Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1977-06-01 / 6. szám

hatalomátvétel ellen 45-től 47-ig folyt. Ő már nem tud nekünk erről beszélni, mert két éve halott, de tanúskodnak helyette Emlékiratai, ahol részletesen foglalkozik az akkori eseményekkel.És tanúskodnak a kortársak, akik látták küzdelmét s sokan maguk is részesei voltak annak. Kockáztatva szabadságukat és gyakran életüket is, ahogy kockáztatta azt a Hercegprimás is.

A diktatúra és a demokrácia hivei közt folyt akkor ez a harc és ha reménytelennek is tűnt, de nem volt hiábavaló. Mert a magyar nép két választáson is hitet tett a demokrácia mellett. Magyar- országot csak a moszkvai erőszak tudta belekényszeríteni a kommunista akolba. A magyar nép - tapogatózva és bizonytalanul - elindult ekkor a demokrácia felé vezető utón és ezt - akárcsak 56- ban - hajszál hiján sikerült is elérnie. S ezt bizonyította az a küzdelem mely a két szembenálló erő: az ország demokratikus, keresztény és nemzeti alapon álló nagy többsége a Moszkvából irányított csekélyszámu istentelen kommunista terror- csoport közt.

1947-et irtunk ekkori pontosan harminc évvel ezelőtt zajlottak le ezek az események és ezekből szeretnék most - nagy vonásokkal - néhányat felidézni. Felidézni azt a harminc év előtti tragi- . kus sorsfordulót, mely nem hirtelen csapott le az országra, mint mondjuk a háborús megszállás vagy két évtizeddel ezelőtt a szovjet orvtámadás, hanem lassan, hónapok ördögi praktikáival fokról- fokra igyekezett elérni célját! az ország teljes bolsevizálását. Hogy pedig ezt nem érték el meg sokkal előbb, az elsősorban egy embernek köszönhetői Mindszenty Józsefnek, aki magányos királyi tölgyként állt a viharban és szinte egymaga próbálta feltartóztatni a szennyes áradatot. A kommunisták őt tekintették egyetlen igazi ellenfelüknek és csak tőle tartottaki s ezért akkor határozták el, hogy bármi áron is, de valamilyen módon likvidálják.

Harminc évvel ezelőtt élte át hazánk a háború utáni legkritikusabb évet és az egymást rohamtempóban követő események pontosan most három évtizedei 1947. derekán kulmináltak. A kommunisták ugyan 1948-at nevezték el a Fordulat Évé-nek,mert akkor egyesült a két munkáspárt, de a hatalmat lényegében már egy évvel előbb, ,1947. nyarán sikerült magukhoz kaparintaniok. És az egész szabad világ is ezt a dátumot tartja számon. Magyarország 1947. júniusában veszítette el önálló állami- sága maradékát s a magyar nép azóta nem felelős az országban történtekért. És harminc esztendővel ezelőtt ezekben a napokban kezdték kovácsolni azokat a bilincseket, melyeket később kezére vertek az Andrássy-ut pincéjében.

Az 1947-es esztendő baljós jelekkel indult} 1946. Karácsonyán futótűzként terjedt szét Budapesten, hogy több vezető kisgazdapárti politikust - a többségi párt prominens tagjait, köztük egy __ aktiv minisztert - elhurcoltak Péter Gábor pribékjei s ezt követően valóságos letartóztatási hullám söpört végig a városon. ''Demokráciaellenes összeesküvés" címén vették őrizetbe feddhetetlen jellemű, talpig becsületes magyar emberek tucatjait, akiknek egyetlen bünük volti szembeszállt a kommunizmussal és útjába állott terjeszkedésének.

A polgári összeesküvői vonal mellett áldozatul estek Rákosiék bosszuszomjának olyan derék katonák is, akik ezekben az időkben közéleti szerepet vittek és ugyancsak elutasították a kommunizmust. ,E- zeket az államrend fegyveres megdöntésének kísérletével vádolták Rákosiék és a letartóztatottak^ hosszú listáján szerepelt Dálnoki Veres Lajos tábornok neve is. A kirakat perben néhány hónap múlva súlyos Ítéletek születtek, köztük több életfogytiglani börtön. Donáth Györgyöt pedig kivégezték. ..

