Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
Stirling György leveleiből: a|c Szél jegyzetek egy most megjelent kiadványhoz. Nemrégiben adta hirül a sajtóban az egyik e- migrációs szervezetünk vezetője, hogy könyvalakban kiadták működésűk "vázlatos történetét". S a nvomaték kedvéért azt is hozzáfűzte: a könyvet válasznak szánják a "fizetett Kádár-ügynökök, rágal mázok és hazudozók vádaskodásaira", megcáfolhatatlan tényeket helyezve az emigráció asztalára. Szivemből szólt ez a pár sor és már látatlanban megtetszett a könyv. Magam is arra tettem fel egész életemet, hojry leleplezzem a fizetett Kádár- ügynökök, rágalmazok és hazudozók mesterkedéseit, hát már hogyne lett volna rokonszenves egy olyan könyv, melynek ugyanez a célja. Ezt el kell olvasni - mondtam magamban - és nyomban Írtam a kiadónak. A könyv megérkezett s én azonnal nekiláttam. De ahogy egyre tovább haladtam a mindössze negyven oldalas füzetben (melynek felét mellékletek töltik meg), annál inkább elszomorodtam. Mert én bizony mást vártam! Azt, amit a hazugsággal és a Kádár-ügynökök rágalmaival egyedül lehet szembeállítani: az igazságot! A színtiszta igazságot vártam s helyette kaptam egy tetszetősen, de teljesen önkényesen összeállított "vázlatos történetet”, mely iényegében nem tartalmaz mást, mint két ember mértéktelen öndicséretét. Ami enyhén __ szólva Ízléstelen, de nem is felel meg a valóságnak. És itt van a bibi.(Ha igaz az a magyar közmondás, hogy "az öndicséret büdös", akkor ezt a füzetet csak gázmaszkkal lehet kézbe venni.Aszerk) Mert egy történet - még ha vázlatos is -, csak akkor hiteles és valósághű, ha minden mozzanatot, minden, a közös célért folytatott küzdelemben résztvevő nevét tartalmazza, érdemeinek megfelelően. S a könyv itt bizony sántít és ilyen formában aligha lett volna szabad letenni "az e- migráció asztalára", mint "megcáfolhatatlan tények" gyűjteményét. A hazugsággal nem lehet hazugságot szembeállítani, csak az igazságot. Már pedig ez a könyv - hogy is mondjam csak: nohát bizony hadilábon áll az igazsággal. Most nem akarok azzal előhozakodni, ho^y jelentéktelen mozzanatokat világrengető eseményeknek tüntet fel s ezzel a tájékozatlan olvasót a- laposan félrevezeti, hanem arról kívánok beszélni,^ amit s akiket kihagy, elhagy, "elfelejt" megemlíteni, A"vázlatos történet" összeállítója ügyvéd sigy tudnia kell, hogy megtörtént tények elhalgatása a hazugság egy neme~ Elsősorban azok élnek ezzel az alantas módszerrel, a tények elhallgatás utján való elferdítésével, akik ellen a könyv állítólag Íródott: a fizetett Kádár-ügynökök, azaz a kommunisták. S itt engedtessék meg nekem egy kis kitérő: nemrégiben véletlenül kezembe került egy angol- nyelvű szovjet propagandafüzet, mely a szovjet szellemi - tudományos, irodalmi és művészeti - é- let eredményeit ismerteti és természetes felsorolja ezek reprezentánsait is. S ebben a propagandafüzetben hiába keresnők Szaharov, Szolzse- nyitzin vagy akár Hosztropovich nevét. Megszűntek lenni. Nincsenek. Hiába kaptak Nóbel-dijat, hiába csodálja művészetüket az egész világ, a kommunista cenzúra egyetlen tollvonással végzett velük. Nem voltak hűek a Párthoz: büntetésül kikeli törölni a nevüket mindenünnen. Történelemkönyvből, tudományos müvekből, irodalomtörténetből, zenetörténetből! Még beszélni sem szabad többé róluk: hadd tudják meg, hogyan büntet a kommunista diktatúra! Nos ez a silány eszközökkel dolgozó propagandafüzet jutott eszembe, ahogy forgattam ezt a po- gánvul összeállított "vázlatos történetet". Hát ho^y "vázlatos, az egyszer igaz! Olyan vázlatos - es olyan komcsi módszerekkel "emberirtó" -, hogy tucatjával hagyta ki olyanok neveit akik I95S