Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
8 DR KOLLARITS BELA. ELINTÉZETLEN ÜGY! Az Amerikai Magyar Szabadság- harcos Szövetség Országos Intézóbi zottsága szeptember 4 én megtartott ülésén “egyhangú határozatában tel jcs bizalmáról biztosította a Világ szövetség vezetőségi tagjait, hangsű lvozva. hogy az ellenük folyó alap tálán támadásokat személyi és nem elvi jellegűnek tekinti, s ezért el ítéli . (Katolikus Magyarok Vasár napja, 1976. szept. 19., 35. szám.) A határozat részletes szövege a KM\ következő. 36. számában a “Szabad ságharcos Szövetség Nyilatkozata' címmel jelent meg. A nyilatkozat bevezető soraiban “a 20. évforduló közeledtével egyre hangosabbá és durvábbá váló ”, a Magyar Szabadságharcos Világszövetség vezető tagjai ellen irányuló “rágalom-hadjáratról” beszél, majd azt állítja, hogy Budapestről kiküldött ügynökök részben a Szabadság- harc 20. évfordulójának megzavarása céljából "fokozódó erősségű rágalomhadjáratukban használják és kihasználják azokat is, akiknek dühét az irigység, tájékozatlanság, tudatlanság, vagy nem egyszer lelkibetegség is irányítja". Az Országos Intézőbizottságnak elvitathatatlan joga, hogy bizalmában azt részesítse, akit akar és határozatát még csak indokolnia sem kell, amíg a határozatának tárgyát képező ügyet saját belső ügyének tekinti. Ha azonban az Intéző Bizottság határozatát a sajtó nyilvánossága elé bocsátja, akkor az ügy részletei ről a legalaposabb tájékoztatással kell szolgálnia. A bizalmi határozat kommunista ügynökök által folytatott rágalomhadjáratról szól. A “Világszövetség” elnökével és néhány vezetőségi tagjával kapcsolatosan jónéhány újság cikk foglalkozott és különös hírek keringenek felölük. Lehetséges, hogy ezeknek a híreszteléseknek egy része valóban kommunista ügynökök fabrikációja, de lehet-e minden tényállítást Moszkvából és Budapestről irányított “alaptalan rágalomhadjáratnak” minősíteni? Ha az intéző bizottságnak határozott adatai vannak arra, hogy kommunista ügynökök üzelmeivel áll szemben, akkor ezeknek az adatoknak a nyomán az ügynökök személyazonossága is megállapítható. S ebben az esetben az ügynököket le kell leplezni és ártalmatlanná tenni! “A többnyire névtelenül terjesztett rágalmakkal nem törődünk” szegezi le a nyilatkozat. Nagyon helyes állás- foglalás! A névtelenségbe burkolózó rágalmazók - feltehetően kommunista ügynökök Méltatlanok arra, hogy állításaikat figyelembe vegyék. Igaza van az Intéző Bizottságnak. hogy névtelen rágalmakkal nem törődik . . . elnökét és egyes vezetőségi tagjait. Különböző címeken összegyűjtött összegek szabálytalan kezeléséről, soha el nem számolt közpénzekről, tiszteletre méltó közéleti személyek megfenyegetéséről, megrágalmazásá ról, nevükkel való visszaélésekről, magyarországi beutazási engedélyekkel való üzérkedésről, a Szabadságharc emlékét meggyalázó, egyéb szempontból is ízléstelen előadásokról szólnak a vádak. A “Világszövetség” elnökét honvédelmünk érdekeit sértő és súlyosan veszélyeztető cselekmények elkövetésével vádolják, mely cselekményeket akkor követte el, amikor a magyar nemzet élet-halál harcát vívta a Magyarországra tört bolsevista hadsereg ellen. A Szabadságharcos Szövetség Intéző Bizottságának nyilatkozata ezekről a vádakról nem tesz említést. Talán csak nem sorolják a Szabadságharcos Híradóban leírt vádakat a “kommunista ügynökök és az általuk kihasznált személyek” által folytatott rágalomhadjárat”. vagy a “névtelen