Ez volt a megfélemlitési akció nyitánya. Ezután már villámsebesen követték egymást az események. A kommunisták egyre szemtelenebb és erősza2

kosabb követeléseket támasztottak, hogy a 46 óta alkalmazott szalámitaktikával már legjobb erőitől megfosztott többségi polgári pártot, a Kisgazdapártot végkép felmorzsolják, vagy legalábbis átjátszák a vezetést a pártba becsempészett baloldali árulók kezébe.

A Kisgazdapárt gerince megroppanti Főtitkárá- Kovács Bélát elhurcolták az oroszok és a párt vezetőiből hiányzott az erő és az erkölcsi bátorság, hogy dacoljanak a kommunista terrorral. E- gyetlen csoport küzdött még a Parlamentben és folytatott kétségbeesett utóvédharcot az ország bam a kisgazdapárti "disszidensekből" alakult Szabadságpart, mely 1947. márciusában az utolsó szabad magyar sajtótermékkel, a HOLNAP-pal lépett az ország elé. Néhány hét alatt maga mögött tudhatta a Kisgazdapártból kiábrándult nemzet nagy többségét. A HOLNAP-ot tiz nap múlva megfojtotta ugyan a kommunista erőszak és a párt gyűléséit rendre véres verekedésbe fullasztották a kivezényelt kommunista R-gárdisták, a párt mégis - vagy éppen ezért - hihetetlen népszerűségnek örvendett. "Mindenütt lelkes tömegek csatlakoztak hozzá - Írja erről Mindszenty József - és szakértők az őszre kitűzött képviselőválasztásokon a párt 60-65 :#-os győzelmére számítottak."

Tudjuk, hogy mindebből nem lett semmi. Mire a választások ideje elérkezett, a kommunisták e számukra még egyedül veszélyes ellenzéki - keresztény és polgári alapon álló - párt indulását is lehetetlenné tették. "A püspöki kar tagjai is hajlottak arra, hogy a választáson a Szabadság- pártot támogatják" - Írja erről Mindszenty, de erre nem került sori a kommunisták gondoskodtak arról, hogy szétforgácsolják az óriási többségű ellenzék szavazatait és hat különböző "ellenzéki" párt indulását engedélyezték. Hogy ennek milett az eredménye 1947. augusztus 31.-én, azt már tudjuki az un Baloldali Blokk - csellel-fur- fanggal és csalással - megszerezte a szavazatok abszolút többségéti kb. 60 ^-ot.

Pontosan most három évtizede, 1947. junius 1-én következett be az a pillanat, amikor a kommunisták elégedetten dörzsölhették össze kezüket a szalámi taktika segítségével a nagy többség a- karata ellenére minden megrázkódtatás nélkül szinte észrevétlenül sikerült elérniök céljukat és ölükbe hullt a teljes hatalom. Akkor, azokban a napokban még a nyugati hatalmak sem realizálták ezt a tényt, csupán néhány hét elteltével döbbentek rá. De akkor már késő volt. Megint csak egyetlen ember, Mindszenty József emelte fel szavát rögtön az eseményekkel egyidőben s figyelmeztette az ország népéti a többségi párt, melynek 1945-ben bizalmát adta, eljáttszotta ezt a bizalmat és kiengedte kezéből a néptől ráruházott vezetést. S azóta a nyugati történetírás is 1947. junius 1-ét tartja a történelmi fordulópontnak, a teljes kommunista hatalomátvétel napjának.

Mi is történt hát ezen a napon? 1947. május végén a többségi párthoz tartozó törvényes magyar miniszterelnökről, Nagy Ferencről is kideri tették Rákosiék - olvassuk az Emlékiratokban -, hogy résztvett a saját kormánya elleni összeesküvésben. Nagy Ferenc ekkor szabadságon Svájcban tartózkodott és telefonon értesült a történtekről. Kormányelnöki tisztéről Rákosiéknak sikerült őt zsarolással lemondatniok, majd az erre a célra már jóelőre kiszemelt s őket mindenben kiszolgáló Dinnyés Lajost tették meg utódjául. A Dinnyés-kormány - melyben már olyan prominens á- rulók is főszerepet kaptak, mint Ortutay Gyula - 1947. junius 1-én tette le a hivatali esküt. U- gyanezen nap éjszakáján menekülnie kellett Magyarországról Varga Bélának, a Parlament elnökének is. A legalitás végképp megszűnt hazánkbania magyar nép azóta nem ura többé saját akaratának.

Most három évtizede teljesedett be hazánk vég zete s a demokratikus Magyarország álmát elkel-