Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1977-03-01 / 3. szám
KOLLARITS BELA: ,, EGYSÉGES MAGYAR KÉPVISELET Gerald Ford bukása nem okozott különösebb izgalmakat köreinkben. Távozását inkább csak azok a “vezető személyiségek" fájlalják, akik keblükben dobogó "republikánus szívvel" sürgölődtek a GOP szervezetek húsosfazekai közelében és sebesen pergő “republikánus nyelvvel" hízelegtek körül néhány GOP szenátort és képviselőt, agitálva, korteskedve mellettük. Egy-egy vaskosabb elnöki “nyelvbotlás", “Sonnenfeldt dokri- na" és hasonló "csekélységek" hatására kiváló hant Kársaink is felhördültek és “tiltakoztak". Némi magyarázkodás, mellébeszélés, "bicen- tenniális" sétahajózással egybekötött italozgatás után háborgásuk lecsillapult. És a republikánus nyelvek vidáman zengték az “ügyvezető elnök” dicséretét, akit nem a választópolgárok szavazatai, hanem a Watergate botrány szennyes hullámai ültettek egy időre az elnöki székbe. A választások közeledtével sötét fellegek borultak a republikánus egekre és november 2-án lezúduló demokrata szavazatok záporának sűrű cseppjei eláztatták, megfojtották az addig barátságosan lobogó pásztortüzeket. Prominens vezéreink vert hada búbánatos szívvel vonult el a vesztett csatából és — mit tehetvén egyebet — igyekeznek haditerveiket átkoordinálva “új kapcsolatokat felvenni”. Nagyobb részük rövidesen vidám demokrata szívvel fogja a georgiai lapályon termett földimogyorót rágcsálni a győztesek táborában. A győztes Jimmy Carter új ember Washingtonban. Eddigi megnyilatkozásai alapján bajos megállapítani, hogy mennyire lesz képes megfelelni az elnökséghez fűződő várakozásoknak Helyzete nem irigylésre méltó. Súlyos gazdasági, bel- és külpolitikai nehézségekkel küzködő ország kormányát veszi át — ember legyen a talpán, hogy legyőzhesse az előtte tornyosuló nehézségeket. Határozott fellépésével, öntudatos magatartásával, a Rabnemzetek kérdésében tét nyilatkozataival azt már elérte, hogy a vele szemben mutatkozott kezdeti bizalmatlanság oszla- dozóban van. Magyar körökben híveinek száma gyarapodik, számos honfitársunknál már fellobogott az a bizonyos “szalmaláng". Javára szóló pozitívumként kétségtelenül megállapítható, hogy szellemi képességei tekintetében magasan elődje felett áll. Ezzel szemben bizonyos aggodalomra ad okot, hogy Carter alel- nöke, Walter Mondale és kabinetjének fontos pozíciókra jelölt tagjainak nagy része, közöttük Cyrus Wance (külügy), Harold Brown (hadügy), és Zbigniev Brzezinsky (Nemzetbizottsági Tanács elnöke) a Council of Foreign Relations (CFR) tagjai. Véleményt alkotni Jimmy Carter- ről és kabinetjéről, lebecsülni, vagy lelkesedni érte időelötti. A jövőbe nem láthatunk, csak reménykedhetünk, hogy az Egyesült Államok bizonytalan és zavaros helyzete kitisztul és válságait leküzdve méltó vezetője lesz a szabad világnak, támasza és védője az elnyomott, szabadságuktól és függetlenségüktől megfosztott nemzetnek. Ha Carternek lesz bátorsága a kissingeri gyáván megalkuvó, mindent elkótya-vetyélő külpolitikát sutba dobni és a mind szemérmetlenebb szovjet előretörésnek megálljt parancsolni, akkor olyan helyzeti előnyre fog szert tenni, amelyből a világpolitikai problémákat könnyen meg tudja oldani. A legéberebb figyelemmel kell ügyelnünk arra, hogy jogos kívánságaink meghallgatásra és megértésre találjanak a Fehér Házban és az adminisztrációnál. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a magyar ügy csak összejöveteleinkre, ünnepélyeinkre meghívott szónokok udvariassági témája legyen, vagy megválasztásra váró képviselőjelöltek kortesbeszédeiben kerüljön megemlítésre. Tudatosítanunk kell az Egyesült Államok felelős vezetőinél, hogy a magyar kérdés igazságos megoldása nélkül nincs, nem lehet béke Európában! Fentiek leszögezésével eljutottunk emigrációnk legfájdalmasabb problémájához, sikertelenségeink legfőbb okához. Nincs egység, nincs olyan képviseletünk, amely teljes joggal nevezhetné magát az amerikai magyarság összessége jogos képviseletének. Legjobb közíróink számtalan írásukkal sürgetik legalább 30 éve a magyarság összefogását. Becsületes, jószándékú magyarok áldozták fel magánéletüket, egyéni érdekeiket, egészségüket. Elvonták magukat családjuktól, pihenéstől a cél érdekében. írásban, szóban, a meggyőzés minden eszközével, önzetlenül végezték önfeláldozó munkásságukat amíg csak elöregedés, betegség és a halál ki nem döntötték őket a csatasorból. Áldozatuk hiábavaló, szavuk pusz tába kiáltó szó volt, mert szent akarásuk meghiúsult hiú, nagyravágyó, öncélú, "ki, ha nem én" lelkületű vezetők konokságán. Mert a legtöbb szervezeti vezető úgy képzelte, egyesek még jelenleg is úgy képzelik, a magyar egység megoldását, hogy szervezetükkel, mint valamiféle csúcsszervezettel rátelepednek a többi magyar egyesületre és korlátlan, valóságos diktátori hatalommal fogják a magyarság ügyeit “intézni”. Nem akartak és nem akarnak a magyarság érdekeiért küzdeni "ahogy lehet", de bebizonyították, megmutatták, hogy “így nem lehet”. Ezidőszerint három magyar csoportosulás igényli a magyarság képviseletének jogát: 1. Magyar Bizottság, 2. Közös Magyar Külügyi Bizottság, 3. Amerikai Magyar Szövetség. A Magyar Bizottság a rossz emlékű Magyar Nemzeti Bizottmány maradványa. Elnöke Msgr. Varga Béla, egykori balatonbogtári plébános, a háború utáni első Nemzet- gyűlés Elnöke; illusztris tagja Nagy Ferenc, 1946— 47-ben magyarországi miniszterelnök. Hivatalban létük alatt szoros együttműködésben voltak Rákosi Mátyással és a magyarországi kommunistákkal. »IttMKdltt A Közös Magyar Külügyi Bizottság (Koordináló Bizottság), mint az amerikai magyar szervezetek “tanácskozó testületé“ szerepel. Ez a beállítás megtévesztő! Legtöbb szerve* zetünk távoltartja magát a Külügyi Bizottságtól, így az csak a magyar emigrációs egyesülések jelentéktelen töredékének csoportosulása. A Külügyi Bizottság félévenként tartja üléseit, elnöke ülésszakonként cserélődik. Állandó tagjai túlnyomó részükben tiszta múltú, jóakaratú magyar közéleti személyek, nemzethűségükhöz kétség nem fér. A Külügyi Bizottság azonban a Szabadságharcos Világszövetség elnevezésű alakulat elnökének, a magyar honvédelem érdekeit a háború alatt szabotáló és ezzel nyilvánosan kérkedő elnökének, Pogány Andrásnak és “közvetlen munkatársainak” irányítása és befolyása alá került. Személyi és egyéb vonatkozásokban is annyira összefonódott a botrányos, közutálatot keltő cselekmények sorozatával megvádolt Pogány-féle társasággal, hogy szinte a “Világszövetség” fedőszervének tekinthető. A Külügyi Bizottság az elmúlt esztendők során