rágalmak" kategóriájába? Mit nevezhetünk rágalomnak? A rágalom olyan valótlan tényállítás, mely valósága esetén alkalmas volna arra, hogy azt, akire vonatkoztatják, közmegvetésnek tegye ki. A Szabadságharcos Híradóban közölt vádak (vagy azoknak akár csak egy része) valódiságuk esetén bőségesen elegendők arra, hogy a megvádoltakat közmegvetés sújtsa. Amíg a vádak valódiságának. vagy alaptalanságának kérdése tisztázva nincs, nem lehet a vádlókat “rágalmazóknak”, a megvádoltakat pedig “megrágalmazot- taknak” nyilvánítani. Szükségtelennek látszik annak bizonyítása, hogy a világszövetség elnöke vétett-e ansága és féltékenysége meghiúsította, hogy a magyarságnak, a magyar nemzeti érdekeknek számottevő, hatásos képviselete kialakuljon. Létezik egy önmagát az összma- gyarság képviseletének elképzelő — néhány kétségtelenül jóhiszemű és jószándékú szervezeti vezetőből álló “bizottság” — annak az egyénnek a szellemi irányítása alatt, aki köztudomás szerint önmaga ütötte homlokára a nemzetvédelmünk ellen elkövetett hűtlenség Kain bélyegét .. . Ennek a “bizottságnak” nincsenek kapcsolatai a magyarság széles köreihez, de együttműködésre hajlandóságot nem is mutatnak. Megnyilatkozásaik arra mutatnak, hogy nemzetünk szolgálatát saját kizárólagos joguknak tekintik és valószínűleg nem is gondolnak az ezzel járó óriási felelősségre! E “monopol-bizottság” nézete szerint a magyarság minden egyéb csoportosulása, legyen az politikai szervezet, társadalmi, kulturális vagy vallási egyesülés csak sze- dett-vedett “mezei hadak”, legfeljebb arra valók, hogy mint csahos ebek nyugtalanítsák az ellenséget. A magyar közvélemény az ilyen “monopol-törekvéseket” visszautasítja, tevékenységüket céltalan időpo- csékolásnak tekinti. Több veszteget ni való idő nincs, szent nemzeti törekvéseink eredményes képviseletére a magyarság általános és maradéktalan összefogására van szükség. A jószándékú szervezeti vezetők vegyék végre tudomásul: elmúlt az ideje annak, hogy egyes személyek, vagy frakciók a magyarság összessége nevében szóljanak. nak idején honvédelmünk érdekei ellen. Ezirányú cselekményeit sajtó útján, önmaga által írt beszámolójában beismerte. Ennélfogva az erre vonatkozó állítások tényként elfogadhatók. Az ügy nem tekinthető a Cali- forniai Szabadságharcos Szövetség és a “Világszövetség” egyes vezetői közötti vitának. Puszta létezésével romboló hatású, meggyalázza a Szabadságharc emlékét, további ellentéteket teremt az egyes szabadságharcos csoportok között, magyart magyarral állít szembe. Az Intéző Bizottság bizalmi határozata nem oldotta meg a kínos problémát. Az ügy befejezéséhez az anyagi kérdések hitelt érdemlő kifogástalan elszámolására és az etikai kérdések pártatlan, igazságos megítélésére van szükség. Ezt kívánja a tisztesség és becsület, ezt várja a magyar közvélemény. A magyar emigráció nemzetpolitikai tevékenysége nem képes döntő jelentőségű eredményeket elérni, nem képes a magyarságot összefogni és nemzeti érdekeinket kellő súllyal képviselni. Az előzőkben tárgyalt, évek óta húzódó és elintézetlen ügyek megakadályozzák a már három évtizede áhított magyar összefogást és egységet. A második világháború menekültjei és a régebben Amerikába kivándorolt magyarság között szoros kapcsolatok nem jöttek létre. Sok magyar szervezet alakult, de az egyes szervezetek között, és a szervezeteken belül is meddő viták, áldatlan civó- dások folytak. Emiatt egységes emigráció nem alakult ki és mind többen szakadtak