és 76 közt önzetlenül dolgoztak ezért a bizonyos emigrációs szervezetért és annak keretei közt a magyar ügyért. Kihagyták, kinyírták őket, mert hiába volt több közük Ötvenhathoz, mint a szervezet önmagukat reklámozó vezetőinek és hiába áldozták munkájukat, tehetségüket ezért a szervezetért, közben támadt egy megbocsájthatat- lan bünük: kinyílván a szemük, szóvátették a szervezet öncsinálta vezetőinek dolgait egy s mást, sőt külön utakra is merészeltek térni! S erre csak egy válasz lehet: ausradieren! Még akkor is, ha Ötvenhatban a barrikádokon harcolt az illető, még akkor is, ha éveken át bizonyította és bizonyítja még ma is hűségét a magyr ügyhöz, Ötvenhat eszméihez. Szóvá merte tenni a hibákat-.' Fizetett Kádár-ügynök, rágalmazó, hazudozó, akinek neve nem méltó arra, hogy ez a"vázlatos történet" megörökítse. A történelem más forrásmunkák és más érdemek alapján fog majdan Ítélni: erről mindenki meglehet győződve. S elsősorban nem azokat fo^ja "kiemelni", akik "október után a szabad 1világban" hősködtek, hanem azokat, akik már otthon - október előtt és októberben - megmutatták, hogy van bátorságuk szembeszállni a kommunizmussal és annak ügynökeivel. A könyv cime is jellemzően "Október utján a szabad világban és főszereplői közt egyetlen olyan nem akad, aki ezt az utat már otthon a kommunista világban elkezdte volna járni. Ott, ahol nem volt mindig kockázatmentes. A mü-szabadságharcosok vezérei - mert az őál- taluk összeállított "vázlatos történetről" van szó (ha valaki eddig még nem jött volna rá), körülbelül hetven-nyolcvanszor szerepelnek a negyvenoldalas könyvecske első kilenc lapján. Tovább nem győztem számolni! S hogy kik maradtak ki-.'Nos csak úgy kapásból: Király Béla, Vass Vilmos, Vály Ferenc, Halmágyi Lajos, Lengyel Alfonz, Bocskay József, igazi szabadságharcosok és még sokan mások, akiknek van egy közös vonásuk: mind börtönt viseltek elveikért és 56-ban ott voltak, ahol zengett az ég. De csak egyetlen szó említés történik a Pongrácz- és Hóka-testvérekról, az is negativ és mélyen sértő.(Hogy nem szívesen hallják vagy Írják le Pongráczék, Hókáék és a többiek nevét ez érthető. Ok harcoltak 56-ban a pesti utcán. Ők az igazi szabadságharcosok. Pogányék csak ellopták, elorozták, bitorolják a szabadság- harcos nevet. A tolvaj sem szeret a meglopott kirabolt áldozatával találkozni. A szerk.) Dehát nagy az ő bünük: Pogány és Sereben nem állhatják az olyanokat, akik mellett eltörpülnek az ő "érdemeik". Tehát ki velük a könyvből, felejtsük el, hogy valaha is léteztek. Pár szóval érintettem most azt, ami nincs a könyvben. Legközelebb folytatom széljegyzeteimet és kitérek arra, ami benne van a könyvben: a "megcáfolhatatlan tények" szemügyrevételére. Működik a maffia'.',.. Előző számunkban már érintettük azt a szégyentel jes esetet, hogy egyes emigrációs körök megtorpedózták az^Európában élő Fiala Ferenc kanadai és amerikai előadókörutját. Amikor első hozzászólásunkat papirravetettük, még nem ismertük pontosan a dolog előzményeit és részleteit. Csak annyit tudtunk, hogy olyan nyomást kaptak a kanadai és amerikai meghívó egyesületek, hogy kénytelenek voltak Fiala Ferencet arra kérni: betegségére való hivatkozással mondja le az utat. Tehát, ahogy pestiesen mondanák Fialát "megfúrták" és az eljárás fölötti felháborodásunknak rögtön hangot is adtunk. Azóta megkaptuk^a Hídfő legújabb számát,mely ben annak szerkesztője Fiala Ferenc elmondja, hon- nét indult ki az egész és hogy milyen hajsza indult ellene-.' Mint megtudtuk, a torontói MEN03AH cimü lap, illetve annak szerkesztője, Egri György fújta meg a harsonát, körülbelül olyan hangon, amilyen hangot utoljára a rosszemlékű 45-^o-os li