túlzottan exponálta magát republikánus pártérdekekért. Közérdeket képez, hogy ennek konzekvenciáit haladéktalanul levonja. Az Amerikai magyar Szövetség, az USA egyik legrégibb magyar szervezete és minden bizonnyal első országos szervezete. Az idők során nagyszámú magyar egyház és egyesület csatlakozott az AMSz-hez és tagegyesületeinek száma növekedőben van. Megalakulásának célja, mint ezt Béky Zoltán tb. püspök úr legújabb cikkében kifejti: képviselni az amerikai magyarságot az amerikai és nemzetközi kormányszervek és szervezetek előtt. (Kanadai Magyarság. 1977/1.sz.) Bizonyos körülmények fennforgása esetén az AMSz nyilvánvalóan ideális magva, központja lehetne erős, akcióképes, egységes magyar tömörülésnek. Ezzel a kérdéssel foglalkozik két cikkében jeles közírónk dr. Csikós Zoltán (Magyarság, 1976/ 42. és 45. sz.). Dr. Csikós cikkeiben kijelenti, hogy az amerikai kormány “egyedül az Amerikai Magyar Szövetséget ismeri el tárgyaló partnerének” ebből kifolyólag tehát, “hogy az amerikai magyar emigrációnak úgy az egyes tagjai, mint a különböző egyesületei ismerjék el az AMSz-t csúcs szervként"! Még nem tudhatja senki, hogy az USA új elnöke és kormányzata kivel lesz hajlandó ügyeinkben mint tárgyaló partnerrel szóbaereszkedni. Nem célunk azonban ezzel kapcsolatban dr. Csikós Zoltánnal vitába szállni, a kérdést újságcikkek útján megoldani amúgy sem lehet. Úgyszintén, nem lehet az AMSz-t csak úgy egyszerűen “csúcs-szervezetnek” kikiáltani. Az AMSz vezetése ezidő szerint dr. Béky Zoltán püspök úr kezében van és tevékenységéről csak teljes elismeréssel és nagyrabecsüléssel lehet nyilatkozni. A jövő azonban rejtve van előttünk, a múltban az AMSz is követett el súlyos hibákat nemzeti érdekeink sérelmére, mint erre dr. Csikós is rámutat. Dr. Csikós Zoltán javaslatát nem szabad minden további nélkül elvetni, azt minden szempontból alaposan meg kell fontolni, mert kibontakozáshoz vezető út kiinduló pontja lehet. A Kereszt és Kard Mozgalom erre vonatkozólag készséggel hajlandó eszmecserébe bocsájtkozni és feltételezzük, hogy minden becsületes magyar szervezeti vezető hajlandó ugyanígy cselekedni. Hívjon az Amerikai Magyar Szövetség a kérdés megbeszélésére értekezletet a legrövidebb időn belül. Leszögezzük azonban, hogy a magyarság képviseletében nem kollabo- ránsokra és “ellenállókra", hanem helytállókra van szükség. Gerinces, önzetlen, pártoktól független magyarokra és nem pártszervezetek körül cigánykerekező bohócokra, paprikajancsikral VÖLGXt CsVOLfc ' MÁRCIUSI SZELEK Márciusi szelek hozzátok esengem Nyugtassátok me^ a tavaszt váró lelkem. Oly soká tart mar a mi tavasz yárásunk Adjátok,hagy egyszer szebb jövőt is lássunk# Márciusi szelek,idézzetek múltat. Mikor még Petőfik és Kossuthok voltak, Ifik nyiltan kiálltak a zsarnokság ellen, fezent ügyért harcoltak,töretlen lélekkel. Márciusi szelek,hozzátok a tavaszt Hideg fagyos télből hozzátok a vigaszt; Nem pusztul reménye .akinek van hite Tavasz csodájában,ki látja az Istent, Márciusi szelek,hozzátok a reményt Mig a szivünkben a szabadság lángja ég. Egy,szívvel mondjuk el mind,a Nemzeti Dalt S kérjük az Úristent.tartsa meg a Magyart. Tartsa és segítse«kovácsolja egybe. Ne hagyja szétesni távol idegenbe. Márciusi eszmék mutassatok utat Édes szülőhazánk legyen újra szabadi