el a szervezetektől és váltak közömbössé a magyar ügyekkel szemben. Változást az 1956-os menekültek érkezése sem hozott, mindössze az egymással szembenálló csoportok száma növekedett és a botrányos viták és vádaskodások szaporodtak meg. Öncélú “vezetők” hiú«ITfVAKÖkf 1976. október hó KOORDINÁLT SHOWBUSINESS 1976. november 1976 nagy események esztendeje. Dicső Szabadságharcunk 20. évfordulója és az Amerikai Egyesült Államok 200. születésnapja ennek az évnek kiemelkedő állomásai. Felismerte a kettős évforduló jelentőségét és fontosságát az “Országos Koordináló és Külügyi Bizottság” (alias “Coordinating Committee of Hungarian Organizations in North Amerika”, alias “Az Észak-Amerikai Országos Magyar Egyesületek Közös Magyar Külügyi Bizottsága"). E felismerés alapján a változatos nevű “bizottság" még júniusban “határozatot hozott”, melynek értelmében New York városában a kettős évforduló három központi rendezvénnyel kerül megünneplésA Californiai Szabadságharcos Szövetség kiadásában megjelenő “Szabadságharcos Híradó’ oldalain hosszú idő óta, a szerzők nevével megjelölt, tehát nem névtelen közlemények jelennek meg és ezek a közlemények rendkívül súlyos, részben anyagi, részben erkölcsi vonatkozású vádakkal illetik a “Világszövetség’’ Az ünnepségek fő-fő rendezője természetesen a “Szabadságharcos Világszövetség”, mely “azonnal gon doskodott” amerikai “emlékbizottság” felállításáról. Volt ennek az emlékbizottságnak elnöke, 2 tiszteletbeli és 5 társ-elnöke, valamint 6 tiszteletbeli alelnöke. Az emlékbizottság kiegészítésére “széleskörű" magyar elnökség is alakult — úgy körülbelül másféltucatnyi taggal. Kiváló személyiségek nevei szerepeltek az elnökségi névsoron. Kár, hogy a névsorba “becsúszott” néhány olyan név is, melyek csúf elintézetlen ügyekkel kapcsolatosan mostanában módfelett gyakran szerepelnek. Az eiienük emelt vádak ezideig még tisztázatlanok(?), de vajon nem lett volna jobb, ha az ügyek elintézéséig tartózkodnak a nyilvános szerepléstől? A “Világszövetség” a Szabadság- harc 20. évfordulóját — mint ezt erre vonatkozó közleményében példás szerénységgel tudatja — A Magyar Szabadságharcos Világszövetség Emlékünnepének nyilvánította, “de lélekben együtt ünnepel a Világszövetséggel az amerikai magyarság”. A magyarság boldogan értesült az impozáns előkészületekről és türelmetlenül várta, hogy az elnökkel, társ- és tiszteletbeli elnökkel és al- elnökkel, valamint a nagyszámú magyar elnökségi taggal rendelkező rendezőség nyilvánosságra hozza nagyszabású, a Szabadságharc emlékéhez méltó ünnepségek programját. Néhány élénkebb fantáziájú honfitársunk úgy vélte, hogy a Szent Patrik Székesegyházban ünnepélyes főpapi mise lesz a katedrálist zsúfolásig megtöltő amerikai és magyar közéleti előkelőséggel, szabadság- harcosokkal, magyarokkal. Az ünnepi Istentisztelet után hatalmas felvonulás lesz, melyet a “Világszövetség” elnökével és vezetőségével az élen több száz szabadságharcos díszmenete fog bevezetni. (Akadtak rossznyelvűek, akik azt híresztelték, hogy az egész “Világszövetség” elfér egy közepes méretű autóbuszban. Ezek a hiresztelők bizonyára Budapestről és Moszkvából küldött ügynökök és az általuk fel és kihasznált megtévesztettek voltak.) A szabadságharcosok nyomában vonulnának fel az “Északamerikai Országos Egyesületek” népes küldöttségei, közöttük, az MHBK, cserkészcsapatok, a magyar egyház- községek tagjai papjaik vezetésével, végül pedig a mindenféle rendű és
