronát a disz- őrség átvitte egy "szomszédos terembe". Hivatalos személyek szerint a Korona "majd" állandó kiállításra fog kerülni "talán" a Nem zeti Múzeumban, "esetleg" a budai Várpalotába. Az "átvételnél" többek közt "jelen voltak tak": Lékai László bíboros érsek, valamint a protenstáns és zsidó gyülekezetek vezetői is. Az átadásról a nagy televíziós állomások is közvetítettek rövid beszámolókat. Az egyik ilyen tudósítás szerint Vance külügyminiszter egy "hush hush" ceremónia keretében adta át a Koronát Magyarország képviselőinek. Elbúcsúztunk az ó-évtől de nem volt okunk vigalomra az uj megérkeztével. Hoz-e ránk "vig esztendőt" a Mindenható, vagy továbbra is éreznünk, látnunk kell "a bosszús egeknek ostorait”? Nem tudjuk. De harcunkat nem adhatjuk fel. Változatlanul hinnünk és remélnünk kell Magyarország feltámadásában, küzdenünk kell Magyarországon és az elcsatolt területeken élő véreinkért, évezredekben gyökerező történelmi jogainkért. Nemzeti eszményeinkhez híven, magyar becsülettel küzdenünk k«ll fáradhatatlanul, megalkuvás nélkül, ha kell foggal és körömmel, ahogy lehet! És ha igy cselekszünk, akkor el fog jönni a várva várt boldog magyar uj esztendő!
