Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1977-05-01 / 5. szám

BALTIMORE WASHINGTON RICHMOND ÉRTESÍTŐ LYUKAS ZÁSZLÓ „Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett Ebben a hű­ségben, hitvallásunk alapján, gondolkozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét.” 1977 május • CRUSADER FOR HUMAN RIGHTS • Megjelenik havonta GÁBOR ÁRON: Porszem és görgeteg Az emigráció demokratikus szerkezet. Kizárólag lelkiismeret kér­dése ki, mivel használ vagy árt magyarságunknak. A magyarságazolgá- latban nincs mesterlevél, diploma, grófi cim, nincs öröklött jog, honmentési kutyabőr, vagy magyarság-részvényplaket. Egyedül és kizá­rólag az okos, átgondolt és végrehajtott tett számit. Az, amelyet egyformán ért az amerikai, a kanadai és egyformán értékel az ausz­tráliai, vagy európai világszemlélet, A baj csak az, hogy a késői­történelem Ítéletén kivül helytálló mércénk nincs. Régen elkoptat­tuk, hogy mennyit ér az okos tett, mennyit árt az elhamarkodott jó­szándék és hol kap helyet az örök emberi átok. Az oktalan túlértéke­lés és a még oktalanabb lebecsülés. Sajnos, magyarságszolgálatunk erdélyi frontján a hasznos vagy haszontalan tettet és jószándékot is, az öndicséret és a lebecsülés határozza meg. Alig tett erdélyi magyarságunk fájdalma néhány ki­csinyke lépést a nyugati közvélemény és politikai szemlélet felé, máris elébetolakodtak az emberi fonákságok. Az öndicséret görgete­get nagyított abból, hogy kicsinyke kavics megindult a lejtőn és a leértékelés azt is félrerugta. Beszéljünk őszintén. Kicsinyke porszemet és nem görgeteget ho­zott az, hogy a washingtoni erdélyi "lobby" alkalmazottját az USA nagykövete fogadta a bukaresti repülőtéren, de a porszemecske mégis mozgásba jött. Nem az a lényeges, hogy fél-, negyed-, esetleg tized- rangú tájékoztatóvá változott és a bukaresti amerikai nagykövet je­lentésében hivatalosan is eljutott a külügyminisztériumba. Sokkal lényegesebb, a román kormány másod-, harmad-, esetleg századszintes felmérése, hogy az erdélyi magyarság nem gazdátlan, kiszolgáltatott préda, hanem a külföldi magyarság vette át azt a szerepet, amelyet Kádár János nem tud, vagy nem akar betölteni. Az, hogy a washingto­ni magyar lobby alkalmazottja követi megbízólevél nélkül és vékony­ka pénztáscával, román kiséret és ellenőrzés mellett járta végig Er­délyt, még nem ok arra, hogy a lekicsinylés "többet ártott, mint használt" bélyeget nyomjon rá. Sokkal tisztességesebb lenne, ha a dicsekvés és leértékelés között józanul értékelnénk ki, hogy a por­NEGYEDI SZABÓ MARGIT» ÉDESANYÁM Mikor kicsi voltam Kezem összefogtad Imádságra szépen, Dicsértük az Istent Édesanyám, lelkem Te is, én is térden Déli harangszóra. Esti harangszóra. Boldog vagy-e most is Édesanyám, lelkem, Ha a harang csendül? U^ye áldást, békét Kérsz a. kicsi házra Mind a három szenttül Déli harangszóra, Esti harangszóra? Lásd én visszasírom Azt a boldog órát, Mindegyik nap kérdem, Visszajön-e egyszer Rövid néhány szóra, Imádkozni vélem Déli harangszóra, Esti harangszóra...?

Next

/
Thumbnails
Contents